November vége felé kezdtem kötni a takarót,

hosszú ötletelés után, amikor végre megértettem, neki kell állni, aztán majd meglátom. A fonalat apránként vettem, mindig is az volt a tervem, hogy takarót kötök belőle, de minden koncepció nélkül, az aktuálisan megtetsző színből vásároltam általában 2-2 gombócot, aztán egyszer csak megszűnt az utánpótlás.

Többször elővettem, tervezgettem, elképzeltem mindenféle variációt belőle, majd eltettem, mert előbbre csak nem jutottam. Kivettem színeket, de a maradék már nem lett volna elég egy tisztességes méretű takaróhoz. Ekkor döntöttem úgy, mivel rengeteg szín van, mindössze a csík adja a mintát.

Lemértem az összes színt (itt a lista) és kiderült, a szürke hatalmas túlsúlyban van, tehát azt komolyan be kell építenem. Mivel a mennyiség alapján 7 színes egységre 3 szürke jut, úgy döntöttem, megpróbálom a 2-2-3 bordás csíkokat elválasztani 1-1 szürkével. Dögunalom, jelentem. Nézni is és kötni is, úgyhogy hamar módosítom az eredeti tervet.

Jöttek a kicsit vastagabb csíkok (kevesebb fonalvég, hurrá!), és tetszett. Aztán elkezdtem még bátrabban csíkozni, minden szabály nélkül. Melyik színt használtam régen? Mennyi van még belőle? Milyen vastag legyen? Hogy olvadjon össze az előzővel?

Előre tervezni lehetetlen, többször elhatároztam már, hogy mi lesz a következő, majd mire csatlakoztatnom kellett az új színt, másik szín került a kezembe. A szürke arányára azért figyelek, szeretném a teljes készletet felfalni. 

Az elején a nem tudom mi lesz ebből/talán mégiscsak le kellene bontani érzés sokat kerülgetett, de már jó ideje elszállt minden kétségem, sőt, örülök, hogy az elejét nem bontottam le, látom az átmenetet, a fejlődést, nagyon tetszik, élvezem ezt a játékot.