"Az újságok szerint 1949 nyarán volt a leghosszabb sécheresse, azaz aszály, 1909 óta. A folyómedrekben csupán kövek maradtak, a mezők aranyszínűre száradtak, és a fű ropogott az ember talpa alatt. A levelek elfonnyadtak a fákon, a zöldségeskertek termése tönkrement, a szőlőfürtök sorvadoztak a tőkén. Szinte alig volt víz az erőművek ellátásához, és az emberek aggódni kezdtek a következő téli élelmiszerárak miatt. Légkondicionálás akkoriban még nem létezett."
5 megjegyzés:
Igen. Az idén sok minden nem sikerült, nagyon különös nyár volt. Azért ez a varjúhájad szép :)
szép ez a kertrészlet! én éppen az aszály miatt kezdtem el foglalkozni a kertünk átalakításával. tavasszal folytatom :) annyira kiszámíthatatlan az időjárás: egyszer az árvizek, talajvíz miatt szenvedünk, egyszer a szárazság miatt.
Az idei év nagyon nehéz volt, nekem a nyár végén már kimenni se volt kedvem. Átalakítás és nagyobb odafigyelés kell jövőre, mert a varjúhájon kívül szeretném, ha más is díszítené a kertet.
Sajnos az én füvem is ropogott a talpam alatt, ahogy az idézetben. Most, hogy már esett, csodaszép lett! Csak a vizet hiányolta, szüürcsölték is a fűszálak!:o) Azt mondják, mediterrán éghajlathoz kell mostantól szoknunk - így próbálok gondolkodni én is a jövőben a kertemmel kapcsolatban.
Szerintem mindenki ezzel küzdött idén.... talán épp ezért lennének hasznosak ezek a bejegyzések. Okulhatnánk mások tapasztalataiból.
Megjegyzés küldése