Tavaly októberben írtam utoljára

bejegyzést. Akkor még úgy tűnt, ez egy átmeneti állapot, de mára be kellett látnom, a plusz idő és energia, ami a blogíráshoz kell, már nincs meg. Kisebb intenzitással ugyan, de mostanában is készül ez-az. Legutóbb ezeket a tüll- és vászon zsákocskákat varrtam, most ezzel búcsúzom tőletek.

Köszönöm az érdeklődést, a sok kedves hozzászólást, nagyon sokat jelentett nekem és mindig ösztönzően hatott rám hogy itt, vagy a facebookon beszélgethettünk, ötletelhettünk.

Alkossatok sokat, szépet, színeset! 

Az elmúlt két hónapban átalakítottam

az előszobát és kifestettem a konyhát, gletteltem és lefestettem egy kéményt a hozzá tartozó oldallal a tetőtérben és (félig) lefestettem a megújult villanyóraszekrényt. Elhasználtam 9 l festéket, 10 kg Rimano 3-6-ot, két tekercs maszkolószalagot (nagyon soknak tűnik, de minden centi elfogyott), hogy csak a legfontosabbakat említsem. Közben elvégeztem a legszükségesebb munkákat a kertben (eper átültetése, mákvetés), készültem a télre (pincetakarítás, lomtalanítás, fa leszórása és elrakása). Újabb adag ruhát konmariztam (ja igen, a konmaris bejegyzést is meg kellene írnom), szóval sejtitek, nem unatkoztam egy percet se. 

A konyha narancssárga volt korábban, úgyhogy kicsit tartottam a színváltástól, de simán ment, a Dulux nagyon jól takar, sőt, majdnem egy rétegben. Bár ezt úgy kell elképzelni, hogy van ugyan csempe meg konyhabútor bőven, de a konyha falát 3 órán keresztül festettem és eközben a festék 3/4 részét elkentem (közel 2 l), cserébe viszont másnap már csak javítani kellett pár részletet. A fal/plafon vonalát maszkolószalaggal húztam ki, vagyis a bátyám, én meg festettem, ha nem jön, valószínűleg az egész konyha sárga lett volna. Elég sok plusz energia ment rá, de örülök, hogy meglett végül.

 

A polc kicsit átalakult, mert volt egy borzalmas hozzátoldás, amit nem is értem miért nem szedtem már régen le. Le akartam festeni, úgyhogy elkezdtem csiszolni, de a sok ciráda egyrészt nagyon nehezen csiszolható, másrészt pedig a mivel festem kérdés még nem dőlt el, úgyhogy végül félig csiszoltan visszatettem. (A mivel fessemről akár egy egész bejegyzést írhatnék, de eredmény még nincs.)

Az előszoba átalakult végre, a lambéria sötét, a szélein karcolt és sérült volt, egész más nélküle az előszoba. A lambéria felett a falon tapéta volt, most a teljes előszobát fehérre festettem és a falon lévő tárgyakból végül a kulcstartó az egyetlen, ami túljutott a válogatáson. Nem bántam meg.

Tavaly a fürdőszobámban tönkrement a világítás, akkor körülnéztem a házban, és úgy döntöttem, legyen csere a konyhában és az előszobában is. Jó döntés volt!

A villanyóraszekrény átalakulása igazi meglepetés. A szomszéd igazi kincs, sokat segít és rengeteg tanácsot kaptam tőle az elmúlt években. Amikor a villanyóraszekrényre terelődött a szó, egyszerűen leemelte és elvitte némi bontott lambériával egyetemben. Pár nappal később ezt kaptam vissza. Ugye sejtitek, mennyire örültem neki! 

Eredetileg a bejárati ajtó lazúrjával akartam lekenni, de kiderült, a barna pácot képtelenség lecsiszolni, annyira beleivódott a fába, úgyhogy marad a festés.  Cellkolor aquaval  alapoztam, és mire elkészültem vele, megjött az eső, aztán a fűrészes, meg mindig volt valami sürgős vagy fontos. Ez alapozóval már biztonságban van, én pedig időt nyertem hogy kitaláljam, mi legyen vele. Az alapozórétegek között kicsit megcsiszoltam, néhol előtűnt a fa, és rájöttem, itt a kő mellett nagyon jól mutatna a kopott hatás. Csak tudnám milyen technikával fogom elérni (csak krétafesték vagy krétafesték és wax, vagy csak wax, de kint van, tehát lakk is kellene rá). Mutatom, ha elkészültem vele. 

Az átalakulás, szépülés persze most kihozta, mennyire felújításra szorulnak például az ajtók és ajtókeretek. Festéskor maszkolószalaggal védtem, lehúzáskor itt-ott jött vele a festék is, úgyhogy jövőre ajtókereteket és ajtót festek. Például. A tetőteret fel kellene újítani, alaposan, új lépcsőkorlát, mennyezetburkolás, az északi fal lambériázása a terv, és most nem sorolom tovább, milyen ötleteim vannak még... 

A sürgős, fontos munkák lassan befejeződnek, így apróbb (és kevésbé fontos) dolgokra is jut talán már időm. A villanyóraszekrény befejezése, madáretetők, varrás, kötés, pihenés.

A karácsonyi gömb is a terveim

között szerepel már egy ideje, de mivel pár éve a hagyományos fa helyett patchwork kép a fám, nincs mire aggatni. Szeptember közepi határidővel vettem részt egy őszi/karácsonyi cserebere ajándékozásban, így az augusztusi pihenőm alatt esténként gömböket kötöttem.

A gömb technikai kivitelezését itt találjátok, a mintákat pedig a Pinteresten.

Kötés közben pedig eszembe jutott, hogy idén kell pár új dolgot készítenem, vennem karácsonyra, és nem ártana, ha lassan eldönteném milyen legyen:

• Az ajtódíszt évek óta szeretném megújítani, ideje elkezdeni ötletelni hogy milyen legyen, mert tavaly rútul kifutottam az időből. Ez volt egyébként eddig a kedvenc, az első évben szép is volt, kibírt két-három hetet, aztán a következőben három nap alatt töppedt apróra a párától. Lehet, hogy idén is csinálok egyet, de nem a bejárati ajtóra.
• Adventi koszorú (évek óta üvegtál, mécsestartó, gyertyák, idén hagyományosat szeretnék fenyővel és tobozokkal).
• Új fát szeretnék varrni (2015-ben dobtam össze az utolsó pillanatban egy nagyon egyszerű patchwork fát, aztán 2016-ban idő hiányában nem készült el az új/javíott/szebb/jobb), de idén azért jó lenne.
• Izzósort is kell venni, tavaly december közepén már nem volt választék, a régi még kibírta, de az újabb szezon már kétséges.

Úgy két éve olvasok bútorfestős

blogokat és fb csoportokat, de meg kell állapítanom, hiába olvas az ember sokat, készül fel amennyire csak tud, mindig adódik váratlan helyzet.

Az első két kerti asztalt rengeteget csiszoltam, zománcfesték került rá, néhol kicsit sok is, mert pl. az asztallap itt-ott kicsit homorú volt és tócsásodott a festék, amit csak utólag vettem észre. Elkészültek, tartós lesz, kezdésnek jó választás volt, és a macska is szereti.

Az első krétafestésem egy kisebb polc volt, ép és szép állapotú. Kicsit megcsiszoltam, festettem. Nagyon más a krétafesték állaga, én szabályosan megdöbbentem a zománcfesték után, de úgy három perc kellett, és már barátok voltunk. Egy réteg? Két réteg? Az elsőt hígítsam? Ez az ecset miért ilyen vacak? A helyi boltban vásárolt nem igazán passzolt a krétafestékhez, meg úgy általában a vízbázisú festékekhez, az OBI-ban vettem mindenfélét kipróbálásra, drágább, de megéri az árát. Külön jó, hogy a vízbázisú festéknél az ecset kimosható, a zománcnál viszont dobáltam el, mert hiába állítottam hígítóba, másodjára már nem tudtam szépen festeni vele. 

Hol fessek? Az két kerti asztalra oldószeres zománcfesték került, tehát kint festettem, jöttek is az apró bogarak. Krétafestékkel a konyhában festettem, igaz, főzni (meg úgy általában, semmi mást csinálni) nem lehetett közben, de nem voltak bogarak, szél, tűző nap. Semmi szaga, nagyon gyorsan szárad, úgyhogy ha csak lehet, én a vízbázisú festékekre és a beltérben való festésre szavazok. 

Ez a polc alaposan feladta a leckét, mert a tetejéről nagyon nehéz volt lecsiszolni a rárakódott koszt (nem látszott kosznak amúgy, csak a csiszolópapír mondta, hogy ez bizony az), nagyon sokat kellett csiszolnom mire minden folt eltűnt, cserébe a sok munkáért csúnyán átvérzett. Hogy mi is az a tannin, azt a Hobbi bútorfestők fb csoportban mondták meg, és választhattam, sellak (nem egyszerű beszerezni) vagy alapozó (bármelyik festékboltban kapható). Az alapozóval még lesz pár köröm, mire megbarátkozunk, nagyon sűrű, nagyon fura és hófehér, vagyis a rákent krétafestéket legalább két rétegben igényli, de nincs mit tenni, a jövőben el kell használnom pár doboz alapozót, úgyhogy meg fogunk barátkozni és kész. 

Soha sehol nem olvastam, hogy stencilezés milyen pepecs munka. Minden tiszteletem a járólapot stencilezőké, én mire elkészültem az elsővel, feladtam az ilyen irányú terveimet. Igaz, ecsettel csináltam, gyakorolni kell még, és hengerrel biztos gyorsabban megy, azt még kipróbálom. Időrabló, de szép, úgyhogy jóban leszünk. 

Az éjjeliszekrény komoly plasztikázást igényelt a betelepült szú miatt (már nincs benne), ezért festeni kellett mindenképpen. Meglepően jól sikerült a plasztikázás, a stencil pedig nagyon feldobja.

A helyreállító, szépítő, állagmegóvó kísérletek után most jöjjön a konyha átfestése és az előszoba felújítása. 

A kánikula idején a festős szünetben (igen, a Cellkolor aqua használati utasítása szerint 25 °C felett rá se nézzek, ezért a finisben kellett szünetet tartanom) ismét fonalat vettem a kezembe, úgyhogy nemsokára egy (nem, rögtön két) fonalas bejegyzéssel jövök.

Rengeteg tervezéssel kapcsolatos

cikket és blogbejegyzést olvastam az elmúlt kb. három évben. A sok-sok tanács, ötlet egy részét megfogadtam, egy részén elgondolkodtam, egy részét pedig azonnal elvetettem. Volt köztük blog, cikk, tanácsadó portál, bármi, ami szembe jött velem, elolvastam. Az egyik blog amihez viszont többször visszatértem, az urban:eve. A Házi feladatok, emlékek és rajzok bejegyzés, amiben Via leírja a kezdeteket nekem nagyon jó indító volt, és Az időbeosztás hat mítoszával szerintem a fején találta a szöget. Ajánlom a 30 napos rutinkiépítésős tréninget is. Ha a tanácsok egy része nem is aktuális, felépít egy rendszert, magát a folyamatot mindenképpen érdemes követni. 

Hogy én miért tervezek, ennek két oka van: egyrészt mert rájöttem hogy ha a céljaimat, terveimet, feladataimat rendezem, nagyobb esélyem van, hogy megvalósulnak.

Másrészt mert az előzetes döntéshozatal nagyon sok terhet levesz a vállamról azáltal, hogy nem adott pillanatban kell döntenem egy problémáról vagy lehetőségről. Ez utóbbira Hyrum Smith könyvében olvastam egy nagyon jó példát: összeállította a személyes alkotmányát, amiben lefektette a számára legfontosabb értékeket, mégpedig rangsorolva, így ha egy zsúfolt héten mindössze pár óra szabadideje van, akkor nem kérdés, hogy azt a családja körében fogja eltölteni, és nem pl. teniszezni megy, mert a család számára a listán jóval előrébb van, mint a sport. Vagyis az előzetesen meghozott döntések (nála ez a személyes alkotmány) később a döntési helyzetekben jó útmutatóul szolgálnak. 

Így a döntések egy részét (amennyit csak lehet) nem az adott szituációban hozom meg, hanem korábban. Hogy én 5-kor felkelek és kimegyek a hegyre, ez meg nálam egy tipikus példa, mert én hajnali 5-kor aludni szoktam, nem dönteni bármiről is. Ha este eldöntöm hogy menni kell, beállítom az órát, megyek. Egyébként biztos nem.

Tervező

Ha tervezőt keres az ember, mindig a Bullet Journalba ütközik. Praktikus és jó, de persze ebből is csak azt vettem át, ami nekem kell. Itt olvasható egy magyar nyelvű bemutatása: Bullet Journal, avagy a minimalista határidőnapló. Angol nyelven pedig nagyon jó listaötleteket lehet olvasni, ezekből is merítettem (a felhasználónév és jelszó lista például szerintem életmentő).

Az enyém nagyon egyszerű. Sehol egy rajz, várható vagy mért hőmérséklet (írjátok be a Pinteresten, fantasztikus, milyen szépek vannak, én viszont török basát se tudok rajzolni). A naptáram heti beosztású, ez nálam alapvető, lássam egybe a hetet, és nagyon jó hogy most olyat találtam, aminek van havi összesítője hónap elején. A havi tervezőm egy kockás füzet, az egyik oldalán a napok beosztása táblázatosan és némi hely, hogy beírjam, amit szükséges, a szemben lévő oldalon pedig sorakoznak a teendők, nagyjából tematikusan, meg ahogy eszembe jut.

Áprilisban még tudtam tervezni, ott szerepelt pl. a horgolt füzér (elkészült), csibék és nyulak varrása húsvétra (csibék rendben, nyulak jövőre), az anya lányai táskák (elkészültek, bár eredetileg karácsonyra terveztem), spájz polcok borítójának cseréje (elkészült), bútorfestés (megkezdtem a csiszolást).

A következő havi névnaposoknak, születésnaposoknak mindig van egy külön kocka, lehet pipálni, ha beszereztem az ajándékot, vagy ötletelni ha még nem. Itt még volt mélyhűtött étel, ehhez pedig ételötleteket gyűjtöttem, így gyorsabban fogytak el az utolsó adagok. 

Májusban is hasznát vettem a tervezőnek (pl. befejezni végre a festést a sok-sok csiszolás után), júniustól viszont a kert annyi feladatot adott, hogy csak a következő napok feladatait láttam előre. Augusztustól kevesebb a munka a kertben, újra jöhet a felújítás. Ismét elővettem a lefestendő bútorokat (a sok csiszolás rengeteg időt vesz el, így mostanában nem lesz több, csak a legszükségesebb). Szeptemberben pedig remélem sorra kerül a házfelújítás projekt: előszoba, konyha, fürdőszoba, ami belefér. A célok rég megvannak, mostanában folyamatosan ötleteltem, mit és hogyan lehetne, aztán amit tudok, megvalósítok. Októbertől ismét jöhetnek az egyebek (kötés, horgolás, varrás), és lehet hosszabb távra tervezni. Karácsonykor pedig nagy segítség, tavaly nagyon jól összeszedtem és meg is valósítottam majdnem mindent, amit elterveztem. Ajándékok, ehhez alapanyagok ha én készítem, időtartam, ami alatt elkészül, menü, stb. A tavalyi 9 rúd bejglimet pl. nagyon jól megszerveztem: alapanyagok összeírása (a vaj pl. nehogy elfogyjon más sütihez, mert a bejgli mindig az utolsó süti amit megsütök), előkészítés (90-90 dkg mák és dió megdarálása előtte estékre elosztva, mert végig dolgoztam), előző este krumplit főzni (ha elfelejtem, időveszteség, mert nemcsak meg kell főzni, ki is kell hűlnie). 

Időtervezés

Ez a legeslegnehezebb. Mindenhol azt tanácsolják, a feladatokhoz tervezzünk időhatárokat, időtartamot, de a postán egyszer negyed órát állok sorba, máskor háromnegyed órát. És ki tudja, mennyi kb. 10 m² PVC felszedése? Lehet, hogy könnyen feljön, lehet hogy sehogy se akar. Ez a legnehezebb és csúszáskor bizony lépni kell: a következő feladatot átugrom, vagy teljes áttervezés jön? 

Prioritások és rugalmasság

Próbálom meghatározni, mi fér bele a mindennapokba, mire van energiám. Ez is nagyon nehéz, mert le kell mondani dolgokról, el kell halasztani pl. jövőre egy-egy felújítást, ami már nem fér bele. Az előszoba-konyha-fürdőszoba hármasból pl. valószínűleg az előszoba lesz az első, le kell szedni a lambériát és kifesteni, felszedni a pvc-t, meglátom, milyen alatta a járólap, és van egy tisztítandó nyers mészkő fal is, ami tuti jobban nézne ki, ha le lenne tisztítva. Vegyileg? Mechanikusan? És ez mennyi idő?

A fürdőszobában idén már csak a falfestés fér bele némi polccsinosítással (le akartam cserélni, de kb. egy év keresgélés után úgy döntöttem, lefestem a régit, mert nem és nem kapok sehol), és a konyha egy részén lambéria van (csak a konyhabútor felett az északi falon, nem nagy), ezt jó lenne lefesteni, de valószínűleg itt is a falfestés lesz az első, lambéria lehet hogy csak jövőre, a konyhabútor hosszú távú cél. Hogy mindezeket fejben összerakni mennyi idő és energia? Sok. Az ajtófestés is hosszútávú cél, tíz van, el kellene kezdeni valamikor pl. az előszobaival, ha már azt megcsináljuk. Még idén lefessek egyet-kettőt vagy hagyjam jövőre? Ezt akkor döntöm el, ha látom, mennyit haladok a többivel. Szóval igyekszem a feladataimat rugalmasan kezelni, ha az egyiket valami miatt nem tudom megcsinálni, jön a következő.

Úgy összességében: időt kell hagyni mindenre. A tervező kipróbálására és folyamatos igényekhez igazítására (nekem kb. 1 év kellett hozzá), a tervezésbe is bele kell jönni, de érdemes, mert nagyon hasznos.

Illusztrációként pedig hozom a stencilemet, mert a polc és az éjjeliszekrény festésével végre végeztem, ez lesz a következő bejegyzés.

Dömping még nincs, de mindig szedhető

valami a kertben, ami aztán feledteti a sok munkát. Öntözök, míg tart az esővíz, kapálok, gyomlálok, kötözök, és közben felfedezem hogy van már bogyónyi paradicsom. 

Nehezen indult ugyan a tavaszi mák, kevés kelt, de szép nagyok a gubók. Lassan elvirágzik és a fehér tavaszi mellett itt-ott meghagytam pár elhullajtott magról kelt őszit, szeretem a lila virágát.

Az első  ágyás borsó már felszedve, a másodiknak még híznia kell. Remélem, kap egy kis esőt. Ígéretes a tök, szedhető a petrezselyem zöldje (nagyon szeretem a petrezselymes krumplit), az újhagyma, bőven van már sóska és spenót, virágzik a krumpli. Leérőben az eper, de szedhető lassan a málna. Még nem nagy a termés, de pár marokkal már tudok szedni esténként. A cseresznye szépen termett, most a meggyet és a ribizlit várom, és az egyik reggel felfedeztem, talán mégis lesz szilva. 

Bazsalikom egy szál se. A magról vetett alig látszik, a dugványozáshoz vett bolti napok alatt elpusztult. A héten valamit teszek az ügy érdekében (veszek egy növényt dugványozáshoz, ha találok szépet, és újabb adag magot vetek). 

A hajnalka minden évben megdolgoztat, az idei év viszont egy tanulsággal szolgált: nem érdemes palántázni. A beáztatott mag nagyon szépen csírázott, aztán elültetve alig akart kibújni, majd később nagyon gyengén növekedett. Olyan pocséknak láttam a helyzetet, hogy kiültetéskor vettem két zacskó magot, beáztattam, majd csírázás után elvettem a kiültetett palánták mellé. Meglepetésemre, pár nap alatt kibújtak az erős, harsányzöld levelű növénykék, míg a palántázott még mindig csenevész. A legszebbek már lehagyták a sokat ápolgatott palántákat, úgyhogy a hajnalkát mostantól nem palántázom! 

A virágok is hamarosan elborítják a kertet. Bújik az elhullajtott magról kikelt estike, bontogatja levelét a kála, bokrosodik a dália.

Kora tavasszal a komposzt elbontása után 20-25 talicska föld került az ágyásokra, most finomszerkezetű, laza föld van a tetején, ennek a növények és a kertészkedők egyaránt örülnek. A komposztálásnál a paradicsomot ne komposztáljunk tanácsot olvastátok? Én olvastam ugyan, de meg nem fogadtam, ezért volt egy ágyás, amit elborított a kikelő paradicsom, de nagyjából minden ágyásban feltűnt, ahova került a komposztból. Párat ezekből átültettem, paradicsomból soha nem elég, és valószínűleg a dáliaágyásban így lett végül pár szép rukolám.

Az anya lányai táskák megvarrására

már egy ideje készültem, de agrár beállítódáshoz bélést találni nem könnyű*. 

A boci evidens volt, a virágos annyira szép és színes, hogy nem tudtam neki ellenállni, az almás egy régóta őrizgetett turis anyag, csak erre a napra várt. Szóval azét csak összeállt a kép.

 

Mondjam-e, hogy a bocisból kellett volna legalább kettő? 

*kivéve a kukoricatermesztőknek, nekik gyönyörű anyagot árulnak még a helyi méteráruban is, csak azt a táskát meg nem fotóztam

A kertre májusban ki lehetne írni

hogy betöltés, kérem várjon. Magok elvetve, gumók a földben, palánták kiültetve, bimbót és virágot már sokat látok, lassacskán a termés is mutatkozik. A rebarbarából már süti készült, és az eper is lassan szedhető.

A szezont még február közepén kezdtem a paradicsommagok elvetésével és a múlt héten ültettem ki a palántákat. Az idei nagyon gyengén sikerült, de remélem, összeszedi magát. A borsó már virágzik, a zöldbab is szép, úgy általában a veteményes jól mutat, kivéve a mákot, az elfelejtett rendesen kikelni. 

A palánták közül már csak az utolsó bársonyvirágok várnak kiültetésre. 

Az egyik áprilisi szélvihar csúnyán elbánt a három éve dédelgetett meggyfával. A megmarad ágak roskadoznak a gyümölcstől, úgyhogy garantált, hogy elpusztul (harmada szinte hiányzik, nincs már egyensúly, a törzse megtörik ilyenkor, hiába kapott támasztékot). Az ősszel átültetett szilvák sem mutatnak életjeleket (pedig él, megnéztem pár ágacskáját), a tél nagyon hideg volt és hosszú, a gyümölcsfák termésére idén nem nagyon számítok. A ribizli tőosztása is csak fele-fele arányban sikerült. Az otthoni szép, a hegyen csapnivaló, ősszel a helyére rebarbara kerül. Vagy addig összeszedi magát. 

A rózsák gyönyörűek, már az összes virágzik. Átültetés előtt ilyenkor még bimbókat is alig mutatott, úgyhogy megint megállapítottam, érdemes kísérletezni. A gumósok (dália, kála) is mutatják már magukat. 

A fűszernövények szinte berobbantak még áprilisban. A zsálya háromszorosára nőtt, a tárkony hatalmas, a csombor arasznyi, a lestyán derékig ér, a szárzellert kiültettem, csak a rozmaring nem mozdul. Azért még bizakodó vagyok, hátha magához tér. A tavaly kapott babérom is nagyon szépen fejlődik.

Az idei kísérlet a retek volt, és teljes siker. Tömör húsú, ízes, pedig nem kapott sok csapadékot.  A jövő évi terveken sem kell már gondolkoznom, fátyolfólia lesz, ezt már márciusban eldöntöttem. A kora tavasz kiábrándító volt ez után a hideg tél után, se rukola*, se spenót, csak a kopár föld.

*most vettem életemben először zacskós rukolát, az árán leesett az állam

Ahogy visszatért a hűvös idő,

én is benti elfoglaltságot kerestem.

Emma Lamb füzérjeit régóta szeretem, most végre én is horgoltam pár hasonló motívumot.

A mintákat a Pinteresten vadásztam össze, a szíveket pl. itt meg itt és itt találtam.

A életem átszervezéséről a legnehezebb írni,

ezért is halogattam olyan sokáig. Hogy miért? Mert annyira személyre szabott, hogy sokszor éreztem úgy, ezzel az információhalmazzal nem tud más mit kezdeni. Vagy mégis? Vagy az is jó, ha összefoglalom magamnak és leírom, hogy lássam, hol is tartok?  Legyen! 

Funkcióváltás/selejtezés

Nagyon sok apró pontja van az otthonomnak, amit nemcsak átnéztem és selejteztem, de próbáltam tematikájában is átszervezni. 

Fűszerpolc: az elmúlt évek gyűjtögetésének köszönhetően elég sok apró üveget gyűjtöttem össze és apránként ezekbe az üvegekbe kerültek át a fűszerek. Átnéztem a meglévőket, pár üveget kivettem, mert nem használt fűszerek voltak benne (kb. 5 üveg), és csak egy új, az őrölt babérlevél került a repertoárba. A ritkábban használt fűszereket újabban nem teszem üvegbe, így ezek kevesebb helyet foglalnak (a képen jobbra fent).

Március elején kikerült a házból egy hatalmas szekrény (inkább szekrénysor), a helyére egy feleakkora került, ezt persze egy újabb alapos selejtezés előzte meg.

Átrendeztem a mosogató alatti részt, mert kaotikus volt a helyzet. Már csak két szemetes (vegyes és papír) és tisztítószerek vannak ott. Átlátható, rendezett lett a végeredmény, az egyebek új helyre költöztek (kuka, pince). 

Decemberben kikerült a fürdőszobából egy szekrény (szekrénynek tűnő tárgy), helyette lett egy komód (ami szép is), jóval nagyobb, most minden olyan holmi belefér, aminek a fürdőszobában a helye (vagyis hely szabadult fel máshol).

 

Sok ilyen hely van, apró pontok, de fontosak, hiszen naponta szembesülök velük, és mindig van egy soron következő, aminek az átalakítását tervezem.

Előkészítés

Amit tudok, előkészítek, főleg a reggeli feladatokhoz, nekem ez a gyenge pontom. Este dobozolom a másnapi ebédet, szétszedem a kávéfőzőt és a mosogató szélén hagyom, hogy reggel már csak tölteni kelljen. A reggelit ha lehet, előkészítem. Kora reggeli sütéshez (vagy bármi más feladathoz) kikészítem, amit csak lehet: hozzávalókat kimérem, gépet előveszem, tepsit előkészítem. Nekem ez nagyon bevált, időt és főleg: sok-sok energiát spórolok meg vele.

BuJo/naptár/háztartási napló

Korábban tervezőt, határidőnaplót nem használtam, egyértelmű volt, hogy ezen változtatnom kell. A Pinterest rengeteg ötletet ad, de valahogy minden út a Bullet Journalhoz vezet (itt egy alapos cikk ami bemutatja). Az alapvetésével, miszerint minden egy helyen legyen, nem értek egyet, úgyhogy én két részre bontottam, a táskámban hordok egy apró határidőnaplót (napi dolgok, határidők, elintézendők, hivatalos ügyek, bevásárlás) és bevezettem egy háztartási tervezőt, ami viszont a BuJo elvein alapul.
Ebben szedtem össze külön-külön listában a jelszavakat, a családi alkalmakat (névnap, születésnap, évforduló), hosszútávú terveket (házzal kapcsolatos javítás, alakítás, tervezett nagyobb vásárlások), takarítási feladatokat. A havi tervező részbe beírom az aktuális hónapra tervezett feladatokat, menüötleteket és minden hónapban megnézem, a következő hónapban milyen családi alkalomra lehet számítani, illetve van-e ott már valami fontos feladat.

Sokkal hatékonyabb, mint gondoltam. Rengeteg apró, sokáig halogatható feladat már időben elkészül.

Digitális szemét

Ez korábban reménytelen feladatnak tűnt, de itt is nagyrészt a nem növelem tovább a szemetet taktikát alkalmazom. A gmail-ben felcímkéztem a leveleimet, így most tematikusan csoportosítva tárolom, és jóval többet törlök, mint korábban. Az asztal tartalmát átnéztem és mappába rendeztem. A letöltött fájlokat rendszeresen törlöm, így már ez a rész is átláthatóbb. A fényképeknél is letöltéskor erősen szelektálok, mert a régiekből törölni szinte reménytelen. Már most jobb a helyzet, mint reméltem.

Lesz még pl. időgazdálkodás, ruhatár, fontossági sorrend. Hozom, ha érdekel bennetek!