A takaró negyede kész, pontosabban a negyedik tizenhatoda a záróvonallal, de most úgy érzem, a nehezén már túl vagyok. A kezdeti bizonytalanság, hogy a kitalált módon vajon kivitelezhető-e a dolog, megszűnt, igen, ez menni fog, már csak horgolni kell.
Letehetetlen, és eltehetetlen. Ez a szakasz volt a legnehezebb, a 21 szál úgy vett körül, mint egy kábelköteg, a következőben már csak 15 lesz, királyság!
Az egyetlen könnyítés, amit ki tudtam találni, hogy a keresztező vonalak hosszúságát megsaccoltam, vágtam, felgombolyítottam és csipesszel rögzítettem. Most lesz 8 gombolyagom, 7 szálam és 7 csipeszem.
'kigondolás, kitalálás inkább
"a halogatás határán túl
9 megjegyzés:
Húú, nem kis szervezés. Ez az a fajta munkadarab, ami alá ha beül az ember, akkor teát is mással főzet...:)))
Olyan vagány kamaszfiú szobába-való darabnak telitalálat lenne. Hova szánod?
Egy ismerősömmel csereberélünk :-)
Én lehet, hogy darabokból horgoltam volna meg :) Így egy szuszra bevállalni a 21 szálat nem semmi...
Ez nálam is felmerült, de a sokféle fonalból szerintem nem tudtam volna a kívánt felületet kihozni. A kockákat persze könnyű úgy meghorgolni, de az összehorgolásnál a méretkülönbség komoly probléma lenne szerintem (és hát az összehorgolás nem hobbim:)
Fú, csak szuperlativuszok jutnak az eszembe. És közben csöndben hajtalak itt téged, hogy ne is tedd le, mert nagyon nézném már készen is! :)))
Kató, erre a hétre csak takaró van beütemezve. Majd hozok képet a jövő héten is :-)
Piet Mondrian imádná ezt a takarót - iszonyú jól néz ki már így negyedében is!
aarkus, őszintén remélem! És igen, ez a Kompozíció szürkében!
Elakadt a szavam...
Megjegyzés küldése