A fonal elfogyott, a mintakendő kész,

de a tanulmányaim ezzel korántsem befejezettek. Eddig úgy tudtam, ha tudok simát és tudok fordítottat, akkor mindent tudok, azért ezt most cáfolnám. Nem hiába, a Barka Kötősuli a 33. leckénél tart.

Én az első kettő után rögtön a 16. leckére ugrottam, ami nagyon bátor dolog volt, a tanultakat azóta is emésztem. A Bandana ugyanis korántsem olyan egyszerű, mint gondoltam. Körülbelül úgy érzem magam, mint egy három hónapos gyerek, akinek hat hónaposnak szánt játékot adtak a kezébe. Fel se fogom, bár mindegy, mert közben nagyon jól szórakozom.

De nézzük először a kötésmintát. A lustakötés megy, ez kipipálva. A sima-fordított, vagy harisnyakötés:-) szintén. Egy-egy szem néhol gondot okozott (konkrétan: elveszett), de ennek oka inkább a gyakorlatlanságom, és a fonal szerkezete. Szinte semmi sodrás, kicsit vattaszerű, de úgy a kötésminta közepére megbarátkoztunk egymással, így a később elveszett szemek már másnak tudhatók be. 

 

Aztán jött a 4 sima, 2 fordított. Anyukám éppen ezzel a mintával kötött egy mellényt magának, gondolta, ez a minta jó lesz nekem is. Háát, ez minőségi ugrás volt. Először is, képtelen voltam megkülönböztetni a szemeket. A harisnyakötés után bizony számolni kellett, meg figyelni, ráadásul nyolc soronként kettőt jobbra csúszik a minta, minden kezdődik előröl. A második sor után már csak a szemeket kell figyelni, jól látszik, hogy melyikre kell simát és melyikre kell fordítottat kötni, de én csak az ötödik ismétlésnél tudtam hibátlanul megkötni a kezdő sort, majd a teljes nyolcast.
Az pedig az én ötletem volt, hogy a két széle meg legyen lusta, rossz ötlet volt, ugyanis a fordított és a lusta szemek között eleinte semmi különbséget nem láttam. Azért a végére belerázódtam, sőt, az ötödik ismétlésnél már az eredeti lusta szemeket is visszavarázsoltam.
Ezzel ki is pipáltam a feladatot, és a sok számolás után addig kötöttem a harisnyamintát, amíg a fonalam tartott. Néha belenéztem a Barka Kötősuliba és megállapítottam, sem a szemfelszedést, sem a leláncolást nem úgy tanultam, mint a leckében, de majd tanulmányozom azokat is.

Itt egy egész alakos kép, csak a tetejét tűztem ki, azért néz ki olyan furán az alja, a minta viszont így érvényesül.

A tanulás tehát folytatódik, a kötőleckék és a hexagonok közé pedig pihenésképp talán beiktatok egy Baktust, amiben se rövidített sor, se magic loop. Mert ha már tudok kötni, hát kötök is. Colette úgyis játékot hirdetett, az egyetlen kötöttség, hogy meglévő fonalat kell felhasználni, határidő sincs, úgyhogy nekem megfelel.

Ez pedig a 4 sima, 2 fordított gyakorlott változata Kabalából.

A kötős okosságok böngészése közben egy nagyon kedves bejegyzésre bukkantam Ercsunál arról, hogy milyen kezdő kötős emlékei vannak, érdemes elolvasni.