Sokszor olyan kis dolognak is

nagyon tudok örülni, mint  például a tányéralátét. Nálunk régóta használatban van, bár korábban inkább csak egy nagy, félbehajtott textil volt. Amikor megláttam ezt az útmutatót, azonnal elhatároztam, varrok ilyet én is.

Az első inkább próbaverzió lett, mert végül a vékony vatelint is túl vastagnak találtam, másodjára azonban már a felvasalható vliessel próbálkoztam, és tökéletes lett. 

Ez a négy már ajándékba készült, és ugyan nem így indult, de aztán a mindegyik (kicsit) más verzió mellett maradtam, és nem bántam meg. Mindenki kedvére választhat. (Fent az egyik oldal, itt a másik.)

Tűzni is úgy tűztem, hogy nincs két egyforma, csak kicsit, hogy tartson, feldobja, de ne legyen túl sok. 

Nekem csak a könnyebbik fele jutott

a feladatnak, párnát kellett varrnom, a csipkét édesanyám horgolta.

És egy kis KonMarie - mire jó a gombgyűjtemény alcímmel.

Gomboláshoz a gyűjteményemből akartam választani négy különböző, de azért társítható gombot. Vagy húsz perc gombtologatás után feladtam és elővettem a kedvenc gombjaimat. Persze ebből sincs négy, kettesével adták vegyesen, de ez már nem akadály.

A sok eső májusban jót tett

a növényeknek, szépen zöldül (majdnem) minden a kertben. 

A virágok közül most az oroszlánszáj a legszebb, gyönyörű színei vannak. Látszik már a törökszegfű sora és a balkonládába vetett legényrózsa is nődögél a végleges helyén. A hajnalka most kezd futni, nagyon várom, hogy beszője a drótkerítést. 

A tavaly árnyékból átmentett apró kis zsálya gyönyörű dús lett*, és mellé végre tudtam venni a hagyományos, szürke változatból, lilát pedig kaptam, úgyhogy a zsályagyűjtést ezzel be is fejeztem. Tavaly nyár elején kaptam lestyánt, de akkoriban olyan meleg volt, hogy pár hét után eltűnt, azt hittem, feladta. Nem, tavasszal kihajtott, elég sovány, de talán őszre elbokrosodik. A csombor már szedhető és a félig elfagyott rozmaring is kezd magához térni. Szintén át kell telepíteni, úgy nézem, nincs jó helye. 

Az eper már leérőben, a málna most kezd érni, szinte minden nap le kell szedni, a ribizli pedig napról napra pirosodik. Szedni még nem lehet, talán a jövő hét végén. A levendula idén mintha kisebb lenne és ritkább, úgy látszik, a hűvös tavasz nem tett neki jót. És persze a gyümölcsfáknak se. Azt hittem, megúsztuk, látványos fagyás nem volt, viszont megfáztak a fák, úgyhogy szép apránként hullajtják a gyümölcsöket. Kérdés, hogy idén mennyi szilva és barack lesz. Pont a fagyok után voltunk túrázni, az Őrségben és a Vendvidéken a diónak még a hajtásai is lefagytak, nem tudom, milyen áron kínálják azt a keveset, ami lesz, vagy lesz-e egyáltalán. Azért talán máshol jobb a helyzet. 

A paradicsommal idén nem vagyok elégedett, jövőre kicsit változtatok a technológián. Mindig a paradicsomot várom a legjobban, és persze az üvegházi már bimbós, vagy akár apró paradicsomok is vannak rajta, de nálam még erre várni kell. Talán két hete ültettem ki a perui földicseresznyét, már hozza a következő levelet. 

Szóval sok minden van, aminek lehet már örülni, ugyanakkor a legjobban várt paradicsom és cukkinit(most kezd futni) még soká lesz szedhető. 

Az újabb kihívás is megvan. Annyira finom házi retket kaptam, hogy teljesen elámultam. Apró és lédús a bolti hatalmas és pudvás példányokkal ellentétben. Idejét sem tudom, mikor ettem utoljára, és annyira ízlett, hogy vetettem is gyorsan egy sort. Persze most már szedni kellene, úgyhogy sok esély nincs rá, de ha most nem, akkor vetek később is.

Még ecetes retek is lett, ezt a receptet próbáltam ki, és adtam hozzá koriandermagot, másnapra vicces pink színűre ázott a leve és nagyon finom lett. 

*ha leérett az eper, kiszedem mellőle az epret, ősszel még  alig volt pár ágacskája, bőven elfért az eperágyás sarkában.

A kétnapos spájzalakítás után

csak annyit tudtok mondani, megérte. Három tároló van összesen 17 polccal, volt mit rámolni. 

Azt hittem, selejtezni való már alig lesz, de tévedtem, látványos lenne a kupac, ha összehordtam volna. Főleg üvegek (kicsi, nehezen mosható), és műanyagok (elhasznált), pár fedő, meg némi limlom, ami azért csak akadt. 

Ez a kedvenc részem. A deszka családi ereklye, még a nagyapám csinálta, mellette pedig már évek óta lógnak a teflonok. Könnyen hozzáférhető, nem sérül és a helyet sem foglalja a polcokon. 

Ez a rész szinte változatlan, csak a bontott zacskóknak tettem oda a tárolót, korábban ömlesztve nagyon rendetlen és átláthatatlan volt ezek miatt a zacskók miatt. 

Ezt a polcot teljesen átalakítottam hogy szellős és átlátható legyen. Ide főként a rendszeresen használt dolgok kerültek (ecetek, olajok)  illetve pár amit szem előtt kell tartsak (a mogyoróvaj, csicseriborsó lassan lejár). Korábban balra deszkák és szeletelők sorakoztak, a legjobb helyet foglalták el, pedig ritkábban használom őket. 

A csokis dobozban hátul a sütéshez használt táblás csoki és egy csomag marcipán van, tele a doboz, de átlátható. A polcon hátul a sűrített tej és a dobozos tejszín (jön a fagyiszezon). 

Az apró üvegek a gyengém. Gyakran használom őket, mert praktikus és szeretem a változatos formájukat. Szanaszét voltak eddig, mindig oda tettem, ahol volt egy kis hely, úgyhogy sose találtam, ha szükség volt rá. Most egy tárolóba kerültek, hogy többet ne kelljen keresgélnem őket.  

Kb. 20 kisebb üveg lekvár (főleg ribizli) maradt tavalyról és 10 sárgabarack (idén alig lesz, örülök, hogy tavaly mindent befőztem). Ehhez jött most az eper, a többit meglátjuk. A tavaszi fagyok miatt kérdéses, hogy idén mennyit főzök be, de aggódni nem fogok, ezzel a készlettel akár át is lehet telelni. 

Most ha belépek, szinte üresnek tűnik, rá sem ismerek, de nagyon jó érzés, hogy ilyen rend lett. 

Folytatom a selejtezést, de most csak kisebb részlegeket fogok átnézni (fűszeres polc, ill. a ruhák nagyon időszerűek).

A témát még folytatom, de ígérem, most egy kertes és egy varrós bejegyzést hozok, mert a háztartás mintha kezdene eluralkodni a blogon.