Üde, piros és könnyed.
A címkéket pedig KicsiKató gyűjteményében találtam, régi vágyam volt, most ez is teljesült.
2012. június 19.
A vélemények erőteljesen megoszlanak arról,
hogy milyen a jó lekvár. A hagyományos, mondtam eddig, de most megtaláltam a zselésítő és a gyümölcs megfelelő párosítását. A mélyhűtőben a sürgősen felhasználandó tartalékok után kutatva két doboz málnát találtam, miközben érik az idei. A tavalyi, hagyományos módon készült málnalekvár finom volt ugyan de valami másra vágytam, úgyhogy kipróbáltam a zselésítővel készült dzsemet.
Üde, piros és könnyed.
A címkéket pedig KicsiKató gyűjteményében találtam, régi vágyam volt, most ez is teljesült.
Üde, piros és könnyed.
A címkéket pedig KicsiKató gyűjteményében találtam, régi vágyam volt, most ez is teljesült.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Juj, nagyon guszta, megyek is és körülnézek a spájzban, van-e hasonló dolog, amit jól megreggelizhetnék...
Köszi az ihletet! :))
Jól néz ki, de én nem vagyok ebben mérvadó, mert úgy vagyok a lekvárral, m Gombóc Artúr a csokoládéval...Mire nyomtattad a címkét? (Tegnap a piacon egy pici doboz málna 500 Ft volt, azt hittem rosszul látok, de nem :-( )
Részemről az öröm! :)
Orsi, egy kis kalács kellene még alá, remek reggeli lenne belőle!
Zsuzsa, én már meg se nézem az árakat:-( Ami van a kertben, azt teszem el, annyit, amennyi van, és kész. Talán egy kis sárgabarackot veszünk, csak annyit, hogy legyen pár üveg. Az idén nem lesz, a tavalyi lekvár pedig elfogyott.
A papírboltban etikett néven kértem A/4-es méretben. Van olyan, ami apró darabokra van osztva, tavaly egy másikkal próbálkoztam, de nem oda esett a címke, ahova a papír beosztása.
KicisKató, akkor mindketten örülünk:-)
Megjegyzés küldése