Amint egy kicsit jobb lett az idő,

rögtön kiszaladtam fotózni, hogy a januári játék valóban januári legyen. A szürke táska és a szürke idő nem feltétlenül jó párosítás, ha az ember fotózni szeretne, de talán a lényeg látszik. Szóval idén ezt a táskát lehet megnyerni :-)

Belül a szokásos, egy zseb és mágneszár.

A játékban való részvétel feltételei:

1. hozzászólás ehhez a bejegyzéshez 2016. február 1-jén 19 óráig,

2. a nyertes 2015. február 8-ig jelentkezzen a nyereményért a szinre pont szin kukac gmail pont com címen vagy írjon üzenetet az fb-re. Ennek hiányában új sorsolást tartok.

Sorsolás: 2016. február 1-jén 19 óra (körül)

Elkészült a virágos táska

második verziója, és közben finomítottam kicsit a részleteken.

Kerekítés helyett bevettem a sarkait, és a zsebre már nem rávarrtam a csíkot, hanem a két anyag összevarrásával kezdtem és csak utána varrtam meg a zsebet.

A sötétebb szín jobban mutatja az apró hibákat is, úgyhogy visszatérek a patent világos színnel való körbevarrásához.

Kalandos volt egyébként, mert centiken múlott, hogy a bélés elég lett, és a külső anyagból is csak pár tenyérnyi maradt.

Tavaly csak néha néztem

a kötő- és horgolótűim felé, meg csak ha nagyon muszáj volt, de most újra kedvet kaptam a kötéshez és talán egy kis horgoláshoz is. Nagy dolgokat nem tervezek, viszont szívesen tanulok új technikát. 

A fair isle sapka dupla kezdéssel indul, Alpacából nagyon nehezen hoztam össze, nem is lett hibátlan, úgyhogy a következőhöz inkább megtanultam az ideiglenes kezdést. Tökéletes lett, csak aztán ott meg a színek nem működtek.

Ezt a technikát választottam, mert persze az ideiglenes kezdésnek is van egy csomó változata. A horgolótűm 1,5 számmal volt nagyobb, mint a kötőtűm, így könnyen fel tudtam szedni a láncszemeken keresztül a kezdő szemeket.

A napokban befejezem a csíkos takarót is. Marad némi Takaró fonal, de nem bánom, terveim vannak vele. Lehet például kesztyűt kötni belőle (közben elkészült a hiányzó ujja is és már hordja az unokaöcsém). És közben rájöttem, kesztyűt kötni jó, úgyhogy talán magamnak is köthetnék például a sokat hordott Scalene sálamhoz. A narancsosból alig maradt, de egy kesztyűt még éppen meg lehet csíkozni vele.

Ahama könyve segítségével kötöttem a kesztyűt, de a zongorakesztyűt fel is tette.

Mit szeretnél karácsonyra? Varrjak, vagy

vegyek valamit? Varrjál! A nyári csíkos táska után a barátnőm karácsonyra is táskát kapott, és úgy tűnik, további igény is lesz rá :-)

Az anyagot és a mintát is ő választotta, én pedig örültem mindkettőnek. A külső anyagnak nagyon jó a tartása, a bélés finom és olyan fazont választott, amihez van képes útmutató.

Végre a közbéléssel is elégedett vagyok, igaz, teljesen átvariáltam: a bélés összevarrás után kapott felvasalható vliest és bevarrható közbélést.

Varrtam négy párnát is, a fotózott volt a kísérlet példány, a többit viszont nem tudtam fotózni. A korábbi elrendezés jobban bejött, a többire már csak egy sorban varrtam fákat, és a színekkel, mérettel variáltam. Az előlappal kezdtem, rávasalható vliest kapott hogy legyen tartása, levarrtam a rátéteket, végül összevarrtam a párnát.

Mindenki örült neki, jobban, mint gondoltam. 

Annyit ötleteltek a kötős csoportokban,

hogy ki milyen új projekttel indítja az évet, hogy végül én is kedvet kaptam valami újhoz.

A fair isle régi vágyam, de hogy miért pont ezt választottam a rengeteg tervem közül? Talán Éva baris sapkája miatt...

A kezdő mintát a Purl Soho oldalán találtam és a tesztalany egy este elkészült, az Alpacaból készülő sapkára viszont több idő kell.

A karácsonyi ajándékok idén

időben elkészültek*, van, amit már át is adtam, kép persze a nagy részéről nem lesz**, de majd mesélek róla. Írok majd pl. halogatásról, időbeosztásról, és tervezésről, ez a bejegyzés sem született még meg, de már csak januárban, mert én most elvonulok karácsonyozni. Pihenek, ajándékozok, vendég leszek és vendéget fogadok, behozom a december eleji lemaradásomat olvasás terén, megnézem a mákültetvényemet, meg ami még adódik, meglátom.

Áldott, békés karácsonyt és nagyon boldog új évet kívánok mindenkinek!

*kötős koromban a fa alatt még valamit biztos be kellett fejeznem

** négy ilyen párna készült, ez volt az első, ez az egy, amit még nem adtam át

A lista egyik feladata

kipipálva, az unokahúgom karácsonyi pólója kész. Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan elkészül, nagyon örülök neki!

Ez volt a kísérleti példány, ebből talán párna lesz.

A kísérleti darabnál használtam közbélést, a pólónál hosszú tanakodás után nem, de kellett volna. Nagyon vékony a póló anyaga, nem ártott volna még egy kis tartás neki. Legközelebb...

Az új játékszerem neve pedig a kétoldalas ragasztóháló, ami nélkül mindez nem jöhetett volna létre.

A póló ötlete a pinteresről származik, ezt és ezt hoztam össze.

A karácsonyi készülődést idén

fahéj illatú fenyőfácskákkal kezdtem, és képeslap helyett ezeket postáztam. Nem hagytam az utolsó pillanatra, mint eddig mindig, és a csomagolást se szeretném, de valami biztos marad, kíváncsian várom, mi lesz az.

A további tervek között szerepel az unokahúgomnak egy karácsonyi póló, a barátnőmnek egy új fazonú táska, folyamatban van egy kapcsos táska, kötök egy zoknit, amivel kicsit lemaradtam, úgyhogy nagyon be kellene már fejezni, és persze kellene varrni valami karácsonyi dekorációt is a nappaliba. Ezek jó része újdonság, úgyhogy el lehet bíbelődni velük. 

A csomagolás pedig idén valami ilyesmi lesz. 

A fenyőfákhoz itt találjátok az útmutatót.

A mák már akkora,

hogy kilátszik a földből. Nem viccelek, egyeléskor csak gugolva láttam a szálakat, most meg már az ágyás szélén állva is látszik a sor. Hogy ez mire elég, meglátjuk. Tavaly januárban ekkora volt (és nem decemberben nőtt meg, az biztos).

Az articsóka viszont gyönyörű! A nyáron alig nőttek valamit, de ősszel úgy belehúztak, hogy mára hatalmas, élénkzöld bokrokká fejlődtek, a sok tagolt levél széle pedig ezüstösen csillog. Mindez egy novemberi kertben, ahol már csak lombjukat vesztett bokrok, fák, felásott föld és gizgazos részek váltják egymást. Sajnálom, hogy nem volt nálam a fényképezőgépem.

Sóska már kevés, spenót viszont bőven volt egészen mostanáig, meg borsmustárt, tárkonyt és kaprot is lehetett még szedni. A tavasszal átültetett zsálya is megerősödött. 

A virágok közül pár kisebb* bársonyvirág tartotta magát egészen idáig. Lehet, jövőre vetek a nyár végén, mert már csak ez, és a margaréta virágzott az előkertben. A rózsák közül a  narancssárga hozott még egy-egy virágot, de ki már csak a vázában nyílt.

A nyáron a sok szépség között alig látszott az oroszlánszáj, most pedig ez az egyetlen színfolt a hátsó kertben. 

*a nyári csenevészek

Nekem 2015-ig kellett várnom,

hogy Jane Austent felfedezzem magamnak, de azonnal a kedvencek közé is került. 

Párszor már beleolvastam egy-egy regényébe, de aztán mindig kerestem valami mást helyette. Idén azonban, amikor újra a kezembe került a Büszkeség és balítélet, szinte le se tettem. Úgy faltam, mintha nem ismerném a történetét, pedig Simon Langton feldolgozását sokszor láttam. Folytattam az Értelem és érzelemmel, majd szembejött velem Jane Austen levelezése, és persze hogy lecsaptam rá.

Nagyon örültem, hogy némi bepillantást nyertem az életébe, de ez inkább csak apró ízelítő volt. Nővére, Cassandra ugyanis Jane halála után nagyon sok levelét megsemmisítette, és precíz nő lehetett, mert a hátrahagyott levelezés olyan tárgyilagos és távolságtartó, mintha Jane nem is a saját életéről írt volna. Ruhák átszabása és javítása, cselédek, háztartás, családtagok egészsége, születések, szomszédság, kötelező rokonlátogatások, ártatlan pletykák váltják egymást.

Alkalmanként két-három levelet olvastam, ezért elég sokáig tartott, és alaposan felkeltette a kíváncsiságomat. Innentől már kerestem a Jane Austenről szóló könyvet is.

Claire Tomalin Jane Austen élete lenyűgözően alapos és mindenre kiterjed. Hatszáz oldalon keresztül végigveszi családját és minden rokonát (bőven volt neki), szomszédságát, életének nemcsak főbb, hanem apróbb eseményeit is. Hihetetlen mennyiségben ontja az adatokat, az érdeklődésem azonban végig fennmaradt. Már az utolsó oldalaknál tartok, és szinte sajnálom, hogy csak ennyi. Vagy mégsem? Most ugyanis azt tervezem, elolvasom A mansfeldi kastélyt és a Meggyőző érveket, aztán talán újra belenézek, mert olyan tömény, hogy több olvasáson át kitart.

Tomalin könyvével párhuzamosan elolvastam a Szerelem és barátság című válogatást*, amiben Austen csonkán maradt, ifjúkori műveit gyűjtötték, és közben azt gondoltam, ha ez pár évvel korábban kerül a kezembe, biztos elhajítom. Kigúnyolta korát és minden olyan tradíciót, ami őt magát is gúzsba kötötte, és mindezt oly fiatalon, amikor szinte még fel se foghatta, milyen korlátozottak a lehetőségei.

Szóval Jane Austen még jövőre is velem marad.

*A Helikon most megjelent kötetét olvastam, teljesen más a tartalma, minta a Lazi által 2006-ban kiadott könyvnek, úgyhogy azt is elolvasom.