Az augusztus végi negyven,

és a hét eleji tizenöt milliméter eső megtette a hatását, a kert kezd magához térni.

Már augusztusban sem értettem, hogy maradt életben a zöldbab egy része, de valahogy átvészelte a hosszú, forró heteket, majd az első eső után rögtön virágot hozott, most meg lassan szedhető lesz. Nem sok, de friss és finom.
 

A korai spenótból pár felmagzott, és a kihullott magok kikeltek, úgyhogy alakul a kora tavaszi spenóttermés (meg egy kicsi vetve is lett), rucolát viszont nem vetek, ami a magszedéskor kihullott, az bőven elég lesz.

Kikelt a mák, ezt nem is gondoltam volna. Szóval hullott abból is mag, de hiába, máshova kerül, annak kell a vetésforgó.

A cseresznyefa felső ágai augusztus közepén már nagyon lankadtak, pedig az is kapott vizet néha, aggódtam miatta rendesen, de helyrejött. Rita fajta amúgy, ha még nem említettem, csak ajánlani tudom. (A szintén fiatal meggyfa simán átvészelte a nyarat.)
 

Végre szép a hajnalka. Több év kemény munkája, íme.

A szeder hiába szép, annak már későn jött az eső, szilva és őszibarack viszont rengeteg van.

Itt az ősz, reggel hűvös és párás az idő, jönnek a gombabetegségek, ezért a  paradicsomok egy részét felhúzkodtam. A San Marzano maradt, úgy nézem, az jobban ellenáll a betegségnek. A Zömökkel sehogy sem tudtam megbarátkozni, palántaként szerettem utoljára, jövőre nem vetek. 

És mintha én is kezdenék magamhoz térni.

Az augusztus mintha egy szempillantás alatt

tovatűnt volna*, úgy érzem, sőt, így visszatekintve a gasztrotúra egy éve is. Voltak sikeresebb hónapok, amikor nagyon lelkes voltam, és volt olyan, amikor éppen csak és a gasztrotúra kedvéért hoztam össze a három receptet. A célt sikerült megvalósítani, felráztam kissé a laposodni látszó gasztroénemet, úgyhogy most jöhet a szinten tartás időszaka.
 

Mostanában szívesebben lapozgatom inkább a szakácskönyveimet, mint járok gasztroblogokra, de így is mindenütt felcímkézett receptekre bukkanok. Rengeteg recept van még talonban, rengeteget soroltam fel itt az elmúlt hónapokban, úgyhogy lesz miből mazsolázni a továbbiakban is.

Az augusztusban elkészült ételek:

(41) Hugh pizzája készült sok gombával és paradicsomszósz nélkül, megállapítottam, gyakrabban kellene pizzát sütnöm!

(42) a madeira torta megsütésével szintén egy nagyon régi tervemet valósítottam meg, egyszerű, finom és jól variálható, úgyhogy sütök még ilyet

 (43) a tönkölyös szendvicszsemle is nagy sikert aratott, aztán kipróbáltam kenyér formában is, finom minden változatban

* igaz, közben nem így éreztem

Ahogy elnézem a kötős és horgolós társadalmat,

a jelentős részük érzelmileg kötődik a kötemények egy csoportjához.

Vannak a kendőkötők, az amigurumihorgolók, a csipkekötők, aztán a zoknikötés kapcsán kiderült az egyik csoporttárunkról, hogy idén a harmincnyolcadik zokniját kötötte velünk (igen, idén!), aztán vannak a pulcsi és kardigánkötők, stb. Általában kötnek mást is, de a kendő/amigurumi/csipke/zokni/pulcsi az igazi öröm. 

Rólam hamar kiderült, hogy nem leszek se kendőkötő, se horgoló, az amigurumiknak neki se álltam, a csipkével csak a kötésmintáig jutottam (vagy addig se), a zoknival egész jóban vagyunk, na de a pulcsikötés, hát az mintha kezdene beszippantani. Csak ámulok, hogy felszedem a szemeket a nyakánál, aztán szép szabályosan szaporodnak a szemek, majd leválasztom az ujjakat (vicces, ahogy várja a sorát valami harsány színű fonaldarabon), kötöm a törzset, majd az ujjakat.  

Nagy tapasztalatom persze még nincs, mert kötöm ugye február óta az Odettet, van egy fél Arleenem, meg most éppen egymás után két Puerperiumot is kötök (nagyon elszámítottam magam), de már most azon ábrándozom, hogy ha végre megkötöm az Odettet és az Arleent (meg minden más sürgős és fontos következőt), akkor bizony egy kardigánt fogok kötni.

Csak azt az egyet, semmi mást, elkezdem, kötöm és kötöm, hogy végre megtudjam, mennyi idő alatt készül el egy kardigán, ha azt már azt tudom,
hogy mennyi idő kell egy takaró horgolásához.

Az idei tervem az, hogy kicsit átgondoltabban

szervezem az életemet és jobban beosztom a munkámat. Alaposabban átgondolom, mire van szükség, és megpróbálom a szükséges és a fontos dolgokat megcélozni. A legjobban talán a befőzésnél valósítottam meg az elképzeléseimet.

Tavaly egyértelművé vált, hogy a családi hagyományoknak megfelelő méretű befőzés ma már szükségtelen, ezért idén jobban átgondoltam, mit és mennyit kellene befőzni. A kerthez persze igazodni kell minden évben. Idén rengeteg szilva lesz, tavaly viszont egy gombócnyi mennyiséget sem lehetett összeszedni, pont mint a sárgabarackból.

Idén 4-5 üveg meggy és szederzselét főztem (ezek az ötperces lekvárok), meg 3 üveg málnát és 5 üveg ribizlit. A tavalyi hagyományos főzésű ribizliből maradt elég, így a többit inkább a hűtőbe tettem el, mint megfőztem.

A sárgabarack szépen termett, abból most 16 üveg lett, és a tapasztalatok alapján lehet, hogy ezt a mennyiséget két évre kell beosztani. Már kora tavasszal figyelem a barackfákat és néha már virágzáskor lehetett tudni, hogy a befőzés elmarad, ilyenkor egy gyors átcsoportosítással néhány üveg lekvár a legfelső polcra kerül. Ez a bevált technika nálunk.

Sok újítást a nyáron ezen a téren nem vezettem be. A bodzás alma még a nyár elején készült, és a tárkonyos körtelekvár receptjét is akkor találtam, de a körtére kicsit még várni kell. Az érő körtéből viszont készült 4 üveg befőtt, nem is emlékszem, mikor ettem utoljára körtebefőttet (barackot gyerekkoromban sokat, de már azt se teszek el).

Nagyon szeretem az ecetes szilvát, és mivel a fák roskadásig tömöttek, szívesen szedtem róla a már érő szilvát. 7 üveg lett.

Szörpöt csak nyáron iszunk, frissen, tehát kis adag készül. A bodza már régen elfogyott (4 üveg), citromos-gyömbéres szódát főztem párszor, és ami nagyon ízlett, az a levendulás sárgabarack. A lekvárhoz a barack héját forrázom és lehúzom, az ekkor keletkezett levet (vigyázat, kell a lekvárhoz is, ha hagyományos főzésű!) felfőztem pár ágacska levendulával és egy kevés cukorral. Néhány nap alatt elfogyott, ízlett mindenkinek, szívesen emlékszünk rá.

Készült még 8 üveg lecsó, amit az elmúlt években nem tettem el, de az idei szép paradicsomtermés meghozta a kedvemet.

Az üveg méretét  is szép lassan módosítottam az elmúlt években. Régen a 7 deciliteres volt a lekvárosüveg, idén már kivétel nélkül 3-4 deciliteres üvegekbe került. Ez elég egy süteményhez vagy pár szelet kenyérre, ettünk is, el is fogyott, és nincs bontott üveg tologatás ide-oda. A lecsót, az ecetes szilvát és a körtebefőttet viszont 7 deciliteres üvegbe tettem el.

Üveget nem szoktam venni, idén se volt rá szükség. Tavaly a barátnőm ellátott 370 ml-es üvegekkel, mert abból azért hiány volt, de úgy látom, ennyi fedezi a szükségleteinket. 

A celofánt szintén lecseréltem, idén már csak azokra az üvegekre került, amire nem találtam tetőt. A celofánnal nincs bajom, de a gumik már a dunsztolás alatt tönkremennek, ezért idén a dunsztból kivéve miden celofános üvegre került egy újabb gumi.
 

Az üvegek végre kényelmesen elférnek a polcon, én pedig megspóroltam magamnak egy csomó (felesleges) munkát.

Hamarosan jön a fonalas rész, az azért jóval rövidebb lesz.

Még mindig a legkisebb

ellenállás irányában haladok, egy rendes bejegyzés se telik tőlem, úgyhogy a csapongó gondolataim vázlata következik.

Szeptember 1-re kellene egy babatakaró, ez a projekt sínen van, és ha mind elmesélem, hogy hoztam össze a takarót, akkor egy szép hosszú bejegyzés lesz belőle. Na de ki szereti a szép hosszú bejegyzéseket? 

Szeptember 20-ra kellene kötnie egy mellénykét, október 17-re pedig egy kardigánt. Nem nagy dolog*, csak neki kellene állni. Közös kötésre készülök Anyukámmal, ő a 7 éves Péternek köt egyet, én pedig a 11 hónapos Hannának. Izgalmas lesz, sőt, már most izgulok, mert a 6-7 éves mérethez nem biztos, hogy elég lesz a fonal. Utánpótlás nincs, a leírás alapján métereken múlik a dolog.

Október 17-re kellene kötni egy kardit az 1 éves Hannának. Ha a mellény meglesz, akkor ez biztosan. Fonal még nincs. 

Már csak pár sor hiányzik a Vanilla Latte zokni párjához, és kész. Ha nem lesz fontosabb dolgom, azt is befejezem.

Két félbehagyott pulcsim van folyamatban, az Odette, de az inkább téli, ráér, viszont nemrég elkezdtem egy őszit, már nincs is olyan sok hátra, elő kellene venni, hogy legyen is belőle valami. 

Nem, a kép egyik témához sem passzol. 

* mármint a mérete alapján kivitelezhetőnek tűnik. angol minta, én fordítom, mondom, hogy izgalmas.

A paradicsom kacsozása

mostanában az egyetlen fontos teendő a kertben. A San Marzano a hosszú szárazság ellenére is szép és bőven terem, de nagyon erős növekedésű, ezért a felesleges hajtásokat rendszeresen el kell távolítani. Erről részletesen itt olvashattok.

Itt még zöld, de már hatalmas.

Idén a krumpli és a szilva hozta a legtöbb termést. A tavaszi időjárás kedvezett a krumplinak, szép és egészséges lett, a szilva pedig még érik. Eceteset már tettem el, a lekvárhoz viszont teljesen érett kell.

Elég sok magot szedtem (hagyma, rucola, lenvirág), kihullott a kapor és virágzik a kakukkfű is. Az ablakban nagyon szép a bazsalikom és megerősödött a tárkony.

A szedernek a bő terméshez sok napfény és sok eső kell. A napfény rendben, az esőt várjuk. Most a beteg, száradó részeket vagy aszalódó gyümölcsöt lemetszem, így még van esély a szép termésre. Egy kevés már van a fagyasztóban és tetem el pár üveggel lekvárnak is, de ennél jóval több termést várok.

Lassan át kellene ültetni az epret, és idén is vetek mákot, de most időben, mert azzal tavaly kicsit elkéstem.

A zoknikötés jó buli,

főleg csapatban! B.Kata ötletére most együtt kötünk a facebookon, így mindig van segítség, ha elakad a kezdő zoknikötő. Az egyik kész, a párját most kezdem. Ha valaki kedvet kap hozzá, a minta hamarosan elérhető lesz magyarul is.

Minta: Vanilla latte socks 

Mostanában semmi izgalmas

nem történik a kertben, csak szárad és lankad minden, a másodvetés (cékla, bab, zöldbab)  meg ki se kelt.

Ha jön egy jó eső, talán még lesz belőle valami, meg egyáltalán, feléled minden. Tegnap esett ugyan 6 mm, de ez csak arra elég, hogy a már lankadó bokrok és fák magukhoz térjenek. Várom a többit, itt még úgy 20 mm-nek lenne helye.

Virágok azért még vannak, ebben a szárazságban is a veteményesben, mert minden élni akar. Elbűvöl ez az erő és ez a sokszínűség!

A petrezselyem virág minden alakban gyönyörű!

Van ugyan díszhagyma is, de én ezt is nagyon szeretem.

A kukorica mögött pedig ott a szilva. Sok, sok szilva. 

 A tökvirág a sok kaccsal meg egyszerűen cuki.

A skarlát zsálya pár éve egyszerűen csak betelepedett hozzánk, idén meg már hatalmas tömegben pompázik. Szédítő illatot áraszt, ha elmegyek mellette. A gyógyító növények című könyv szerint az illóolajával muskotály zamatú borokat készítenek. Ejnye.

Az erős illatok újabban

nagyon zavarnak. Sose volt kifejezetten érzékeny orrom, de amit a mosószer, mosogatószer, tisztítószer vonalon művelnek, az nekem már túl sok. Az elmúlt hónapokban találtam pár olyan ötletet, amivel kiválthatok néhány tisztítószert, ezeket gyűjtöttem most össze.

A legnagyobb szám szerintem a mosógél, amit Benke Erika oldalán találtam. Pont egy éve használom mosópor helyett és nagyon elégedett vagyok vele. A recept itt olvasható.

Egy kisvárosban kaland az élet, úgyhogy csak a bórax beszerzése lehetne egy külön bejegyzés. Patikában vettem végül 5 dkg-ot az első adaghoz. Mosószappan? Kemény és az egyik még erősen illatosított is volt, főzés hatására az egész ház megtelt a szaggal, borzalmas volt.
Végül timtimi barátnőm segítségével eljutottam a zöldbolt.hu oldalig, ahol a mosószappan tényleg mosószappan (puha és jellegzetes illata van), és minden mást is be tudtam szerezni.

Ezt a bejegyzést már tologatom magam előtt egy ideje, a végső lökést a megírásához az adta, hogy megláttam Erikánál a mosógélhez a kezdő csomagot (bejegyzés itt), szerintem nagyon praktikus. Pár hónapja egyébként rendelhető Erikánál mosószappan sima és mosószódás változatban is.


Az arcbőröm rendkívül problémás és főleg nyáron nagyon sok gondot okoz. A rózsavíz nyugtató hatásáról több helyen olvastam, aztán most a nyár elején nincs mit veszteni alapon kipróbáltam a rózsavizes arclemosót. Elképesztő, hogy mennyit segített! Nem, gyönyörű arcbőröm nem lett, de legalább kezelhető és elviselhető. Ha valaki tudja, miről beszélek, tegyen egy próbát. Nekem bolti rózsavizem van (1 dl víz, 1 teáskanál rózsavíz, ez úgy egy hét alatt elhasználható), de ha valaki vállalkozik rá, akár maga is elkészítheti, itt a bejegyzés hozzá.

A mosogatószer kiváltására még várni kell, de a nagyok már bőszen kísérleteznek. Megvárom, addig pedig a bolti szuperillatos tisztítószer helyett egyre több helyen a mosószódát, a háztartási szódabikarbónát (nem a sütésre szánt, ez 5-600 Ft/kg), az ecetet és a nátrium-perkarbonátot használom.
 
Befőttes üveget szerencsére nem kell vennem, van elég. Igaz, az utóbbi időben szívesebben használom a 3-4 dl-es méretűt, ami persze kevesebb, de azt meg az egyik barátnőmtől kaptam.
A címke eltávolítása? Igen, az elmúlt években kipróbáltam mindent, ami büdös, holott a megoldás elképesztően egyszerű: olaj és szódabikarbóna. Működik!

Ezt a mézszirupot is Benke Erika oldalán találtam, nagyon jó ötletnek tűnik. Eddig fölös energia hiányában nem tudtam megvalósítani, de most kakukkfűvel kipróbálom, az amúgy is légút megbetegedésekre ajánlott, és remélem, a télen kevesebbet kell patikába járnom!

Július elején néztem be utoljára

a kedvenc gasztrobloggerjeimhez, ezt a bundás csirkemell káposztasalátával linket szerencsére el is mentettem, úgyhogy van egy javaslatom erre a hónapra, és most kb. ennyiben is maradunk.

Két hónap alatt volt sok túlóra és volt sok határidő, ez a múlt, most már csak a közelgő szabadságra gondolok. Meg a melegre, amit hétfőig egész jól bírtam, azóta sehogy.

Enni és főzni persze szoktam, de mostanában a legkisebb ellenállás felé haladok, se szakácskönyv, se gasztroblog.

Ha magamhoz tértem, jelentkezem, és azért  remélem, hogy ti viszont pihentek/nyaraltok/főztök/szeretitek a meleget/és hasonlók!

Ami elkészült, még a hónap elején:
citromos-gyömbéres szóda - többször is, igaz, kisebb adagok, nálam nyerő

10 perces alaplé zöldségekből (Hugh Fearnley-Whittingstall) - egyszerűen imádom (1-1 hagyma, sárgarépa, petrezselyem lereszel, 1 babérlevél, olajon kicsit pirít, felenged, aztán 10 percet zubogtat), fele a mélyhűtőben életmentő, ha az utolsó pillanatban derül ki, hogy nincs otthon sárgarépa.

hideg tökleves - kánikula idején nagyon ajánlom, a tököt nem kell túlsütni!