A forróság nem enyhül,

és még napokig bírni kell. Remélem, a végén kapunk egy nagy esőt, mert most minden túlélés üzemmódba kapcsolt. 

A virágok nagyon hamar elvirágoznak. A narancsos rózsámon egyidejűleg negyven bimbót számoltam meg, nyíltak is sorra, de csak két-három napig bírták. A hajnalkáért tavasszal nagyon megdolgoztam. Két zacskóból mindössze tíz bújt ki, aztán végül nyolc tövet tudtam kiültetni  a drótkerítés tövébe. Fut ugyan, de szenved. 

Tavasszal virággal vetettem be egy új ágyást, sárgaviola, sóvirág és oroszlánszáj került bele, a petúnia ráadás. Az oroszlánszáj egy hét alatt levirágzott, a sóvirág viszont hetekkel ezelőtt szökött szárba, és még mindig csak bimbós, de úgy tűnik, jól bírja a meleget. A sárgaviola kelt a legszebben, bőven palántáztam az ágyásból máshova is, de kétnyári, idén csak zölden díszít(ene, ha nem lenne ekkora hőség). A bársonyvirágból hatalmas, dúsan virágzó tövek lettek, úgyhogy az idei év hőse nálam egyértelműen a sóvirág és a bársonyvirág.

A dézsás virágok úgy ahogy kinéznek. Jól bírja a cserjés margaréta, az estike viszont csenevész. Zöldje alig, egy-egy tő virágzik itt-ott, holott ilyenkor már erdő szokott lenni.

A zöldségek is esőért kiáltanak. Sorol a zöldbab és kikelt a cukkini (tavasszal csak a gömbcukkini bújt ki, most próbálkoztam simával). A csili nagyon szép és remélem, hogy a kápián is lesz termés. A szeder tele éretlen gyümölccsel, de eső nélkül csak pár szem lesz. Rengeteg lenne a szilva is, de már potyog, pedig csak szeptember elejére érne be. A sárgabarackért viszont már nem kell aggódni, napok óta dunsztban van.

Fürtökben lóg már a paradicsom, de érni nem érik.

 

És a hét termése: gömbcukkini, spárgatök, hagyma és őszibarack.

Ki se számolom, mennyi ideig

készült a barátnőm szülinapi táskája, de íme, elkészült!

Először nem kaptam hozzá anyagot*, aztán bélést. Közben törtem a fejem, sokat, mert szerettem volna valami újdonságot (nagyot kért és a bevásárló fazonban egyeztünk meg). Végül, mert nem lett volna szerencsés minden ötletemet ezen a táskán kipróbálni, maradt ez a kis díszítés.

Kicsit aggódtam, fehér zsinórt nem kaptam hozzá, ez a B terv, de kár volt, a barátnőmnek tetszik.

A 70 cm anyagból lejött a füle (2×6 cm, mert mindkét oldala a külső vászon), a maradékból pedig kiszabtam a táskát. A béléshez szintén 70 cm anyagot vettem, aztán szabáskor jöttem rá, a világítótornyok így furán fognak állni. Sebaj, vasmacska, mentőöv, kormánykerék rendben :-)

*végül az IKEA-ban találtam

Még tavaly kezdtem kicsit foglalkozni a fával,

akkor írtam is a méhviaszos pasztáról. Utána körülnéztem, hogy az asztalon kívül van-e még valami, aminek jót tenne egy kis kezelés, a nagyanyámtól örökölt kisszék rögtön jelentkezett is. 

Finom smirglivel lecsiszoltam a teljes felületét majd lenolajjal többször átkentem. Méhviasszal még nem kezeltem, de a különbség már így is látszik. (Ezen a korábbi fotón kicsit belóg a lecsiszolt felület.)

A nagy kánikulában az egyik kisebb ablak is kapott plusz árnyékolót, de kellett hozzá valami pálca, és szintén ráfért egy kis ápolás. Egyet kezeletlenül hagytam, hogy legyen mihez viszonyítani, az eredmény engem is meglepett. A felső lenolajjal, az alsó lenolajjal és méhviasszal lett kezelve. 

Szinte bizsergett az ujjam,

annyira szerettem volna már valami újdonságot varrni, de mindig volt valami fontosabb. A kánikulának köszönhetően a hétvégén ki se dugtam otthonról az orromat (az élményfürdő nekem nem alternatíva, vízpart inkább, de az meg nincs), úgyhogy (majdnem) befejeztem egy két hete készülő táskát, meg összedobtam ezt a prototípust.

Két fazont kombináltam, mert ennek a táskának nagyon tetszik a külső zsebe és a fülmegoldása, de bélés nélkül készül, úgyhogy a bevásárlótáskán alkalmazottak szerint én azért varrtam bele bélést is.

A füle elég sok fejtörést okozott. Adott a hevederpánt, de itt kaland az élet*, úgyhogy varrtam helyette. Ez a kifordítós módszer elég macerás és rettenetesen gyűri az anyagot, úgyhogy a hevederpánt csak jó lehet. A zsebet belül egy köper csíkkal megerősítettem, szerintem jót tett neki.

Most a nappaliban lóg egy fogantyún és ha elmegyek mellette, mindig arra gondolok, vajon mit szól hozzá a két éve nem látott barátnőm. Meglátjuk!

*A rövidáru szabadságon, erről meg hogy értesülnék máshogy, mint hogy az ajtaján olvasom a kiírást. A függönyös tudja mi az, van is fekete, úgy általában, most éppen elfogyott, és nem, más színről ne is álmodjak! A méteráru hétfőn nyitva sincs, úgyhogy azt már útba se ejtettem a kánikulában. Maradt a fabtextil, mert ott van olyan is hogy étcsoki meg olajzöld, úgyhogy a következő táskámra már lesz hevederpánt, és nem fekete.

Ez a hét tényleg lazább volt,

legalábbis a kertben. A málna lassan leérik, kellett volna még neki egy kis eső, bár így is szép termést hozott. Sárgul a kajszi, de az örömbe némi üröm is vegyül, mindkét fáért aggódunk, úgy tűnik ideje gondoskodni az utánpótlásról. A szeder már fürtökben lóg, de érni még nem érik. Mondjam-e, hogy esőért kiált? 

A tökök közül a spárgatök gyönyörű, már puhatolózunk, ki kér, annyi lesz. A heti tökfőzelék kipipálva, négy adag már a hűtőben, a jövő héten innen folytatjuk. A gömbcukkini is szép, az első adag indiai cukkini is megsült már, a sima cukkinim viszont sehol. vagyis növény van, terméskezdemény van, és itt megbicsaklik a dolog. Bízom benne, azért lesz cukkini is. 

A virágok közül most nyílik a kála, bimbós a sóvirág és kinyílt az első oroszlánszáj. Mindent elborít a kakukkmák, de az estike még mindig nem virágzik. A sokat dédelgetett hajnalka viszont fut, de messze még a cél. Az esővíz viszont elfogyott, úgyhogy nagyon várom a szerdát és a beígért esőt. 

A hétvégén a ribizli, hét közben pedig a meggy

adott sok munkát. A ribizli főleg a mélyhűtőbe került, meg pár üveg dzsemet főztem belőle (háromba került egy kis levendula is, jól passzolnak egymáshoz). A meggy ehhez képest végtelen történetnek tűnik. Hétfőn fagyasztó, kedden dzsem, szerdán fosztott meggy (ezt eddig nem próbáltam, de csak jó lehet), csütörtökön lepény. A meggymag sós vízben ázik, talán a ma lesz időm megtisztítani. Pénteken a levendulát gyűjtöttem be. Kötöttem pár csokrot, a java pedig szárad. 

 

Kedden 20 mm eső esett, és mivel nem jött utána kánikula, minden cseppje hasznosult. Már van apró főzőtök és cukkini, de úgy tűnik, sütőtök idén nem lesz. A málnának is  nagyon jót tett az eső és a kicsit hűvösebb idő miatt talán hosszabban terem.

Virít a cickafark, fut a hajnalka és bimbós a dália. Hamarosan lehet szedni törökszegfű magot, a bársonyvirágról szintén, gyönyörű! A tövek kiültetésekor (május közepén) kiszórtam a zacskóban maradt magokat egy rövid sorba, már bimbósak ezek is. Az esőt vártam, hogy szét lehessen ültetni. 

A tejes permetezésről több helyen olvastam, kipróbálom én is. Elsősorban a paradicsomra, de a literes adagból jut a kert többi növényére is. 

A jövő hét lazábbnak ígérkezik. 

Az apróság, de számít

kategória egyik dobogósa nálam az akasztó. El se tudom mondani, mennyire utálom csipeszes akasztón tárolni a szoknyáimat, pedig két kivétellel nem volt rajtuk akasztó. Mostanáig. A két kivételt szemügyre vettem és ezekre a megoldásokra jutottam. 

Ezt majd levasalom, itt még friss és ropogós.

Ez az én kombinációm, nekem tetszik.

Ez pedig a legbonyolultabb volt, de ki kellett próbálnom. Mindkét oldalon 2-2 akasztó két helyen varrva.

Saját anyagából, színéből lenne persze a legjobb, ennek hiányában kerültek elő a szalagok és a babapetli.

A konyharuhák következnek. 

Az első virágzáson, betakarításon és kánikulán

túlesve következik az estike, a hajnalka, a ribizli, a meggy és a málna. Kánikulát, köszönöm, többet nem kérek!

Végre megindult a sóvirág. Még mindig csak széltében terjeszkedik, de legalább már fejlődik. A múltkor emlegetett bársonyvirágot nem húztam ki, de jól is tettem, mert tőből hajt, a többi meg 3-4 bimbót hoz egyszerre. Nem vetettem be semmilyen praktikát, szóval a virágzabáló csiga vagy meghalt vagy elköltözött. Most az estikét figyelem, nődögél ugyan, de a virágzás még várat magára. Van pár szem hajnalka is, beboríthatná már a kerítést, de az se mostanában lesz. A levendula körül viszont már táncolnak a pillangók.

Pár paradicsom már bimbós, talán 5 összesen, a többi inkább csak növekedik, de van rá remény, hogy nem mind San Marzano. Némelyik paprika is bimbós, a szárzellerem viszont változatlanul lapít.

A borsó felszedve, úgy 10 kg ment a hűtőbe és persze minden héten volt borsóleves is. A cseresznyés-meggyes rétes kipipálva, a cseresznye közben le is érett (talán 2-3 kg volt a fán összesen). A hétvégén sütök tejespitét, és minden héten van egy kis sóska is, csak nekem.

A hűvösebb idő beköszöntével a ribizli kapott egy kis haladékot, de a jövő héten már aktuális lesz az is. Tavalyról elég ribizliíz maradt, islerbe és mézes krémesbe elég lesz, úgyhogy idén inkább zselét főzök belőle, a tavalyi kísérletnek nagy sikere volt. Érik a málna is, az elején vagyunk még, de bízom benne, hogy sok lesz rajta.

Édesköményt és zöldbabot kell még vetni, úgyhogy várom a következő esőt. A rajnai törpe helyén ugyan már kel két sor zöldbab, de az kevés, ráadásul a csigák is ráleltek (körbe lesz meszezve, talán a többi megmarad). A család erősen megosztott a sárga és a zöld között, de az elmúlt években annyi zöldet ettem, hogy idén főleg sárga lesz.

Ez még mindig bevásárlótáska,

de a cérna színe már beleolvad az anyag színébe (a sárga továbbra is tetszik, a lila viszont túl erős volt, ott egy későbbi változatnál világosabbra váltottam) és már mágneszár is van rajta. 

Meg szebb is, én mondom!

Ez alapján az útmutató alapján szereltem a mágneszárat.  

A június a virágok ideje,

bő a választék. Van, amelyik bimbós, ami éppen virágzik, és ami elvirágzott.  

 

A törökszegfűt érdemes volt kétszer egyelni, dús, illatos és pompás. Az estike a felásott részeken olyan sűrűn hajt, hogy összefüggő gyepet alkot. Néhány bársonyvirág dús zöldjét gondosan leette valami, úgyhogy most egy cérnavékony száron a hatalmasnak tűnő fej megtörten kókadozik. Fura, a virágot nem kérte. Az épen maradtak viszont már hozzák az újabb bimbókat. Most kezd nyílni a levendula, rá se fér a képre, akkora.

A paprika szép, a kiültetés után kezd magához térni (meg nem viselte, de meg se mozdult eddig). A paradicsom elvesztette az alsó leveleit, de a hosszú, felkopaszodott száron már kiütköztek a friss hajtások. Öntözöm, tápoldatozom és drukkolok, hogy minél több megmaradjon. A szárzeller növekedik ugyan, de ha nem húz bele, maximum a levelét lehet rágcsálni.
Növekedésnek indult végre a tavasszal halódó zsálya tövében legyökeresedett hajtás. A kert naposabb részére került, talán ott majd jobban érzi magát. Ez a kék kis virág meg az egyik kedvencem, de a nevét sajnos nem tudom.

A ribizli már pirosodik, hamarosan lehet szedni (fent a törökszegfű mellett). Szép a málna és a szeder is, most úgy tűnik, rengeteg lesz a bogyós idén. A Rajnai törpe felszedve (sőt, az utolsó szemig meg is ettük), a Zsuzsi következik (abból jóval több van, kerül a mélyhűtőbe is). A hagyma alakul, az epret unásig lehet szedni.

Hiányzik a mák. Tavaly nem vetettem, mert olyan sok maradt előző évről, mostanra persze elfogyott, és a bolti ízét már furának érzem, úgyhogy ugrásra készen várom, mikor ültethetem, de a bejglibe bizony venni kell majd.