A januári játék idén sem marad el,

úgyhogy fogjunk is hozzá, nehogy kifussunk az időből. Elég sokat gondolkoztam, idén mi legyen a nyeremény, majd amikor megvarrtam az első füzetborítót, tudtam, ezt kerestem!

A játékban való részvétel feltétele:
1. hozzászólás ehhez a bejegyzéshez 2015. január 31-én 18 óráig,
2. a nyertes 2015. február 6-án 18 órág jelentkezzen a nyereményért a szinre pont szin kukac gmail pont com címen. Ennek hiányában új sorsolást tartok.

Sorsolás: 2015. január 31. 18 óra.

A nyeremény pedig a képen látható napló és csatos tárca. A füzetborító egy Mozaik Natural Line ősz heti határidőnaplót takar, a másik pedig a héten mutatott csatos tárcák közül az egyik.

Elsőre elég nagy falatnak tűnt,

de addig próbálkoztam a csatos tárcával, amíg összehoztam az elsőt, ez után a többi már gyerekjáték.

A Vigyázz! Kész! Varrj! bejegyzése alapján próbálkoztam, de végül több pontban eltértem tőle.

1. Sehogy sem ment a tárca összevarrása a merevítő közbéléssel, majd elhagytam, és végre szép lett. A fő anyagra vasalt vlies (abból úgyis különböző vastagságúak vannak) is elég tartást ad a tárcának.

2. A felső ívet kézzel varrtam.

3. A keret rávarrása csak az első 5 percben tűnt nehéznek, amint megvan a technika, könnyen megy. A rögzítő öltéseket szintén elhagytam, 4-5 gombostűvel rögzítettem inkább mindkét oldalát.

4. Gyöngyhímzővel varrtam fel a keretet, nekem tetszik a végeredmény. 

A hatodiknál tartok és még mindig élvezem. Érdemes körülnézni, az enyém 8 cm-es szögletes, de rengeteg van, sőt, akár ilyen csodák is készülhetnek belőle. 

Korábban meg voltam róla győződve,

krémest csak a beavatottak tudnak sütni, de három-négy kísérlet után meg kell állapítanom, tévedtem! Gyors és üzembiztos, ez a fajta legalábbis.

A recept a barátnőmtől van, és mindössze ennyi. Szikár, de pontos.

Krémes

7 tojás sárgáját 23 dkg porcukorral és 10 kanál vízzel habosra keverünk, majd 20 dkg liszt, 1 evőkanál kakaó és 1/2 csomag sütőpor keverékét lazán beleforgatjuk és megsütjük.

7 fehérjét 5 evőkanál porcukorral kemény habbá verünk.

2 csomag vaníliás pudingot 5 evőkanál cukorral, 1 vaníliás cukorral és 1/2 liter vízzel felfőzünk.

A kettőt melegen összekeverjük. Mikor a tészta megsült, melegen rákenjük a krémet és 5 percre visszatoljuk a sütőbe.

A tetejére kakaót vagy reszelt gesztenyét szórunk.

És azért még néhány instrukció, hogy könnyebben menjen:
- Amíg sül a tészta, elkészül a krém, de gyorsnak kell lenni, ezért minden legyen előkészítve.
- A meleg pudingot átteszem egy habüstbe, hogy kicsit azért hűljön (kevertem rajta párat és kész), de ez után aztán jöhet a fehérje!
- Mindig a sűrűbbhöz adjuk a könnyebbet, vagyis a pudingba keverjük a fehérjét és soha nem egyszerre, hanem 2-3 adagban. Nem kell félni, ez nem fog összeesni!
- A megsült tésztát érdemes kivenni, leszedni róla a papírt majd visszatenni, és úgy rá a krém, mert később papírral nehéz vágni.


Valami receptes újságból származik, de a címe már a feledés homályába veszett.

November vége felé kezdtem kötni a takarót,

hosszú ötletelés után, amikor végre megértettem, neki kell állni, aztán majd meglátom. A fonalat apránként vettem, mindig is az volt a tervem, hogy takarót kötök belőle, de minden koncepció nélkül, az aktuálisan megtetsző színből vásároltam általában 2-2 gombócot, aztán egyszer csak megszűnt az utánpótlás.

Többször elővettem, tervezgettem, elképzeltem mindenféle variációt belőle, majd eltettem, mert előbbre csak nem jutottam. Kivettem színeket, de a maradék már nem lett volna elég egy tisztességes méretű takaróhoz. Ekkor döntöttem úgy, mivel rengeteg szín van, mindössze a csík adja a mintát.

Lemértem az összes színt (itt a lista) és kiderült, a szürke hatalmas túlsúlyban van, tehát azt komolyan be kell építenem. Mivel a mennyiség alapján 7 színes egységre 3 szürke jut, úgy döntöttem, megpróbálom a 2-2-3 bordás csíkokat elválasztani 1-1 szürkével. Dögunalom, jelentem. Nézni is és kötni is, úgyhogy hamar módosítom az eredeti tervet.

Jöttek a kicsit vastagabb csíkok (kevesebb fonalvég, hurrá!), és tetszett. Aztán elkezdtem még bátrabban csíkozni, minden szabály nélkül. Melyik színt használtam régen? Mennyi van még belőle? Milyen vastag legyen? Hogy olvadjon össze az előzővel?

Előre tervezni lehetetlen, többször elhatároztam már, hogy mi lesz a következő, majd mire csatlakoztatnom kellett az új színt, másik szín került a kezembe. A szürke arányára azért figyelek, szeretném a teljes készletet felfalni. 

Az elején a nem tudom mi lesz ebből/talán mégiscsak le kellene bontani érzés sokat kerülgetett, de már jó ideje elszállt minden kétségem, sőt, örülök, hogy az elejét nem bontottam le, látom az átmenetet, a fejlődést, nagyon tetszik, élvezem ezt a játékot.

A fonalfalásom nagyon jól halad,

úgy nézem, belátható időn belül a végére érek. Idén még lesz bőven fonalam és jut belőle jövőre is, de a készlet a tavalyi falás után átlátható mennyiséggé alakult.

Most nem a mintákat és a fonalakat sorolom, hanem a célt emelem ki: elsősorban a megvásárolt fonalakat szeretném felhasználni, ha pedig mégis veszek, akkor csak konkrét projekthez a kívánt mennyiségben.

Azért két fontos tervet megemlítek:

Évek óta nézegetem a fair isle sapkákat, kardigánokat, az idei technikai kihívás szerintem ez lesz. Anett évek óta bombázza a fonalas közösséget a szebbnél szebb munkáival (ez a piros Nordic a kedvencem), és most elérte a Drops fb csoportját is a láz. A kezdők főleg a Montreal sapkával kóstolnak bele a technikába, fonalam nekem is lenne hozzá, már csak a fogjunk valami újba kedvemnek kell megjönnie.

A táska pedig már az idei varrási tervekhez vezet. A cél egy TÁSKA, és talán a kötött/horgolt táska béléssel esélyesebb (nagyon jó fonalam van hozzá), mint a csak varrott táska. Szóval táska, mindegy hogyan, csak legyen!

És hogy végre valami képet is hozzak, a takaróval úgy a felénél járok. Elég nagy munka, több szempontból is, úgyhogy erről bővebben majd egy külön bejegyzésben.

A tavalyi év a kelt tésztáké volt,

és milyen jól tettem, végre tényleg megsütöttem a kinézett kalácsokat, fonatokat, koszorúkat.

A legjobban a szilvás fonat és a napraforgó sikerült, szép is, finom is lett mindkettő. A kombe a nagyon finom, kicsit sem szép kategóriában lenne esélyes a győzelemre, a papucsnak megformázott túrós táska pedig a legjobb párosítás kategóriában.

Hogy kell nekem ez a kihívás, az egészen biztos, de most tartok egy kis pihenőt, aztán márciusban indul az új évad. Előzetesen csak annyit, visszatérek az alapokhoz.

Békés, boldog karácsonyt

és kreatív, sikeres és eredményes új esztendőt kívánok!

A recept innen van.

Évekig horror volt a karácsonyi mézesem,

pedig tuti helyről szedtem a recepteket. Már csak egyre emlékszem, a Duna TV adventi készülődős műsorában sütötték, skanzen, sok boldog gyerek, szakértő hölgy, sok szép mézeskalács, na ez volt a legrosszabb. Szerintem valamit elírtak a receptben, annyira tragikus lett.

Ez a recept Kriszta barátnőm anyukájától van és az első évben el sem akartam hinni, hogy én sütöttem. Sütés után azonnal puha, fémdobozban tárolva pedig akármeddig.

Mézes puszedli

50 dkg liszt
10 dkg cukor
15 dkg vaj/margarin
1 egész tojás
1 sárgája
2,5 dl olvasztott méz
1 kk. szódabikarbóna
1 kk. mézeskalács fűszerkeverék

A mézet, a cukrot és a vajat/margarint meglangyosítjuk, majd lehúzzuk a tűzről (tényleg csak langyos legyen, mert összeugrik a tojás) hozzáadjuk a tojást és összekeverjük. Egy nagy tálba mérjük a többi hozzávalót, ráöntjük a nedves keverékét és összekeverjük a tésztát.

Kissé ragacsos tésztát kapunk ami a pihentetés alatt (3-4 óra legalább, én egy éjszakát szoktam) szépen összeérik és tiszta kézzel formázható lesz. Sütőpapírral bélelt tepsire egymástól 3-4 cm helyet hagyva 2-3 cm átmérőjű gömböket formázunk. Közepes lángon világosbarnára sütjük, kb. 60 db lesz belőle.

Ehhez az adaghoz 2 fehérjéből kell mázat csinálni (sok-sok porcukorral, de sajnos nem mértem le). A kihűlt tésztát beleforgatjuk, rácsra szedjük és száradás után fémdobozban tároljuk.

És néhány tanács:
- három tepsit váltva lehet a leggyorsabban sütni: egyen éppen sül, egyen hűl a kisült mézes és egy, amire lehet rakosgatni a következő adagot
- kihűlt tepsire rakjuk a következő adagot, mert ha meleg, ellágyul a tészta
- ha ellapul a tészta, valószínűleg alacsony a sütő hőmérséklete (a mázzal bevont az első sütésből származik, az kicsit terült, aztán feljebb vettem a hőt és magasab lett)
- ha az utolsó tepsire kevés kerül, az a tepsi közepén legyen (és azt se felejtsétek el időben kiszedni)

Évek óta terveztem, de idén végre

sikerült, Luca napjára megsütöttem a lussebullart! Nagyon finom a tésztája és sokféleképpen formázható, sütök máskor is. Több formát is kipróbáltam, de a tésztát lágyabbra hagytam, mint kellett volna, így sütés után kicsit összeesett (az ízén ez szerencsére nem változtat sőt, a lágyabb tészta tovább marad puha).

Recept: Lussebullar - svéd Luca napi sütemény Limarától
Formázás: Sara Bakar bejegyzésében van pár ötlet

Ha párhuzamosan több munkám fut,

sose tudom, minek is álljak neki éppen, és mindig úgy érzem, semmivel se haladok.

Tárolót, pénztárcát varrok, meg ami még jön. A tárolót egyelőre fejben (mekkora legyen, mert annál nagyobb kell, mint amit a múltkor varrtam), a pénztárca kísérleti fázisban van, a meg ami még jön legyen meglepetés. Nekem  is az lesz, kérdés, az sok ötletből mit tudok megvalósítani.

Nekiálltam a takarónak, az első gombolyag szürke fonalam el is fogyott. Hozom, ha tudok fotózni.

Kötök egy mellényt az unokaöcsémnek, ezt is hetek óta tervezgetem, de nekiálltam végre.

Van egy gyönyörűséges fonalam, formába kellene végre önteni. Tegnap elővettem, próbálkoztam ezzel-azzal, alakul.

A sütéshez is több kedvem van, Limara hamburgerzsemléjét három hét alatt háromszor sütöttem. Puha, foszlós és napokig friss marad, csak ajánlani tudom.

Közben listázom, mit sütök karácsonyra. Isler, vaníliás kifli és bejli biztosan lesz, meg valami krémes is kellene, talán mézes.

És akkor most megyek, nekiállok valaminek a fentiek közül...