2015. november 23.

Nekem 2015-ig kellett várnom,

hogy Jane Austent felfedezzem magamnak, de azonnal a kedvencek közé is került. 

Párszor már beleolvastam egy-egy regényébe, de aztán mindig kerestem valami mást helyette. Idén azonban, amikor újra a kezembe került a Büszkeség és balítélet, szinte le se tettem. Úgy faltam, mintha nem ismerném a történetét, pedig Simon Langton feldolgozását sokszor láttam. Folytattam az Értelem és érzelemmel, majd szembejött velem Jane Austen levelezése, és persze hogy lecsaptam rá.


Nagyon örültem, hogy némi bepillantást nyertem az életébe, de ez inkább csak apró ízelítő volt. Nővére, Cassandra ugyanis Jane halála után nagyon sok levelét megsemmisítette, és precíz nő lehetett, mert a hátrahagyott levelezés olyan tárgyilagos és távolságtartó, mintha Jane nem is a saját életéről írt volna. Ruhák átszabása és javítása, cselédek, háztartás, családtagok egészsége, születések, szomszédság, kötelező rokonlátogatások, ártatlan pletykák váltják egymást.

Alkalmanként két-három levelet olvastam, ezért elég sokáig tartott, és alaposan felkeltette a kíváncsiságomat. Innentől már kerestem a Jane Austenről szóló könyvet is.

Claire Tomalin Jane Austen élete lenyűgözően alapos és mindenre kiterjed. Hatszáz oldalon keresztül végigveszi családját és minden rokonát (bőven volt neki), szomszédságát, életének nemcsak főbb, hanem apróbb eseményeit is. Hihetetlen mennyiségben ontja az adatokat, az érdeklődésem azonban végig fennmaradt. Már az utolsó oldalaknál tartok, és szinte sajnálom, hogy csak ennyi. Vagy mégsem? Most ugyanis azt tervezem, elolvasom A mansfeldi kastélyt és a Meggyőző érveket, aztán talán újra belenézek, mert olyan tömény, hogy több olvasáson át kitart.

Tomalin könyvével párhuzamosan elolvastam a Szerelem és barátság című válogatást*, amiben Austen csonkán maradt, ifjúkori műveit gyűjtötték, és közben azt gondoltam, ha ez pár évvel korábban kerül a kezembe, biztos elhajítom. Kigúnyolta korát és minden olyan tradíciót, ami őt magát is gúzsba kötötte, és mindezt oly fiatalon, amikor szinte még fel se foghatta, milyen korlátozottak a lehetőségei.

Szóval Jane Austen még jövőre is velem marad.

*A Helikon most megjelent kötetét olvastam, teljesen más a tartalma, minta a Lazi által 2006-ban kiadott könyvnek, úgyhogy azt is elolvasom. 

6 megjegyzés:

KicsiKató írta...

Képzeld, nekem ő még kimaradt, annyira, hogy láttam részleteket a filmből is, de egyben az sincs meg. Lehet, hogy betárazom az ismerkedést 2016-ra, ha neked ennyire bejött. :)

MrsYarnart írta...

nagyon szeretem a humorát. szívesen olvasom én is, időről időre előveszem. a film is számomra amolyan igazi gondtalan kikapcsolódós történet.

florentine írta...

KicsiKató, hát nekem nagyon, de szerintem látszik is :-) Azért várd meg a hangulatot, ha nem kap el, majd legközelebb.

florentine írta...

Éva, tényleg, a gondtalan kikapcsolódás jó kifejezés rá!

Monika írta...

Köszi,hogy írtál róla,mert nekem a levelei nem voltak meg.Most megrendeltem: engem a háztartásuk is érdekel.:)

florentine írta...

Mamka, akkor tetszeni fog neked is!