Gyermekkoromban a káposzta savanyításakor

az én dolgom volt a fűszerek szórása minden ledöngölt sor után. Két nagy marok só, egy kis marok bors, pár babérlevél, szeletke torma és birs, csíkokra vágott kaliforniai paprika. Rengeteg káposzta került a hordóba, és pár nap múlva már érezni lehetett az illatát. Állandóan kóstolgattuk, mikor lesz már jó, aztán hosszú hónapokig ettük. A hordó, a döngölő és a súlyként használt bazaltkocka is megvan még, de káposztát már nem savanyítunk benne.

Évekkel ezelőtt, amikor megláttam Dulminánál a savanyú káposzta receptjét (ami tulajdonképpen kovászolt káposzta), azonnal kipróbáltam és a mai napig rendszeresen készítem telente annyi különbséggel, hogy az enyémbe kerül minden rétegre pár szem bors és egy elfelezett babérlevél.

A 2 literes üvegben kicsivel több mint 2 kg káposzta fért jól megtömve. A lé a sózás miatt szépen ellepi, nekem csak a kenyér eltávolítása után kell általában felönteni egy kis forralt vízzel.
Töltött káposzta, székelykáposzta, rakott káposzta és Dulmina vega székelykáposztája (gerslivel rakott káposzta sütőben sütve) is ebből készül.