Nálunk ez tubica,

eredetileg pedig acma, vagy puha török zsemle, de az acmát nem tudom, hogy ejtsem, a zsemle meg nem jön a számra, mert ebben semmi zsemlés nincs. Puha, foszlós, inkább kalács jellegű péksütemény, napokig finom, frissen főleg magában, vagy pár csepp tökmagolajjal. Az eredetihez képest kicsit kevesebb cukorral sütöm, így se nem édes, se nem sós a végeredmény.

2008. augusztusában tette fel Maci a blogjára, azóta kevés olyan hét volt, amikor nem sütöttem. Az eredeti recept szerint a tészta nekem mindig nagyon lágy lett, így aztán egy idő után kicsit változtattam a számokon, de a végeredmény semmiben nem tér el az eredetitől. Az első alkalomtól fogva fele részben Graham liszttel sütöm, nagyon jó ízt ad neki. A Graham liszt szemcsemérete jóval nagyobb, mint a sima teljes kiőrlésű liszté, így a végeredmény is más.
A lisztekkel kísérletezni kell, ha nincs helyben jó minőségű. Én szerencsés vagyok, a helyi malom finomlisztje kiváló, Graham lisztjük szintén, ezért is használok Graham lisztet és nem mást. Tavaly volt pár hét, amikor nem kaptam, kipróbáltam többféle lisztet (Spar Natur Pur, DM, Vitamill), de a végeredmény tömörebb lett és az íze sem volt az igazi. Ha tehát a tubica tömör állagú, tessék más liszttel próbálkozni, vagy csak fehér lisztet használni, mert kicsi, kemény, jellegtelen ízű péksüteményt nem érdemes sütni, azt venni is lehet.

Tubica vagy puha török zsemle

20 dkg finomliszt
20 dkg Graham liszt
1,5 dkg friss élesztő
1 kávéskanál sütőpor
2 evőkanál cukor
1 teáskanál só

1 dl tej
1 dl olaj
1 dl natúr joghurt
1 egész tojás

1 teáskanál szezámmag
1 teáskanál lenmag

A robotgép keverőtáljába szitáltam a kétféle lisztet, rászórtam a sütőport, a cukrot, a sót, rámorzsoltam az élesztőt (évek óta nem futtattam fel élesztőt semmibe). Egy mérőpohárba kimértem a tejet, megmelegítettem, majd hozzáöntöttem az olajat és a joghurtot. A tojást egy kis csészében felvertem és úgy egy evőkanálnyit a csészében hagyva szintén a mérőpohárba öntöttem. Az egy evőkanálnyi a kenéshez elég, így nincs maradék fehérje vagy maradék fél tojás. A mérőpohárban ezeket összekevertem, majd a liszthez adtam és géppel dagasztottam.

Akkor jó, ha a tészta állaga a dagasztás végén egy kicsit lágy és átgyúráskor kissé az ujjunk hegyére ragad, mert kelesztéskor a szerkezete megváltozik, így később már lisztezés nélkül is lehet vele dolgozni. Szerintem ez az állag a titok nyitja. Ha kicsit lágy, akkor én általában 1-2 evőkanál réteslisztet adok hozzá, de finomliszt is jó, a lényeg, hogy dagasszuk még a korrigálás után is, ne csak összekeverjük, ezt a tésztát szépen ki kell dolgozni, hogy foszlós és puha legyen.

Egy Bosch MUM robotgépem van, 2008 áprilisa óta hetente kétszer-háromszor használom, nagyon elégedett vagyok vele. Aki sokat süt, annak nagyon tudom ajánlani, bőven megéri az árát!

Az élesztő mennyiségétől és a folyadék hőmérsékletétől függően hagytam kelni, aztán formáztam. A kelesztés után átgyúrtam, majd először négy részre, a negyedeket pedig három-három részre osztottam. Minden darabot egyenként átgyúrtam és sorba raktam, így mindig azzal dolgoztam, amit legkorábban gyúrtam át vagy formáztam. A formázást több lépésre bontottam, mert amikor először sütöttem az augusztusi melegben, az első darab már kelni kezdett, mire az utolsót befejeztem, így viszont az egyes műveletek között kicsit pihen a tészta, ami szintén jót tesz neki.

A cipókat rúddá sodortam, először csak fele hosszúságúra,

aztán a legelsőt újra kézbe véve már hosszúra sodortam.

A formázáshoz először félbehajtottam,

majd a bal kezemmel tartottam és a jobb kezemmel megtekertem (fotózáskor kicsit visszaugrott),

és végül feltekertem.

Magas falú, zománcos tepsiben sütöm, mert én úgy szeretem, ha összeérnek, mint a bukta, így az utolsó pár darab sem szárad ki.

A tepsiben hagytam kelni, majd amikor a duplájára kelt, megkentem a maradék tojással és megszórtam némi len- és szezámmaggal.

Közepesen meleg sütőben 30-35 percig sütöttem.