2015. március 17.

A kertben már javában tart a szezon,

mindig akad valami tennivaló. Február közepén kezdődött a vetés pár sor Rajnai törpével. Eddig mindig csak Zsuzsit ültettem, de olyan sokan dicsérték, nagyon kíváncsi vagyok rá. A spenóttal lehet, hogy májusig kell várnom, mert az őszi után úgy tűnik, a tavaszi vetés sem kelt ki. A sóska viszont szépen levelesedik, a jövő héten talán már lehet szedni.


Március elején vetettem Zsuzsi borsót, sárgarépát és dughagymát. A napokban már tűzdelem a paradicsomot és ma vetettem paprikát és szárzellert. A tavalyi fűszerpaprika után most Kápiát vetettem, a szárzeller pedig újdonság lesz a kertben.

Az ősszel hajtásról nevelt bazsalikomok átvészelték a telet, pedig eddig ősz végén mindig elpusztultak. Azt nem mondom, hogy díszlett, de tudtam lecsípni pár hajtást ami aztán meg is gyökeresedett. Az első három szál már növekedik, tegnap pedig újabb hármat tudtam ültetni. Eddig mindig június végéig kellett várnom a bazsalikomokra, most ha minden jó megy, már áprilisban lesz.

Szép már az eper, legereblyéztem róla az elszáradt leveleket, így sokkal szembetűnőbb, hogy már hajt. A napokban kipattan a málna és a rebarbara is levelesedik. A fűszernövények is kezdenek magukhoz térni. Hajt a tárkony, leveles a turbolya, bújik a medvehagyma (máshol már kapható, nekem nagyon árnyékos helyen van), éledezik a zsálya és a levendula, a rucola pedig virágba is borulna, ha hagynám, de inkább felszedtem a javát.


Juhmelit olvasgatva rájöttem, hogy jó lenne áttelepíteni a rózsákat az előkert másik felébe, remélem, ott jobb helyük lesz. Most hat tő van egymás közelében, ez már majdnem rózsakert. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz!

A ribizlit évek óta nézegetem, nagyon elöregedtek a tövek, és úgy látszik, most kedvező a csillagok együttállása, mert azt is elkezdtem. Részletek később, remélem, hamarosan lesz mit mutatnom!

2015. március 10.

Ha gluténmentes kekszről van szó,

én a kukoricalisztet favorizálom, ez most már biztos. A hétvégén kipróbáltam egy rizslisztes kekszreceptet, aztán másnap megsütöttem a kukoricalisztes változatát is és nekem az utóbbi sokkal jobban ízlett.
Egyszerű, gyors és finom kakaós keksz, margarinnal tejmentes is. Kókuszliszt hiányában a kókuszt érdemes kicsit megdarálni, hasonló az eredmény (mindkettővel próbáltam).


Kakaós keksz (kb. 25 db)

105 g rizsliszt (vagy 60 g kukoricaliszt és 45 g burgonyakeményítő)
25 g kókuszliszt
20 g kakaópor
1 kk sütőpor
pici só
100 g vaj/margarin
60 g (nád)cukor
1 egész tojás

A recept szerint csak össze kell keverni a száraz és nedves hozzávalókat,  én inkább  habosítottam a margarint a cukorral, majd a tojással. A kész tésztát teáskanállal adagoltam a sütőpapírral bélelt tepsire, villával kicsit ellapítottam (ragad, mert nagyon habos) és 12-15 percig sütöttem. A rizslisztes verzió nem terül, a teteje kissé rücskös lesz, a második verzió (képen) kicsit terül. A villa kukoricalisztes volt, ezért a csík a keksz tetején. 
Az eredeti recept forrása: Egészséges ínyencfalatok.

A gluténmentes sütik gyűjteménye pedig itt érhető el

2015. március 4.

Füzetborítót a kezdetektől szerettem volna

varrni, és ha tudom, hogy ilyen egyszerű, ezzel kezdem a pályafutásomat. 


A pinterestet böngészve rengeteg ötletet, szabásmintát találtam, de nekem a kifordítható tetszett leginkább. A hozzá tartozó videó 26 perces és minden részletet, trükköt bemutat. A kedvenc részem a kifordítás helyének összevarrása (18:30), nagyon profi. 


A narancssárga virágos anyag már ősz óta megvan, de sehogy sem találtam hozzá másikat, most se igazán, de itt két önálló anyag van jelen, hiszen vagy az egyik, vagy a másik oldalt használom. 

Kifordítva:


Ez pedig a majd egyszer kategória, de meg kell mutatnom, annyira jó. Hogyan készítsünk jegyzetfüzetet!? Bámulatos!

2015. február 28.

A hagyományos, krémes süti

repertoárom most a méteres kaláccsal bővült, a sikere pedig még engem is meglepett, úgyhogy meg kell örökítenem itt is. 
 
Papp Emese receptje jutott elsőként eszembe (itt olvasható), de aztán körülnéztem kicsit itt-ott, ez bizony egy régi (a barátnőm nagymamája által is használt) recept. Gyerekkoromban mindig lehetett enni valakinél, de a családban senki nem sütötte.
 

A recept majdnem tökéletes, néhány apró fogás, és a kezdők is hibátlan eredményt kapnak:

A sárgájából először a cukor felével, majd a lassan hozzácsorgatott vízzel és olajjal hatalmas habot vertem géppel, az összekevert tészta pedig lazább lesz, mint a piskóta (ezért is elég bele úgy fél, esetleg 2/3 sütőpor). Szóval nem simává keverjük, hanem hatalmas habbá verjük!

A felezést komolyan kell venni, hogy az egymás mellé kerülő fehér és barna szeletek szépen mutassanak. Az apróbb egyenetlenség nem számít, a tetejére kent krém elfedi. 

A tészta nagyon finom, csak éppen a fehér rész harmatgyenge, a kakaós pedig masszív. Érdemes egyensúlyba hozni a kettőt, ezért az összekevert tésztát kétfelé vettem (fehérjét, sárgáját külön tálban kell felverni, úgyhogy ehhez nem kell újat elővenni), és a fehér részhez 2 evőkanál lisztet, a kakaóshoz pedig 2 evőkanál kakaót adtam. (A kakaó minősége a szárazanyagban lévő kakaóvaj tartalomtól függ, ha magas, elég belőle kevesebb is, az enyém 20% körüli.)

A megfőzött pudingot időnként átkevertem amíg hűlt, hogy ne bőrösödjön meg a teteje. 

A szobahőmérsékletű vajat géppel habosítottam, 2-3 részletben adtam hozzá az átszitált porcukrot, végül szintén 2-3 részletben a kihűlt pudingot. Az eredmény lenyűgözően könnyű és habos.

A krém cukortartalmából kicsit visszavettem, a pudingba csak 1 evőkanál cukrot tettem (és azt is a meleg tejbe, ezt a pudingport és cukrot összekeverjük utasítást nem is értem). 

Két 30-35 cm hosszú tálcán fér el a süti, mert közepes méretű (295 mm hosszú) őzgerinc formám van.

A szeletekre bőven kerülhet krém, sőt, a tetejére is jut majd belőle bőven. 

A sütistálca széleit sütőpapírból vágott csíkokkal (5-6 cm elég) fedtem be, hogy ne legyen csokis. Miután megszilárdult a csoki a papírnál elvágtam a csokiburkot és kihúztam a csíkokat. Lehet rácson is csokizni, de a kész tészta elég nagy és súlyos, megfelelő méretű kés kell hozzá.

A csokizás művelete volt a legrejtélyesebb számomra. Hogy nem csorog le az összes csoki az oldalán? A krémmel bevont tésztát behűtöttem, és a megolvadt csokit is hagytam hűlni, éppen csak még folyjon, így köt meg a leggyorsabban. Evőkanál, megdöntött tálca, gyorsabban megy, mint gondoltam. 

2015. február 26.

Helló mindenki! Rufusz vagyok,

mezei földimalac. A gazdám vetőmagot árul, bejárom majd vele a Dunántúlt, mindenféle búza- meg kukoricaföldön fogunk mászkálni vetéstől aratásig. Már nagyon várom! 
 

(Hát nem mondom, hogy könnyen válok meg tőle. Kedvenc Drops Delightom, adatok a ravon.)

2015. február 23.

A fűszerpaprika történetének végét

még nem is meséltem, pedig már nagyon ideje, nyakunkon az új szezon.


Talán emlékeztek még rá, a palántázás simán ment, aztán jött a kiültetés, és a virágzó paprikámat elérte egy olyan hidegfront, hogy azt hittem, túl sem éli. Júliustól jött a rengeteg eső, ami persze kevés napfénnyel társult, a paprika pedig napimádó. Ez után már csak egy október eleji pánikszerű betakarítás hiányzott, de tényleg, így kerek a történet, gondoltam én. Hát nem, még mindig nem ért véget a kaland. 

A száradás nagyon elhúzódott, és egyszer csak azt vettem észre, némelyik paprika színét veszti. Amikor felnyitottam párat, hogy megnézzem, mi ennek az oka, láttam, hogy a paprika húsa ugyan megszáradt, de a magház még nagyon nedves, úgyhogy penészedésnek indult. Ekkor gyorsan - mentve a menthetőt - késsel felhasogattam, kidobáltam a penészeset ( úgy negyede veszett kárba), és két nagy tepsire tettem, majd párszor a kikapcsolt, forró sütőbe tettem száradni. Az illata fenomenális, csak annyit mondok, enyhe bajokra szerintem gyógyír. 

Ekkor már csak a darálás volt hátra. A darálóm tippem szerint velem egyidős, le kellene már cserélni, úgyhogy napokig tartott, aggódtam is kicsit, de csak kibírta.

Bő 30 dkg fűszerpaprikám lett végül, és próbálok nem belegondolni, hogy ha - 
1. nincs a hidegfront június elején, 2. a sok-sok eső és a kevés napfény júliusban és augusztusban, 3. az októberi lehűlés - akkor mennyi lehetett volna a zacskó magból.

Aki unja már a borsót és a répát, szerintem fűszerpaprikát mindenképpen vessen, izgalmas lesz, annyit mondok! 

2015. február 18.

Sziasztok! Winston Clarence

vagyok, felföldi földimalac. Zatyival együtt túrjuk a kertet, bár még nagyon hideg van esténként. Remélem, hamarosan jön a jó idő, addig meg elkelne egy jó meleg pulcsi. Néha összefutunk a helyi vakonddal, vele jól el lehet dumálni, de a gazdi szőrös macskáját nem szeretem. Folyton csak heverészik a napon, odébb nem menne, semmi pénzért. Azt hiszem, kicsit meg kellene nevelni. 
 

(Minta: Edward állatsereglete, adatok a ravon, most nem felejtettem el nyilvánossá tenni, hogy mindenki lássa.)

2015. február 13.

Sziasztok! Winston Zakariás vagyok (Zatyi),

az első számú kedvenc. A földimalacok közül az erdei alfajt képviselem és a lógó fülűek családjába tartozom. Az ásás a hobbim és szeretek bandázni. Ezzel a nyomi kis fonalgombóccal elég uncsi az élet, de a gazdim megígérte, hamarosan lesznek pajtik. Már nagyon várom őket!


 (Minta: Edward állatsereglete, további adatok a ravon, szerintem ne hagyjátok ki!)

2015. február 5.

Néha sokáig nem áll össze a kép,

de aztán sokszor megállapítom, érdemes volt várni!

A kézzel festett Bucit még 2011-ben vettem, de sehogy sem találtam hozzá formát. A kék Ottocapiból volt egy kis maradék, éppen csak annyi, hogy egy próbát tegyek és lássam, a kettő milyen jól passzol egymáshoz. A mintát pedig egy korábbi csereberére vettem, aztán mégis másikat választottam.

Decemberben végre összeállt a kép, január elején el is készült, azóta hordom.


Ez az elnyújtott háromszög forma egy kis csavarral nekem nagyon bejött.

Minta: Scalene by Carina Spencer
Fonal: kézzel festett Buci és Lana Gatto Ottocapi
Tű: 4.0
Súly: 184g


További adatok és képek a raverly adatlapon.

2015. február 1.

Köszönöm mindenkinek, aki

játszott velem, olvas, hozzászól egy-egy bejegyzésemhez, és köszönök minden kedves levelet, amit kaptam. Egy kis viszonzás a sok kedves szóért a januári játék, és nem is húzom tovább az időt, sorsoltam végre (mint mindig, a random.org segítségével), és a szerencse idén

anyahajónak 

kedvezett!


Adél, szívből gratulálok és kérlek jelentkezz minél előbb. Az influenza teljesen levett a lábamról(a sorsolás is ezért csúszott), úgyhogy mielőbbi postázást nem ígérek, de csütörtökön vagy pénteken mindenképpen indítom a csomagot.