Azon tanakodtam, egy egyévest érdekel-e

még az ilyen kocka. Megkérdeztem a facebookon, kinek mi a véleménye, és mivel nagyon vegyes volt a visszajelzés, döntnöknek Kriszta barátnőmet hívtam. Négy gyereke van, ő aztán tudja!

A kockákat egy 4 hónapos rágicsálná, a 6-8 hónapos kalapálna vele, az egyéves akár mindkettőt, de már építhet is, később meg csomó mindenre lehet még használni, vödörbe célbadobni, színeket tanulni rajta, számolni, melyik kisebb, melyik nagyobb, stb.

Szóval igen, és nem csak fél percig, úgyhogy nekiálltam. A képes útmutatót itt találtam hozzá.

Variációk:

• Varrok még hozzá kettőt, 12 és 14 centiset, aztán lehet építkezni is (ezek 8 és 10 centisek).

• Lehet színes szalagokat varrni az éleibe, rágókát, de ezt inkább egy újszülöttnek varrnám.

• Csöröghet is, mondjuk a Kinder tojás kapszulájába lehet tenni rizst, apró kavicsot, bármit, csak hangos legyen, mert a tömítőanyag - gondolom - hangszigetelőként is funkcionál.

• Különböző típusú anyagok kombinálásával tapintásra is érdekes kockát lehet varrni, ehhez sajnos nem volt elég anyag a készletemben.

Ezzel viszont már teljesen

elégedett vagyok!

Kivételesen fényes nappal készült, úgyhogy vannak hozzá fázisfotók, ezeket a Színre szín facebook oldalán találjátok (itt).

A legnagyobb problémát a tűzés okozta. Hogy varrjam le úgy, hogy tartós legyen, ha ez lesz a leginkább igénybe vett része?
Itt most úgy jártam el, hogy nem az alján kezdtem a varrást, hanem kicsit feljebb, visszafelé levarrtam, aztán végigvarrtam, de a teteje előtt kicsivel korábban megálltam és ismét vissza. Az elejét és végét tehát pár öltésen keresztül duplán varrtam. Remélem, bírni fogja a strapát!

Kérdezni vagy hozzáfűzni bárhol lehet :-)

Az augusztusi sok eső és kevés napsütés után

a kert siralmas képet mutat. A zöldbab és az őszibarack bőven terem, talán lesz sárgarépa, pár szem cékla, sóska és spenót, de az utolsó pár szem paradicsom látható a képen. A paradicsomvész szinte az érett paradicsomokkal egy időben jelent meg, alig tudtam szedni a San Marzanoról. 

Érett és egészséges szilva alig, azt a monília vitte el, a szedret pedig a szürkepenész. A cukkini szép és egészséges, tele van virággal, de egész augusztusban csak pár darab termett. Gondolom, a méhek nem porozták, más ötletem nincs. Még bízom benne, hogy szeptemberben is lesz legalább pár darab. A fűszerpaprika még mindig kétesélyes. 

Tegnap egy pénztári sorbanállás alkalmával megtudtam, hogy a krumpli másnál is vacak, hagyma pedig termett ugyan, de már most rohad. Az augusztus elején szépen kigazolt epret ismét elborította a gaz, meg úgy általában mindent. Lassan lehetne vetni a mákot, de mivel van bőven, idén nem vetek. 

A kerti évad lassan zárul.

Elsőre a ceruzatartót

találtam a leginkább megvalósíthatónak a varrós tervek közül, úgyhogy neki is álltam a legegyszerűbbnek.

Ez volt az első verzió, ami varrás közben végül nem ceruzatartó, hanem a varrós eszközeim tárolója lett. Egy darabból készült, simán csak hajtogattam és varrtam.

Aztán a következő egy baglyos lett, amit elméreteztem, a ceruzák hegye éppen kilátszik, úgyhogy ez is a házban marad.  A ripszalagos megoldás viszont nekem bejön.

Ez a javított verzió. Unokaöcsém most elsős, örült neki, de azét még dolgozom az ügyön.

Ceruzatartó varráshoz ide gyűjtöttem az ötleteket.

A napraforgó tésztája annyira ízlett,

hogy újra megsütöttem, de most az észt gyűrű szerint formáztam. A tésztát vajjal kentem meg, olajbogyóval, aszalt paradicsommal és apróra vágott rozmaringgal ízesítettem. Mondjam-e, hogy finom lett?

A napaforgó receptje itt érhető el, az észt gyűrű receptje és a formázásához a képes útmutató pedig itt érhető el.

Hetek óta rendszeresen esik az eső,

a kert pedig felemás képet mutat. A virágok élvezik, a haszonnövények kevésbé. Nézzük először a dolog jó oldalát!

A bordó dália embernagyságúra nőtt és tenyérnyi virágokat hoz. A többi se nagyon marad le mögötte és mind tele van virággal. 

A cserjés margarétát is csak a nyár elején kellett öntözni, folyamatosan hozza a bimbókat. Az elnyílott virágokat a hétvégén lecsipkedem, és még szebb lesz. 

A legényrózsa nem kelt ki idén, de egy ismerős a legnagyobb nyári melegben hozott pár tövet. Nem sok esélyt adtam neki, de két-három öntözés után megkezdődött az esős időszak és gyönyörű lett. Sehol egy fehér vagy egy sárga, szinte mind piros, de nem bánom. Ritkán hordok pirosat, de a kertben szívesen látom minden mennyiségben. 

A varjúháj újra nyílik. Kisebb a feje mind tavasszal, de ugyanolyan tartós, hetekig gyönyörű. 

A csombor már magot érlel. A zömét kihúzkodtam, mert hatalmasra nő egy-egy bokor (a képen kettő van közel egymáshoz), de azért hagytam itt-ott pár tövet magnak, így biztosított az utánpótlás.

A fűszerpaprika még tartja magát. Nehezen indult, mert megfázott kiültetés után, aztán a sok esőtől szépen megindult. De ez most már sok a jóból, ha így megy tovább, nem lesz mit betakarítani. A kellő mennyiségű napsütés hiányában a paprikák zöme zöld, csak néhány pirosodik. 

Ez a legszebb tő, gyanítom, így kellene kinéznie a többinek is. 

Ami a leginkább elszomorított, Juhmeli paradicsomjai megadták magukat, a három fajtából egy sem ért be. 

Kaptam idén ökörszívet és egy kisebb fajta sárga paradicsomot, mindkettőből szedtem magot, jövőre újra megpróbálom. A San Marzano viszont még tartja magát. Sokáig már az se, de most sok van rajta. 

Már szedhető a zöldbab és sok lenne rajta, de félő, hogy vagy valami gombabetegség (nagyon hűvösek a reggelek), vagy a tetű elviszi. A szilva nagyját a májusi vihar leverte, a maradékot pedig megtámadta a monília. A krumpli alig lett és gyatra az is,de ennyi eső után nem is nagyon lenne tárolható. Szeder alig. A hétvégére nyári meleget jelzett a meteorológia, de a napot ma alig láttam. Ha így folytatja az időjárás, a romeltakarítás lesz a legfőbb kerti munka. 

Mostanában leginkább csak

a pinterestet böngészem, és ötleteket gyűjtök a varráshoz. Elég nehéz ez az időszak, mert olyan projektetket kell találnom, amit már meg tudok valósítani, és szívesen is csinálom.

Próbálkoztam bébidínóval, négyet is varrtam, és még mindig sánta szegény. Azt hiszem, ezt a projektet elhalasztom pár hónappal, mert a vonalát lekövetni nem egyszerű. Az ötletet itt találtam, a baby dino sewing pattern szövetre kattintva nyitható meg a szabásmintája.

Tervben van egy varrógép takaró, de ez is elég nagy falatnak tűnik, mert én nem a téglalap alakút szeretném, hanem azt a típust, ami a varrógép mind a négy oldalát befedi. Az apró csíkokat már kiszabtam, szóval folyamatban van ez is, de elég sok tervezést és méricskélést igényel majd. Leírást itt találtam hozzá, és valami ilyesmit szeretnék. 

Megvalósíthatónak tűnik a telefontok is, ezzel a közbélés bevarrását is gyakorolhatnám. Találtam is hozzá egy remek útmutatót itt, és egy magyar nyelvűt itt. 

Szeretnék egy ceruzatartót, és valószínűleg ez lesz a következő projektem. Itt találtam egy remek leírást hozzá, bár én valószínűleg ennél egyszerűbben fogom megvalósítani. Ez pedig egy haladó változat, na majd ha nagy leszek. 

Augusztus elején végre

leültem a varrógép elé (elég régóta tervezem), és némi magyarázat (tisztázás, orsó, alsó szál és ehhez hasonlók) után rögtön táskavarráshoz fogtam.

No és mi más is lehetne fontosabb (és első lépésben megvalósítható), mint egy uzsistáska? Mert aki minden nap viszi az ebédjét, tudja, nem egyszerű használható táskát találni. A horgolt táskám tökéletes mását aránylag egyszerűen meg is találtam (pinterst kezdőlap sewing keresőszó), majd némi töprengés után hozzáfogtam.

A fülnél persze elakadtam, először csináltam simán egy fület, aztán amikor láttam, hogy menni fog, varrtam egy táskát. Meg még egyet és egy harmadikat az itthon talált mindenféle anyagokból. Közben a lépéseken kicsit változtattam, de csak rájöttem, hogy érdemes megvarrni ezt a táskát. Mármint egy kezdőnek.

Ilyen lett.

A Színre szín fb oldalán találtok fázisfotókat is, ez után oda fogom azokat feltölteni, hátha más is most kezdi a varrást.

Sose voltam egy listázó típus,

de olyan jó együtt látni (és praktikus, teszem hozzá) a közeli és a távolabbi terveket, hogy ismét összeírtam őket.  

Elkezdtem ugyan az Ambientet, de aztán beláttam, ha a karácsonyt nem húsvétkor akarom ünnepelni, akkor a nyári pulcsi törölve.

Csíkos pulcsi 

Unokaöcsém most kezdi az iskolát, szeptember végére szeretnék neki egy pulcsit kötni. Volt pár minta a fejemben, de megláttam ezt a pulcsit, és minden mást elfelejtettem. Hiába lenne elég a bő 30 deka fonal, kell hozzá fehér. 

Nincs. Az 1001 fonal szeptember végére ígéri (én arra már a leláncolás közelében szeretnék járni, és nem a szemfelszedés), és a facebookos csoportokban sem tudtak segíteni. Vagy elhalasztom, vagy másik mintát keresek. 

Poncsó

Azt hiszem, ezt a projektet rágom a legrégebben. Minta kiválasztva de a fonal még nyitott kérdés. A maratoni síkkötésre kíváncsi vagyok, szerintem kell mellette másik projekt. 

Csavart mintás kardigán

A minta megvéve, a fonalat már tavasszal bespájzoltam, ez az egyetlen, amiért várom az őszt.

És persze kellene mindezek mellett pár sapka, nyakmelegítő, zokni, hogy apadjon a készlet.

Augusztus elején elkezdtem varrni is és mi más is lehetne fontosabb, mint egy uzsistása :-) A prototípust már láthattátok a facebookon, most egy hordható verzión dolgozom, remélem, hamarosan hozom!

Némi fáziskésésben vagyok

mostanában. A dáliabokrokat már elborította a virág, a vérvirág a napokban elvirágzott, a mesevirág pedig beborította az új cserepét, de a héten nem nagyon volt időm fényképezni, úgyhogy ezek kicsit korábbi képek.

A dáliára érdemes volt várni, idén színpompás töveket sikerült nevelni. A fehér és a rózsaszín után a lila és a bordó is nyílik.

Végre az estike is virágzik! Idén kevés hely jutott neki, sokat kellett rá várni, de gyönyörű, és remélem, késő őszig díszíti majd a kertet.

Tavaly ilyenkor egy nagy tál volt tele vérvirággal, de szétnyomta a ládáját, úgyhogy tavasszal át kellett ültetni. Most csak ezt az egy virágot hozta, de jövőre megint gyönyörű lesz.

Hosszú szárával és hatalmas virágával messziről virít a sárga cickafark. Nemcsak szép, hanem praktikus is, mert jól szárítható. Közönséges rokona pedig nagyon hasznos gyógynövény, sokféle bajra ajánlják a főzetét, levele felgyorsítja a komposztálás folyamatát.

Az üstökliliom sokáig díszít és minden évben ilyen szép. Amíg a cserép bírja, nem szabad átültetni, mert a következő évben ez sem fog virágot hozni.

Ez a cserép idén végre megtalálta a párját. Tavaly bazsalikom volt benne, de nem volt szép, és érdekes elrendezése miatt elég nehezen tudom elképzelni, hogy a fűszernövények java jól érezné benne magát. A mesevirág viszont igen, úgyhogy innentől az övé.