Az elmúlt hetekben

a halaszthatatlan kerti munkák és a befőzés mellet a selejtezésre, átalakításra is szakítottam időt. A legnagyobb és legveszélyesebb kategórián, a ruhákon túl vagyok (elsőként ajánlott, de én majdnem a végére hagytam), és már csak pár apróság van hátra.

Ruha

A ruhák átválogatásához elég sokáig gyűjtöttem az erőt, és kellett is hozzá mind. Kemény volt, azt kell mondjam. Szembesültem azzal, hogy a ruhatáram felét nem hordom, de tárolom, és volt min elgondolkodnom a kupacokat elnézve. 

A ruháim egy részét sokat hordtam, de már egy ideje nem, egy részét soha nem hordtam (a turizott, talán jó lesz kategória, ami persze nem lett jó), pár kapott ruha (nem jellemző rám), ami jó volt ugyan, de nem az én stílusom, és nem is hordtam. Némelyiket tényleg nehezen engedtem el, de nem volt más választásom. 

A nyári ruháimról azt mondom, elegendő, de jövőre már be kell szerezni párat (meg selejtezni párat), a télinél viszont rezeg a léc. Ingben jó vagyok, nyáriban főleg, a télihez meg van kötött mellényem. Nyárra van elég szoknyám, így nem probléma, hogy nadrágom viszont nincs (na jó, van ám, kettő is, csak éppen a vállalhatatlan határán billeg, egyelőre az innenső oldalon). Télre nadrág mindenképpen kell. 

Az ingeimet és a szoknyáimat vállfán tartom egy akasztós szekrényben, az ingek külön, a szoknyák kettesével. Korábban egy vállfán három ing is volt, meg alatta még szoknya, most szellős és átlátható. Régebben egy-egy ritkábban használt darabért fel kellett túrnom a szerkényt, most még hely is van, egyre több. 

A felsőim komódban, mint eddig, de már állítva. Imádom!

Itt pedig egy videó a hajtogatáshoz.

Cipő

Az elmúlt két évben sikerült vennem pár olyan cipőt, ami tartós, jó minőségű és hordható, úgyhogy csak a régi, kitaposott darabokat kellett selejteznem. A téli cipőimet bedobozolva eltettem, most a cipőtartóm (egy komód szerű szekrényke, alul két nagy polc a cipőknek, felül négy kis fiók az előszobában tárolt kacatoknak) végre szép és átlátható.

Rend és takarítás

Az alapállapot közelíti a korábbi kampányszerű rendrakást és takarítani is könnyebb. Elpakoltam például sok mindent a padlóról, könnyebb porszívózni és a szemnek átláthatóbb a tér, tágasabbnak és rendezettebbnek tűnik így az adott helyiség. A ruhásszekrényem pont olyan rendezett, mint amikor átpakoltam, a cipőim szintén. Semmi sincs egymáson. Az ingeim külön vállfán, a cipőim elférnek egymás mellett. A spájzban szintén a földön tárolt dolgok elpakolása volt a kulcs és a tágasabb elrendezés. 

Átgondolni az adott feladatot és kellő időt szakítani rá

Pontos képem volt például arról, milyen legyen a spájz vagy a ruháimat hol és hogyan rendezem el, úgyhogy itt csak a megfelelő időt kellett biztosítanom. Az iratokkal viszont úgy voltam, van egy kis időm, gyorsan megcsinálom. Ez pont arra volt elég, hogy előszedjem őket, felmérjem, mekkora feladat lesz, kategóriákba rendezzem a nemrég befutottakat (ha már előszedtem, legyen valami értelme is a dolognak) és visszapakoljam őket oda, ahonnan elővettem.
A vízszolgáltató háromhavonta egy köteg papírt küld, a honlapon viszont nem látom, hogy lenne lehetőség az elektronikus számlára, úgyhogy megkérdezem őket (az átalakítás után elég nagy volt a káosz, szóval bízom benne, megoldódik). Több szolgáltatónál elektronikusan intézem az ügyeket, tehát nagy beáramlás nincs, ami kell, azt viszont jó lenne ez után előkapni a megfelelő mappából. 

Selejtezett dolgok eltüntetése

Tény, hogy a nagyobb selejtezésekre nehéz időt szakítani, majd még sokáig tart, míg az ember mindentől megszabadul, de ha aztán legalább egy része hasznosul, az egy újabb ösztönző erő. A spájz konmarizása után pl. az üveget és a műanyagot a városi gyűjtőszigetre vittem, a ruhákat viszont háromfelé osztottam (a sógornőmnek, egy ismerősnek - ők máskor is kaptam már tőlem, és a ruhagyűjtőbe szánt holmik). 

ÖSSZEGZÉS

Kíváncsi voltam, hol tartok, úgyhogy átnéztem kategóriánként. 

Ruha

Nem ezzel kezdtem, de jól tettem, több minden ment ki egy alapos felkészülés után. Az utóbbi hetekben amikor kivettem egy ruhát, megnéztem, mi van körülötte, és azokat hordom-e, szeretem-e, szükségesek-e? Még így is rengeteg idő ment rá. Egyetlen ruhámat sem hiányolom, pedig pont öt hete a teljes ruhatáram felétől szabadultam meg. Kisebb foltok még vannak (zokni, fehérnemű), de ez már semmiségnek tűnik. 

Könyvek

A könyv elolvasása (március vége) után megállapítottam, ez az egy rendben. Azért gyorsan átnéztem és talán egy tucat könyvet leemeltem a polcról. Azóta persze beláttam, kell a mindent kézbe veszek és egyesével eldöntöm parti a könyveknél is.

Iratok

Folyamatban. Nemrég nekiálltam, de csak átnézés és kategóriákba rendezés lett belőle. Így viszont már tudom, mi vár rám. 

Minden egyéb és érzelmi kötődésű tárgyak

Folyamatosan, egy-egy kisebb polcot, szekrényt nézek át. Ilyen volt például a sütőkellékes szekrény még az elején. Átrendeztem kicsit, most átláthatóbb és könnyebben hozzáférhető úgy nagyjából minden. 

A kiselejtezett dolgaim nagyrészt mentek a homokozóba. Volt három esztergált nyelű fakanalam, még zacskóban, az unokahúgom este azzal aludt. Eddig ez volt a selejtezés fénypontja. 

Érdekes, hogy az olvasmányaimat mostanában

mennyire a véletlen határozza meg. Szécsi Noémi három könyve akadt a kezembe (konkrétan: a kezembe nyomta valaki hogy fogjam meg egy kicsit), és azonnal felkeltették az érdeklődésemet.

Szécsi Noémi: Finnugor vámpír
A Finnugor vámpírral kezdtem, főhőse vámpír ugyan, de tisztára mintha egy mai fiatal lenne, aki próbál nem elveszni, megfelelni, beilleszkedni, csak közben csikorognak a fogaskerekek. A vámpír vonal teljesen élvezhető (mintha paródia lenne, nem olvastam vámpíros könyveket, úgyhogy ezt csak sejtem). Az elején kicsit döcögött, de aztán ráhangolódtam, a csattanója szédületes és imádtam a rengeteg nyelvi bravúrt és a humorát. Szécsi Noémi első könyve egyébként, és úgy tettem le, hogy lássuk a többit is!

Szécsi Noémi - Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)
Elég nagy a váltás, mert egy regény után életmód- és nőtörténet jött, de nem bántam meg, nekem ez a legjobbkor jött. Szakkönyv pedig ennél színesebb és érdekesebb aligha lehet. A két szerző ámulatra méltóan belőtte azt a pontot, ahol a könyv érdekfeszítő és színes, de még alapos (igen, tudományos). Magánélet, szülés, gyermeknevelés, társasági élet mind-mind egy fejezet, és mindezeket a sok rövid alfejezet bontja ki.
Az úrinő háztartása volt rám a legnagyobb hatással (olyanokra gondoljatok hogy leesett állam meg kikerekedett a szemem). Micsoda precíz logisztikával üzemelt a család! Fiatalok a fővárosban, szülők vidéken, egymást segítve (egy pesti fiatalasszony postán hazaküldte a szennyest, anyuka kimosatta a két mosógépben majd vissza; egy másik rendszeresen vágatott baromfit, kora délután, hogy még az aznapi postával elmenjen. Cserébe ment pár, vidéken nehezen (vagy sehogy) beszerezhető áru. 

A divat olyan gyorsan változott, hogy aki adott magára, legalább átalakította a ruháit. Ekkortájt jelent meg a varrógép, volt, aki a hálószobában varrt szenvedélyesen a családtagoknak, volt, aki közszemlére tette a szalonban. Általános volt, hogy a varrónő rendelésre érkezett, kiszabta a kívánt ruhát és a nehezebb részeket összeállította, majd a többi már a háziasszony feladata volt. Főzni legalább annyira tudni kellett, hogy a szakácsnő ne tudja becsapni a háziasszonyt, de persze volt, aki maga is szívesen főzött. A jó háziasszony naponta könyvelte még az aznap ebédhez kiadott alapanyagok mennyiségét is, és úgy általában, hihetetlen precizitással vezette a háztartás eseményeit.
Olvasás közben annyi kérdés merült fel bennem, hogy folytatnom kell a témát, ami azért sem lesz nehéz, mert a bibliográfiában több évre való olvasnivalót találtam. Némelyik ugyan már könyvritkaság, (szinte) lehetetlen beszerezni, de bőven akad hozzáférhető is, úgyhogy ha kedvem úgy hozza, szemezgetek belőle egy kis szünet után.

Agatha Christie: Sors-rejtekajtó
A Tommy és Prudence Beresford történeteket korábban mindig visszatettem a könyvtárban a polcra, most azonban a Sors-rejtekajtó hazajött velem. Christie négy történetet írt a főszereplő házaspárral, és ez a záró kötet, amelyben vidékre költöznek és házfelújítás közben érdekes dolgokra bukkannak. Mert persze egy kalandos életű pár végül egy olyan házat vesz meg, amiről hamar kiderül, kémhistória zajlott ott hajdanán. Rejtélyes és szövevényes a történet, meg persze nem árt vigyázni, mert bármi megtörténhet. A kémhistória szál nem igazán kötött le, de Tommy és Prudenc mentalitása, életmódja annál inkább, úgyhogy elhatározta, elolvasom a másik három történetet is, de most már időrendben.

María Duenas: Öltések közt az idő
Aki látta a minisorozatot, neki azért, aki nem, neki meg azért ajánlom a könyvet. A regényben minden megvan, ami egy izgalmas, fordulatos olvasmányhoz kell. Csipetnyi történelmi hűség, egzotikus város, politika, szerelem és keserű csalódás majd kényszerű talpra állás. Sira, a fiatal varrónő Madridból Tetuanba települ szerelmével, aki aztán becsapja, elhagyja és búcsúzóul még bűncselekménybe is keveri. Fiatal korától egy varrodában dolgozott, kitanulta a szakma minden fortélyát, majd egyedül és mindenkitől távol visszakanyarodik gyökereihez és divatszabóságot nyit. És hogy egy varrónő élete unalmas lenne? Á, dehogy! Olvassátok el vagy nézzétek meg.
A könyvet a film után azért érdemes elolvasni, mert a film pár, igencsak túlzó jelenete (pl. a váltók megszerzése) hiányzik belőle, helyette ott is életszerű megoldások vannak, a film meg egyszerűen csodálatos, a rendező, az operatőr és a jelmeztervező is remek munkát végzett.

És pont most ismétli a Duna vasárnap délutánonként!

Sokszor olyan kis dolognak is

nagyon tudok örülni, mint  például a tányéralátét. Nálunk régóta használatban van, bár korábban inkább csak egy nagy, félbehajtott textil volt. Amikor megláttam ezt az útmutatót, azonnal elhatároztam, varrok ilyet én is.

Az első inkább próbaverzió lett, mert végül a vékony vatelint is túl vastagnak találtam, másodjára azonban már a felvasalható vliessel próbálkoztam, és tökéletes lett. 

Ez a négy már ajándékba készült, és ugyan nem így indult, de aztán a mindegyik (kicsit) más verzió mellett maradtam, és nem bántam meg. Mindenki kedvére választhat. (Fent az egyik oldal, itt a másik.)

Tűzni is úgy tűztem, hogy nincs két egyforma, csak kicsit, hogy tartson, feldobja, de ne legyen túl sok. 

Nekem csak a könnyebbik fele jutott

a feladatnak, párnát kellett varrnom, a csipkét édesanyám horgolta.

És egy kis KonMarie - mire jó a gombgyűjtemény alcímmel.

Gomboláshoz a gyűjteményemből akartam választani négy különböző, de azért társítható gombot. Vagy húsz perc gombtologatás után feladtam és elővettem a kedvenc gombjaimat. Persze ebből sincs négy, kettesével adták vegyesen, de ez már nem akadály.

A sok eső májusban jót tett

a növényeknek, szépen zöldül (majdnem) minden a kertben. 

A virágok közül most az oroszlánszáj a legszebb, gyönyörű színei vannak. Látszik már a törökszegfű sora és a balkonládába vetett legényrózsa is nődögél a végleges helyén. A hajnalka most kezd futni, nagyon várom, hogy beszője a drótkerítést. 

A tavaly árnyékból átmentett apró kis zsálya gyönyörű dús lett*, és mellé végre tudtam venni a hagyományos, szürke változatból, lilát pedig kaptam, úgyhogy a zsályagyűjtést ezzel be is fejeztem. Tavaly nyár elején kaptam lestyánt, de akkoriban olyan meleg volt, hogy pár hét után eltűnt, azt hittem, feladta. Nem, tavasszal kihajtott, elég sovány, de talán őszre elbokrosodik. A csombor már szedhető és a félig elfagyott rozmaring is kezd magához térni. Szintén át kell telepíteni, úgy nézem, nincs jó helye. 

Az eper már leérőben, a málna most kezd érni, szinte minden nap le kell szedni, a ribizli pedig napról napra pirosodik. Szedni még nem lehet, talán a jövő hét végén. A levendula idén mintha kisebb lenne és ritkább, úgy látszik, a hűvös tavasz nem tett neki jót. És persze a gyümölcsfáknak se. Azt hittem, megúsztuk, látványos fagyás nem volt, viszont megfáztak a fák, úgyhogy szép apránként hullajtják a gyümölcsöket. Kérdés, hogy idén mennyi szilva és barack lesz. Pont a fagyok után voltunk túrázni, az Őrségben és a Vendvidéken a diónak még a hajtásai is lefagytak, nem tudom, milyen áron kínálják azt a keveset, ami lesz, vagy lesz-e egyáltalán. Azért talán máshol jobb a helyzet. 

A paradicsommal idén nem vagyok elégedett, jövőre kicsit változtatok a technológián. Mindig a paradicsomot várom a legjobban, és persze az üvegházi már bimbós, vagy akár apró paradicsomok is vannak rajta, de nálam még erre várni kell. Talán két hete ültettem ki a perui földicseresznyét, már hozza a következő levelet. 

Szóval sok minden van, aminek lehet már örülni, ugyanakkor a legjobban várt paradicsom és cukkinit(most kezd futni) még soká lesz szedhető. 

Az újabb kihívás is megvan. Annyira finom házi retket kaptam, hogy teljesen elámultam. Apró és lédús a bolti hatalmas és pudvás példányokkal ellentétben. Idejét sem tudom, mikor ettem utoljára, és annyira ízlett, hogy vetettem is gyorsan egy sort. Persze most már szedni kellene, úgyhogy sok esély nincs rá, de ha most nem, akkor vetek később is.

Még ecetes retek is lett, ezt a receptet próbáltam ki, és adtam hozzá koriandermagot, másnapra vicces pink színűre ázott a leve és nagyon finom lett. 

*ha leérett az eper, kiszedem mellőle az epret, ősszel még  alig volt pár ágacskája, bőven elfért az eperágyás sarkában.

A kétnapos spájzalakítás után

csak annyit tudtok mondani, megérte. Három tároló van összesen 17 polccal, volt mit rámolni. 

Azt hittem, selejtezni való már alig lesz, de tévedtem, látványos lenne a kupac, ha összehordtam volna. Főleg üvegek (kicsi, nehezen mosható), és műanyagok (elhasznált), pár fedő, meg némi limlom, ami azért csak akadt. 

Ez a kedvenc részem. A deszka családi ereklye, még a nagyapám csinálta, mellette pedig már évek óta lógnak a teflonok. Könnyen hozzáférhető, nem sérül és a helyet sem foglalja a polcokon. 

Ez a rész szinte változatlan, csak a bontott zacskóknak tettem oda a tárolót, korábban ömlesztve nagyon rendetlen és átláthatatlan volt ezek miatt a zacskók miatt. 

Ezt a polcot teljesen átalakítottam hogy szellős és átlátható legyen. Ide főként a rendszeresen használt dolgok kerültek (ecetek, olajok)  illetve pár amit szem előtt kell tartsak (a mogyoróvaj, csicseriborsó lassan lejár). Korábban balra deszkák és szeletelők sorakoztak, a legjobb helyet foglalták el, pedig ritkábban használom őket. 

A csokis dobozban hátul a sütéshez használt táblás csoki és egy csomag marcipán van, tele a doboz, de átlátható. A polcon hátul a sűrített tej és a dobozos tejszín (jön a fagyiszezon). 

Az apró üvegek a gyengém. Gyakran használom őket, mert praktikus és szeretem a változatos formájukat. Szanaszét voltak eddig, mindig oda tettem, ahol volt egy kis hely, úgyhogy sose találtam, ha szükség volt rá. Most egy tárolóba kerültek, hogy többet ne kelljen keresgélnem őket.  

Kb. 20 kisebb üveg lekvár (főleg ribizli) maradt tavalyról és 10 sárgabarack (idén alig lesz, örülök, hogy tavaly mindent befőztem). Ehhez jött most az eper, a többit meglátjuk. A tavaszi fagyok miatt kérdéses, hogy idén mennyit főzök be, de aggódni nem fogok, ezzel a készlettel akár át is lehet telelni. 

Most ha belépek, szinte üresnek tűnik, rá sem ismerek, de nagyon jó érzés, hogy ilyen rend lett. 

Folytatom a selejtezést, de most csak kisebb részlegeket fogok átnézni (fűszeres polc, ill. a ruhák nagyon időszerűek).

A témát még folytatom, de ígérem, most egy kertes és egy varrós bejegyzést hozok, mert a háztartás mintha kezdene eluralkodni a blogon. 

Az elmúlt hetekben (nem, inkább hónapokban),

sokat törtem a fejem a háztartás átalakításán, és mivel úgy látom, többeket megmozgatott a téma, összeszedtem mi a legfontosabb számomra. KonMarie és minimalizmus némi gyakorlattal megspékelve. 

Tervezés

Igyekszem előre gondolkodni, a következő lépést is látni. Van, hogy a tapasztalatok alapján tervezek (a mélyhűtő és a spájz tartalma), van, hogy az erőmet és erőforrásaimat igyekszem beosztani (idén a spájz, a fürdőszoba és a konyha mindenképpen ki lesz festve, az előszoba még talán belefér, jövőre viszont a tetőtérrel kell kezdeni valamit).

Persze van hogy közbejön valami, és akkor nincs más, mint az ember úszik az árral.  A 80-as évek végén épült a ház, amiben élek, inkább nem mesélek, mi minden jöhet közbe.         

                      

Minden mindennel összefügg

De tényleg, ezért olyan nehéz előre tervezni. Pár éve megállapítottam, túl sok a ribizli. Átgondoltam, mennyit főzzek be és mennyi menjen a mélyhűtőbe, jobb lett a helyzet, de alapvetően sok a termés (a csereberét is figyelembe véve). Pár öreg bokrot kivágtam, a maradékot alaposan megmetszettem, párat átültettem (ezek most kevesebbet, később majd többet teremnek). Tavaly valamivel közelebb került egymáshoz az igény és a termésmennyiség, de még mindig sok. Idén ha letermett, hat nagy bokrot kivágok, ezek amúgy is a kert virágos részén vannak, ott pedig teljes átalakítást tervezek. Eltart pár évig, míg minden a helyére kerül, de nem bánom. Tavaly átültettem a rózsákat az előkertben, érdemes volt, úgyhogy most folytatom az átalakítást. 

Vagy ott a spájz. Hiába olvastam el sűrűn bólogatva KonMarie könyvét, egyszerűen nem tudom, pontosan hogy is rendezzem át. Pár dolgot már megléptem (pl. a teflonok a falon lógnak egy-egy szögön, és ez nagyon bevált), és azt megállapítottam, hogy a Mindennek legyen helye és a Tartsd egy helyen, ami összetartozik elv alapján fogom átrendezni, de sok apró részletről fogalmam sincs, majd visszapakoláskor kitalálom. 

Kis lépésekben haladok

Mostanában annyira nincs időm az átszervezésre, hogy a ruhatáram lecserélése valószínűleg fiókonként fog menni. Meg úgy általában is, egyszerűen lehetetlennek tartom hogy működjön a gyorsan kitalálom és megvalósítom módszer. Vagy működik másnál (csomagolóparti), de tőlem ez nagyon távol áll. 

Szezonalitás

A hévégén bevetem magam a spájzba, ez meg egy nagy lépés, mert ilyen is akad azért. Kezdődik a befőzés, most van itt az ideje. Az eltevéshez használt üvegek üresen a pincébe kerülnek, ott viszont majd ősszel csinálok rendet. 

 

Lista

Sajnos teljesen idegen tőlem hogy listákat írjak, pedig nagyon hasznos, úgyhogy próbálom rávenni magam. Működik egyébként, mert ha írok, akkor hatékonyabb vagyok. A bevásárlólista aktuális tartalom, nélküle is összeszedem ami kell, bár jó, ha nem hagyom otthon, én azonban főleg a hosszabb távra szóló listákat szeretném bevezetni. 

Ajándéklista például, vagyis felírom, ha valami jó ötletem van, mert ha közeleg az alkalom, általában kétségbeesetten töröm a fejem, hogy mit is vegyek, vagy mi is volt az a jó ötlet, amit sikerült elfelejtenem. Ha az ajándékozás felét megoldom a lista alapján, már nagyon sok energiát megspóroltam. 

A háztartás több területén is érdemes lenne. Ki emlékszik már arra, hogy az előző festésnél elég volt-e a kisebb, vagy kellett a nagyobb vödör festék a spájzra és a fürdőszobára? Nekem sajnos még csak derengeni sem dereng, úgyhogy idén felírom, és remélem, hogy elég a kisebb, mert azt vettem. 

A mélyhűtőben kotorászva is ér néha meglepetés. Kerestem meggyet, amikor már elfogyott, és helyette találtam rebarbarát. Jól jött az is, de a készleteimet jobban át szeretném látni.   

Ígérem, a következő bejegyzésben már lesznek képek is. 

Végre elkészült a varrós szobába is

a római roló. Kicsit megakadt a projekt, mert elég nehezen választottam ki az anyagot, no nem ezt, mert ez nem volt kérdés, hanem azt, amiből végül mégsem lesz roló, maximum párnabelső.

Ez viszont nemcsak szép, praktikus is, a varrásnál sokat segített a geometrikus minta. Nagyon könnyű anyag, de elég is, az ablak előtt áll a cseresznyefa, így a varrógépet csak a tűző naptól kell megvédeni.

A konyhaira négy, erre három szalagot varrtam, jó így is és úgy is.

Ez pedig az új karnis. Olyan könnyű az egész, hogy elég egy-egy ponton rögzíteni.

Nem ér le teljesen, de nem is baj. A konyhai egyébként ennél is rövidebb, de ott fűszernövények vannak az ablakban (ja, itt meg virágok, csak még nem tettem vissza őket), így kényelmesen elférnek.

Újabb olvasmányok,

és mivel elég lassan készült el a bejegyzés, hamarosan hozom a következő adagot. 

Stefano Benni: Margherita Dolcevita

Margherita élete pont annyira nyugodt és unalmas, amennyire egy tinilányé csak lehet egy unalmas kisvárosban. Egy napon azonban a szomszéd üres telken hirtelen egy fura ház emelkedik ki a semmiből, és a benne lakó család lassan beférkőzik a mindennapjaikba, mégpedig annyira, hogy a családtagok már mással sem foglalkoznak, csak azzal, hogy hogy is tudnának megfelelni nekik. Az egyetlen kivétel ez alól Margherita, aki sehogy sem érti, mi folyik körülötte és miért fordul fel fenekestül a család addig hétköznapi módon folyó élete. A kérdés innentől már csak az, hogy vége lesz-e ennek a lassan kibontakozó őrületnek, és ha igen, hogyan. 

Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs

Adott a nagymama és a lánya, mindkettő varázserővel bír, csak éppen nagyon másféle. Ezt a másféleséget kell valahogy megérteni és elfogadni egy nyolcéves kislánynak, aki szintén nem átlagos. A nagymama mesél és mesél, majd egy idő után kiderül, minden mesében van valami az életből. Elza ezeken a meseszálakon indul el és térképezi fel a családját, keresi meg a barátokat, és ismeri meg az életet. Elvarázsolt, beszippantott, még jobban mint Ove, egyszerűen nem bírtam távolságot tartani.

Celia Lee - John Lee: A Churchill-dinasztia

Unalmasnak semmiképpen nem nevezném, de ha Churchill élete ilyen könyvben, akkor milyen lenne az enyém? Aprólékosan, kronologikus rendben végigveszi Churchill gyermek és ifjúkorát, a végén ott az első és második világháború, és tényleg, mintha lett volna valami köze hozzá, de sokkal több szó esett arról, hogy éppen hova költöztek, meg miért (elárulom, anyagi gondok). Szóval családtörténetnek is gyenge. Felszínes, távolságtartó és szinte közönyös. Nem is értem, hogy lehet így írni a 20. századi történelem ilyen fontos alakjáról!

Boris Johnson: A Churcill tényező

A Churchill-dinasztia után azonnal keresnem kellett egy újabb Churchill életrajzot, hogy helyre álljon a világ rendje. Boris Johnson könyve végre igazi csemege. Színes, alapos és szenvedélyes. Kiemeli erényeit, elismeri gyengeségeit és felsorakoztatja azokat a tulajdonságokat, amiért ma kárhoztatják, és mindezt lenyűgöző részletességgel. 

Alaposan körbejárta Churchill életének minden fontos mozzanatát, mégpedig minden oldalról. A hős katonát, a jól fizetett újságírót (úttörő volt ebben a műfajban), írót, politikust, hadvezért, diplomatát. Az első pár fejezet laza, néhol szinte bulvárba (nem az bulvárlapok színvonalán lévő bulvárba) hajló, aztán alaposan bekeményít. Bepillantást nyerünk a brit politika működésébe, a birodalom hanyatlásába és mindezt úgy tárgyalja a szerző, mintha egy barátjának mesélné a történetet. Boris Johnson, igen, a most leköszönt londoni polgármester, akiről a legutolsó hír az, hogy megnyerte az Erdogant gyalázó limerick versenyt, az ezt megelőző pedig, hogy az EU-ból való kilépést támogatja. Kíváncsian várom, hogy alakul politikai karrierje! 

Paul Auster - J. M. Coetzee: Itt és most

A két író 2008-ban találkozott először, levelezésük ez után kezdődött. Megtárgyalják az első benyomás fontosságát, a világgazdasági válságot, az emlékezet és feledékenység viszonyát, bőven kibeszélik a sportot (rám a legnagyobb hatással ez a téma volt, újra és újra visszatértek rá, újabb és újabb megvilágításba helyezték - hőskultusz, győzelem és vereség, csapat, esztétikum, sportágak kialakulása mind-mind előkerült), néha felbukkan egy-egy szakmai kérdés (a szereplők névadásáról írnak például, vagy az anyanyelvhez fűződő viszonyukról és annak jelentőségéről), a családi rituálé (a karácsonyi vacsora), barátság  és annyi minden más, hogy bőven sorolhatnám. Sok mindent egészen más megvilágításba helyeztek, mint ahogy általában tálalják, van, amit korábban nem értettem, most elfogadóvá váltam vele szemben. Szórakoztató és elgondolkodtató is egyben. 

Ahogy haladok a rendrakással

és a selejtezéssel, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a KonMarie által lefektetett alapelvek egyrészt tényleg működnek, másrészt kéz a kézben járnak. Pár példa az elmúlt hetekből. 

Állandó pakolás - tartsd egy helyen, ami összetartozik

Konmarie írja, hogy mielőtt felismerte a selejtezés fontosságát, állandóan pakolt. Rendre ugyanazokat, ugyanott, mert ha valami sorban van és rendezett, jobban mutat. Néhány helyen nálam is ez megy, és nekem úgy tűnik, ez a probléma a tartsd egy helyen, ami összetartozik elvvel szorosan összefügg. A fűszerek például. A konyhában voltak az alapfűszerek, a spájzban a ritkán használtak, és persze mindig volt olyan, ami nem ott volt, ahol először kerestem. Összevontam őket és beláttam, ha a ritkán használt marad a zacskójában (némelyik amúgy is aromazáró), kisebb helyet foglal. Jutalmul így még némi helyem is lett az amúgy túlzsúfolt spájzban.

Tartsd egy helyen, ami összetartozik - stresszoldás

Keresem a vándorló holmik helyét. Az előszobai komódot olyan sikeresen selejteztem, hogy alig maradt benne valami, így kényelmesen elfér két fontos dolog: az esernyő (több helye is volt, általában az utolsó helyen találtam meg) és a bringalámpa (reggel futtában kerestem mindig, rémes volt). A varrós eszközöknek varrt tárolóval is egy mindennapos problémát oldottam meg, varrás közben mindig volt valami, amit nem találtam, ez pedig megakasztotta a munkát. 

Állítva tárolás - cipősdoboz

Harisnyát tárolni a cipősdobozba nagyon jó ötlet, állítva meg pláne. Egyrészt biztonságban van, mert nincs egy nagyobb fiókban más - kevésbé kényes - holmikkal együtt, másrészt nem kell feltúrni az egész fiókot hogy megtaláljam azt, amelyiket éppen keresem. A cipősdobozt egyébkén régóta használom tárolásra. A kekszkiszúróim egy teljes cipóősdobozt megtöltenek (igen, selejtezni kellene, mert csak két maréknyit használok ezek közül), és a fonalaim nagy része is cipősdobozban van. A kezdetektől állítva. 

Elsőre a helyére (?) - stresszoldás

Gyenge pontom, elismerem. A legkényesebb helyzet az iratok terén van, ott viszont megvalósítottam egy átmeneti tárolót. Minden iratot, amit az első kézbevételkor nem dobok ki, megy egy erre kijelölt fiókba, aztán amikor felgyűlik, szortírozom. Kidobom, amiről pár hét után megállapítom, hogy mégse kell, a többi megy a helyére. A stresszoldásban van a legnagyobb szerepe, mert a pánik, amikor egy iratról az utolsó emlékem, hogy felbontottam a levelet, viszont a helyére nem került, nem hiányzik.

+1
Többször akadt selejtezés közben olyasmi a kezembe, amit szinte nem is használtam, de most rájöttem, hol tudom bevetni. Példa: nyáron sok olyan sütit csinálok, aminek vaj+zabkeksz az alapja, ezt hűteni kell. A kapcsos tortaformám a hűtő páratartalma miatt tönkrement, vettem újat, de a lelkesedésem alábbhagyott. Átnéztem a sütéshez használt cuccaimat és a kezembe akadt egy szilikon tortaforma, amit alig használtam. A fém megmenekült, a szilikon megtalálta élete értelmét, hurrá!

Kíváncsian várom a ti tapasztalataitokat!