A kisvárosi lét

számtalan előnyének egyike, hogy a város másik vége is rövid időn belül megközelíthető. A város másik vége pedig nagyon vonzó hely, bolhapiac van ott minden héten. Sokszor üres kézzel jövök el, de az elmúlt években rengeteg jó vásárt csináltam. Amikor tavaly tavasszal horgolni kezdtem, 19 bontatlan gombolyag Catania és Samoa fonalat vettem 1500 forintért. Akkor még sejtésem sem volt, hogy mennyi egy gombolyag Catania, ha tudom, lehet hogy az összeset megveszem. Catania és Samoa azóta sem volt, szép fonalat is ritkán látok, de valami érdekes mindig akad.
Fura, horgolótű szinte soha nincs, kötőtű viszont mindig rengeteg van, minden méretben, némelyik körkötőtű bontatlan csomagolásban. Konyhai eszközt rengeteget vettem, olyanokat, amiről nem is álmodhatnék, vagy mert nagyon drága vagy mert nehéz beszerezni. A Bodum kávéfőzőben én tejet  habosítok, a bolti ára szerintem irreális. Ötszáz forintnál többet soha nem adtam érte, vékony üveg, tehát fogyóeszköz, ötöt biztosan elhasználtam már. Sok sütikiszúróm van, de a legszebbeket szintén itt vettem, éppúgy mint a szuflé formáimat, a hét darabért nem fizettem annyit, mint egy darabnak a bolti ára.

Néha csak rácsodálkozom egy-egy dologra, ötletet merítek a látottakból, néha meg nagyon jó színösszeállításokat vagy érdekes megoldásokat látok. Ilyen volt ez a horgolt kiskutya is, csak lefotóztam, nagyon édes darab, de haza nem vittem. Pihe-puha mohair fonallal körbehorgolt üveg pom-pomokkal. Nagyon igényes munka, az üveg egyáltalán nem látszik. Az eladó azt mondta, nekik régen sok ilyen volt otthon, nekem ez újdonság volt.