A tempóm ugyan nem a régi, de végre

ismét rendszeresen olvasok. Mostanában egyszerre többet, ami az elején zavart, de már kezdem megszokni. Rendszerint más műfajúak futnak egyszerre, és egy-egy este kedvem szerint választok, így fordulhat elő, hogy van amit napok alatt kiolvasok, mást viszont hetekig tologatok.

Maj Sjöwall - Per Wahlöö: Az elveszett tűzoltóautó, Gyilkos a háztetőn
Pár éve a skandináv krimi új színt hozott a krimikedvelők életébe. Az elején faltam Indriđason, Nesser és Nesbo könyveit, aztán valahogy telítődtem velük. Tavaly rábukkantam egy jóval korábbi cikkre, ami a mai skandináv krimi előfutárát mutatta be és nagyon kíváncsi lettem Maj Sjöwall és Per Wahlöö könyveire. Érdekes volt a sok mai író által a példaképnek tekintett elődöt olvasni és ismerősként üdvözölni egy-egy motívumot.

Az Agatha Christie-vonalat ott hagytam abba, hogy a Bűnös szövegek után kíváncsi lettem a legpocsékabbnak kikiáltott művére. A Nagy Négyes egy bűnszövetkezet, célja a fennálló társadalmi rend lerombolásával az anarchia előidézése és az egyeduralom, vezetője a világ legokosabb embere, aki történetesen kínai. Ez valóban nem Agatha Christie alaphelyzet. Poirot agyonhajszolt, rosszkedvű és borongós, mindenki élete folyton veszélyen van. A cselekmény gyakran paródiába illő és véget nem érő, értem már, miért emlegette az a rohadt könyv-ként Christie ezt a művét. Hetekig olvastam.

És hogy jöjjön végre valami jó is, elővettem a legjobb könyvének tartott Tíz kicsi négert. Valóban mesterien szövi a történet fonalát. Bűn és bűntudat, megbánás és tagadás, rettegés és gyanakvás mind sorra kerül. Három nap alatt kiolvastam.
Az elbeszélései viszont szintén nem nekem valók (bár néha úgy érzem, magát a műfajt sem szeretem). A Miss Marple című kötetét szintén hetekig olvastam, mindig bízva, hogy legalább egy élvezetes történetet találok, de nem sikerült, szerintem ezennel fel is adom, elbeszélést nem olvasok többet tőle.
A Mary Westmacott álnév alatt írt könyvei közül még nem olvastam semmit, legközelebb ezek közül választok.

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Letehetetlen. A fájdalom, a magány, a veszteség és a legszeretettebb személy elvesztése sírva röhögős svéd regénybe csomagolva. Bár svédnek csak nagy ritkán tűnt, az egész olyan volt, mintha itt és most történne. Mondjuk a szomszédban. Tavaly év végén megjelent Backman második könyve, A nagymamám azt üzeni, bocs címmel, ez lesz a következő könyvem.

Jane Goodall: A remény magvai
Olyan ez a könyv, mint egy jó fűszerkeverék. Egy kis történelem, csipetnyi botanika, némi régészet, mellette ott a legújabb csúcstechnológia, de mindenből csak annyi, hogy ízelítőt adjon, és úgy, hogy mindenki megértse. A fejezetek java alig két-három oldal, úgyhogy egyik ámulatból estem a másikba. Minden sorát élveztem.

Zsolt Béla: Kilenc koffer
Betekintés az emberi lélek legsötétebb bugyraiba. Most adták ki újra, megláttam az ajánlóját, aztán derengeni kezdett, hogy egy laharcolt példány jó ideje várja, hogy kézbe vegyem. Napok alatt elolvastam, majd hetekig nem tudtam kiverni a fejemből. Vagy már nem is tudom soha.

Virginia Wolf: Mrs. Dalloway
Jó ideje nézegettem Virginia Wolf könyveit, és most valahogy kedvet is kaptam hozzá. A Mrs. Dalloway jó választás volt, kíváncsi vagyok a többire is.

Mindennapi krumplink
Volt már a kezemben pár csapnivaló tematikus szakácskönyv, de ez nem közéjük tartozik. A krumpliból tényleg bármit ki lehet hozni, és ezt alaposan körbe is járja a könyv. Engem két recept fogott meg igazán, a szalonnás gombóc sajtmártásban és a máktöltelék krumplival történő keverése. Hogy önmagában rendkívül tömény, ez kétségtelen, eddig általában kekszmorzsával és almával lazítottam, de kíváncsi vagyok a krumplisra is (25 dkg krumpli, 20 dkg mák, 15 dkg cukor, 10 dkg mazsola, 2 tojás).