Hogy miért is haladt olyan lassan

a hexagonok horgolása az elején? Mert valami nem stimmelt vele. Átvariáltam a mintát is és a színeket is, és sikerült, most már minden bontás, minden monitort bámulás, töprengés értelmet nyert, elégedett vagyok vele! És megint tanultam valamit.

Maga a hexagon egyszerűen túl tömör volt, hiányzott belőle a könnyedség, ezért az 1-3-3 kombinációt 1-2-3-ra cseréltem. Érdekes, így már egyetlen kör sem volt, amit elhibáztam, holott az elején elég sokat, és sehogy sem értettem, mit nem lehet ezen megjegyezni. A mélypont a bontás volt, úgy 30 kört felbontani nagyon nehéz, főleg úgy, hogy még fel is tudjam használni a fonalat.

A színekkel sem nem voltam elégedett. A Csipkebogyó és a Púder túl sötét volt ehhez a pasztell kombinációhoz, az Öcsi és a Denim pedig hangulatával sem illett hozzá. Rengeteget töprengtem azon, hogy melyik kéket kellene választanom a hatból, és a Tengerszemet azonnal kizártam, mert világosnak és hidegnek tűnt a képen, pedig nem az, kézbe véve gyönyörű! Persze rendelni nem rendeltem belőle, még jó, hogy a december végi kötős-horgolós találkozó a Barkában volt,amikor megláttam a polcon, azonnal tudtam, megtaláltam a megfelelőt!
A hiányzó narancssárga nagyon belekívánkozott még, és mivel Varga Gabi a mandala terítőjéhez vegyesen használta a Kabalát és a Gilicét, így gondoltam, kipróbálom, milyen két fonal párosítása. A köröknél még észlelhető némi méretkülönbség, de ez összehorgolásnál eltűnik. A Gilice Kajszibarackja pedig a Mimóza, és a Borsó mellett egyszerűen ragyog.

Az összehorgoláshoz nekem a legnagyobb segítséget Alice ábrája jelentette. A hatszögeket többféleképpen lehet összehorgolni, van hozzá leírás és rajz is, de nekem ez az egyszerű megoldás tetszik a leginkább. Eddig 12 kört horgoltam össze, további 26 kör van készen, és ez úgy kb. a szükséges fele.