A fűszerpaprika történetének végét

még nem is meséltem, pedig már nagyon ideje, nyakunkon az új szezon.

Talán emlékeztek még rá, a palántázás simán ment, aztán jött a kiültetés, és a virágzó paprikámat elérte egy olyan hidegfront, hogy azt hittem, túl sem éli. Júliustól jött a rengeteg eső, ami persze kevés napfénnyel társult, a paprika pedig napimádó. Ez után már csak egy október eleji pánikszerű betakarítás hiányzott, de tényleg, így kerek a történet, gondoltam én. Hát nem, még mindig nem ért véget a kaland. 

A száradás nagyon elhúzódott, és egyszer csak azt vettem észre, némelyik paprika színét veszti. Amikor felnyitottam párat, hogy megnézzem, mi ennek az oka, láttam, hogy a paprika húsa ugyan megszáradt, de a magház még nagyon nedves, úgyhogy penészedésnek indult. Ekkor gyorsan - mentve a menthetőt - késsel felhasogattam, kidobáltam a penészeset ( úgy negyede veszett kárba), és két nagy tepsire tettem, majd párszor a kikapcsolt, forró sütőbe tettem száradni. Az illata fenomenális, csak annyit mondok, enyhe bajokra szerintem gyógyír. 

Ekkor már csak a darálás volt hátra. A darálóm tippem szerint velem egyidős, le kellene már cserélni, úgyhogy napokig tartott, aggódtam is kicsit, de csak kibírta.

Bő 30 dkg fűszerpaprikám lett végül, és próbálok nem belegondolni, hogy ha - 

1. nincs a hidegfront június elején, 2. a sok-sok eső és a kevés napfény júliusban és augusztusban, 3. az októberi lehűlés - akkor mennyi lehetett volna a zacskó magból.

Aki unja már a borsót és a répát, szerintem fűszerpaprikát mindenképpen vessen, izgalmas lesz, annyit mondok!