Ez a hét tényleg lazább volt,

legalábbis a kertben. A málna lassan leérik, kellett volna még neki egy kis eső, bár így is szép termést hozott. Sárgul a kajszi, de az örömbe némi üröm is vegyül, mindkét fáért aggódunk, úgy tűnik ideje gondoskodni az utánpótlásról. A szeder már fürtökben lóg, de érni még nem érik. Mondjam-e, hogy esőért kiált? 

A tökök közül a spárgatök gyönyörű, már puhatolózunk, ki kér, annyi lesz. A heti tökfőzelék kipipálva, négy adag már a hűtőben, a jövő héten innen folytatjuk. A gömbcukkini is szép, az első adag indiai cukkini is megsült már, a sima cukkinim viszont sehol. vagyis növény van, terméskezdemény van, és itt megbicsaklik a dolog. Bízom benne, azért lesz cukkini is. 

A virágok közül most nyílik a kála, bimbós a sóvirág és kinyílt az első oroszlánszáj. Mindent elborít a kakukkmák, de az estike még mindig nem virágzik. A sokat dédelgetett hajnalka viszont fut, de messze még a cél. Az esővíz viszont elfogyott, úgyhogy nagyon várom a szerdát és a beígért esőt. 

A hétvégén a ribizli, hét közben pedig a meggy

adott sok munkát. A ribizli főleg a mélyhűtőbe került, meg pár üveg dzsemet főztem belőle (háromba került egy kis levendula is, jól passzolnak egymáshoz). A meggy ehhez képest végtelen történetnek tűnik. Hétfőn fagyasztó, kedden dzsem, szerdán fosztott meggy (ezt eddig nem próbáltam, de csak jó lehet), csütörtökön lepény. A meggymag sós vízben ázik, talán a ma lesz időm megtisztítani. Pénteken a levendulát gyűjtöttem be. Kötöttem pár csokrot, a java pedig szárad. 

 

Kedden 20 mm eső esett, és mivel nem jött utána kánikula, minden cseppje hasznosult. Már van apró főzőtök és cukkini, de úgy tűnik, sütőtök idén nem lesz. A málnának is  nagyon jót tett az eső és a kicsit hűvösebb idő miatt talán hosszabban terem.

Virít a cickafark, fut a hajnalka és bimbós a dália. Hamarosan lehet szedni törökszegfű magot, a bársonyvirágról szintén, gyönyörű! A tövek kiültetésekor (május közepén) kiszórtam a zacskóban maradt magokat egy rövid sorba, már bimbósak ezek is. Az esőt vártam, hogy szét lehessen ültetni. 

A tejes permetezésről több helyen olvastam, kipróbálom én is. Elsősorban a paradicsomra, de a literes adagból jut a kert többi növényére is. 

A jövő hét lazábbnak ígérkezik. 

Az apróság, de számít

kategória egyik dobogósa nálam az akasztó. El se tudom mondani, mennyire utálom csipeszes akasztón tárolni a szoknyáimat, pedig két kivétellel nem volt rajtuk akasztó. Mostanáig. A két kivételt szemügyre vettem és ezekre a megoldásokra jutottam. 

Ezt majd levasalom, itt még friss és ropogós.

Ez az én kombinációm, nekem tetszik.

Ez pedig a legbonyolultabb volt, de ki kellett próbálnom. Mindkét oldalon 2-2 akasztó két helyen varrva.

Saját anyagából, színéből lenne persze a legjobb, ennek hiányában kerültek elő a szalagok és a babapetli.

A konyharuhák következnek. 

Az első virágzáson, betakarításon és kánikulán

túlesve következik az estike, a hajnalka, a ribizli, a meggy és a málna. Kánikulát, köszönöm, többet nem kérek!

Végre megindult a sóvirág. Még mindig csak széltében terjeszkedik, de legalább már fejlődik. A múltkor emlegetett bársonyvirágot nem húztam ki, de jól is tettem, mert tőből hajt, a többi meg 3-4 bimbót hoz egyszerre. Nem vetettem be semmilyen praktikát, szóval a virágzabáló csiga vagy meghalt vagy elköltözött. Most az estikét figyelem, nődögél ugyan, de a virágzás még várat magára. Van pár szem hajnalka is, beboríthatná már a kerítést, de az se mostanában lesz. A levendula körül viszont már táncolnak a pillangók.

Pár paradicsom már bimbós, talán 5 összesen, a többi inkább csak növekedik, de van rá remény, hogy nem mind San Marzano. Némelyik paprika is bimbós, a szárzellerem viszont változatlanul lapít.

A borsó felszedve, úgy 10 kg ment a hűtőbe és persze minden héten volt borsóleves is. A cseresznyés-meggyes rétes kipipálva, a cseresznye közben le is érett (talán 2-3 kg volt a fán összesen). A hétvégén sütök tejespitét, és minden héten van egy kis sóska is, csak nekem.

A hűvösebb idő beköszöntével a ribizli kapott egy kis haladékot, de a jövő héten már aktuális lesz az is. Tavalyról elég ribizliíz maradt, islerbe és mézes krémesbe elég lesz, úgyhogy idén inkább zselét főzök belőle, a tavalyi kísérletnek nagy sikere volt. Érik a málna is, az elején vagyunk még, de bízom benne, hogy sok lesz rajta.

Édesköményt és zöldbabot kell még vetni, úgyhogy várom a következő esőt. A rajnai törpe helyén ugyan már kel két sor zöldbab, de az kevés, ráadásul a csigák is ráleltek (körbe lesz meszezve, talán a többi megmarad). A család erősen megosztott a sárga és a zöld között, de az elmúlt években annyi zöldet ettem, hogy idén főleg sárga lesz.

Ez még mindig bevásárlótáska,

de a cérna színe már beleolvad az anyag színébe (a sárga továbbra is tetszik, a lila viszont túl erős volt, ott egy későbbi változatnál világosabbra váltottam) és már mágneszár is van rajta. 

Meg szebb is, én mondom!

Ez alapján az útmutató alapján szereltem a mágneszárat.  

A június a virágok ideje,

bő a választék. Van, amelyik bimbós, ami éppen virágzik, és ami elvirágzott.  

 

A törökszegfűt érdemes volt kétszer egyelni, dús, illatos és pompás. Az estike a felásott részeken olyan sűrűn hajt, hogy összefüggő gyepet alkot. Néhány bársonyvirág dús zöldjét gondosan leette valami, úgyhogy most egy cérnavékony száron a hatalmasnak tűnő fej megtörten kókadozik. Fura, a virágot nem kérte. Az épen maradtak viszont már hozzák az újabb bimbókat. Most kezd nyílni a levendula, rá se fér a képre, akkora.

A paprika szép, a kiültetés után kezd magához térni (meg nem viselte, de meg se mozdult eddig). A paradicsom elvesztette az alsó leveleit, de a hosszú, felkopaszodott száron már kiütköztek a friss hajtások. Öntözöm, tápoldatozom és drukkolok, hogy minél több megmaradjon. A szárzeller növekedik ugyan, de ha nem húz bele, maximum a levelét lehet rágcsálni.
Növekedésnek indult végre a tavasszal halódó zsálya tövében legyökeresedett hajtás. A kert naposabb részére került, talán ott majd jobban érzi magát. Ez a kék kis virág meg az egyik kedvencem, de a nevét sajnos nem tudom.

A ribizli már pirosodik, hamarosan lehet szedni (fent a törökszegfű mellett). Szép a málna és a szeder is, most úgy tűnik, rengeteg lesz a bogyós idén. A Rajnai törpe felszedve (sőt, az utolsó szemig meg is ettük), a Zsuzsi következik (abból jóval több van, kerül a mélyhűtőbe is). A hagyma alakul, az epret unásig lehet szedni.

Hiányzik a mák. Tavaly nem vetettem, mert olyan sok maradt előző évről, mostanra persze elfogyott, és a bolti ízét már furának érzem, úgyhogy ugrásra készen várom, mikor ültethetem, de a bejglibe bizony venni kell majd.

Hány táskával lennétek boldogok?

De komolyan! Mennyi kell hogy mindig legyen egy, amit szívesen felkap az ember? Az elmúlt években sokszor jó lett volna, ha van még legalább egy másik, főleg nyáron valami színes. Szóval szeretnék még párat, hogy hányat? Meglátjuk! (Az eddigiekből az első csíkos és ez az enyém, a többit elajándékoztam.) A bevásárlók után pedig most már szeretnék válltáskát is varrni.

Nem akarom elárasztani ezt a bejegyzést linkekkel, úgyhogy most mutatom a legújabb kedvencemet, aztán holnaptól a facebookon hozok naponta egyet-egyet. Még harminc biztos van.

Az esővel beindult végre

az élet, és nemcsak a kertben, hanem a konyhában is. Rengeteg rebarbarát szedtem (sütöttem rebarbarás puddingot és tettem a mélyhűtőbe) az eperrel megkezdődött a befőzés, elfogyott az első üveg bodzaszörp, szedhető a spenót (végre süthettem spenótos lasagnet), és szedhető a borsó is, bár egyelőre csak leves mennyiségben.

A díszpipacs lekerült a színről, és átvette a helyét a cserjés margaréta. Nyílnak az első bársonyvirágok is. Jövőre többet ültetek, és megnézem, milyen változatai vannak. 

Bébi már a sárgarépa (az a kevés, ami van), a sok kaprot (kapros túrógombóc is lesz a héten) húzgálva kijött egy abból is.

A paradicsomot lombtrágyáztam, így talán előbb magához tér, karóztam (egy pl. teljesen kidőlt, pár elmozdult) és kötöztem, gyomláltam (csak a legszükségesebbet, mert folyamatosan esik), leszedtem pár krumplibogarat a krumpliról, már bimbós az is, jókor jött az eső.

Pöttyös verzió is készült,

a pöttyöknek* sehogy sem tudok ellenállni.

Az anyag és a minta puritánsága egy kis díszítésre sarkallt volna (mondjuk így, vagy úgy, vagy amúgy), de aztán elvetettem, legyen ez a nemes egyszerűséggel kategória képviselője.

*igen, a két Timi jól tippelt az fb-n

A múlt heti helyzetjelentést követően

éjjel esett 8 mm eső, ami a semminél éppen csak több, de kiültettem minden palántát. Képek nincsenek, majd ha túlélik, Mici viszont mindig szép, nézegessük inkább őt.

A paradicsomot főleg nem fotóztam, a nyugalom megzavarására alkalmas képek lennének, az enyémet legalábbis megzavarja minden reggel és este, amikor megnézem őket. A kiültetett 30 tőből 5 már elpusztult, 5 élet és halál között, a többi simán szánalmas, és bármi lehet belőle. Bár néha úgy érzem, leginkább semmi. (Tavaly szépek voltak, itt mutattam.)

Idén viszont a paprikám szép (tavaly meg a paprikával volt gond), szóval a paradicsomokat valószínűleg már ki kellett volna ültetni, de hova, ha betonkemény a föld és sivatagi az éghajlat?

A bársonyvirág és a szárzeller jól bírta a tejesdobozt és a kiültetés nem viselte meg őket. A bársonyvirág bimbós, kíváncsian várom, milyen virágot hoz.

Cseresznye alig lesz, a korai sárgabarack viszont tele apró gyümölccsel, pedig azon a héten, amikor virágzott, hideg és szeles idő volt. Ki érti ezt? A fűszerkertem új szerzeménye a lestyán (egy jó nagy tövet kaptam) szépen megeredt.

Az eper már érik, de olyan apró, hogy büntetés szedni. A sok és apró nem éppen jó párosítás, ha eperről van szó. (Itt egy tavalyi fotó, sok és szép volt.)

A dáliák is szépek. Kevés a csiga, így idén az éjszaki vödrös dáliamentő akció elmaradt (itt meséltem róla). A kedvenc rózsámon 16 bimbót számoltam meg, de még az átültetett töveken is van 4-5. Egy erősen gondolkodott, hogy megmaradjon-e (száradt és a vágási felülete az épnek tűnő részen is barnás volt), de már az is hajt.