Az augusztus végi negyven,

és a hét eleji tizenöt milliméter eső megtette a hatását, a kert kezd magához térni.

Már augusztusban sem értettem, hogy maradt életben a zöldbab egy része, de valahogy átvészelte a hosszú, forró heteket, majd az első eső után rögtön virágot hozott, most meg lassan szedhető lesz. Nem sok, de friss és finom.
 

A korai spenótból pár felmagzott, és a kihullott magok kikeltek, úgyhogy alakul a kora tavaszi spenóttermés (meg egy kicsi vetve is lett), rucolát viszont nem vetek, ami a magszedéskor kihullott, az bőven elég lesz.

Kikelt a mák, ezt nem is gondoltam volna. Szóval hullott abból is mag, de hiába, máshova kerül, annak kell a vetésforgó.

A cseresznyefa felső ágai augusztus közepén már nagyon lankadtak, pedig az is kapott vizet néha, aggódtam miatta rendesen, de helyrejött. Rita fajta amúgy, ha még nem említettem, csak ajánlani tudom. (A szintén fiatal meggyfa simán átvészelte a nyarat.)
 

Végre szép a hajnalka. Több év kemény munkája, íme.

A szeder hiába szép, annak már későn jött az eső, szilva és őszibarack viszont rengeteg van.

Itt az ősz, reggel hűvös és párás az idő, jönnek a gombabetegségek, ezért a  paradicsomok egy részét felhúzkodtam. A San Marzano maradt, úgy nézem, az jobban ellenáll a betegségnek. A Zömökkel sehogy sem tudtam megbarátkozni, palántaként szerettem utoljára, jövőre nem vetek. 

És mintha én is kezdenék magamhoz térni.