2012. június 2.

A karneváli kukoricaprósza recpetjét

még mindig kutatom, és néhány hete az Égigérő paszulyra tévedve remek receptet találtam a korábbi finomításához.

A recepten kicsit változtattam, mert én szeretem, ha a prószában van kukoricadara, a cukorból csak annyi, hogy ne legyen sós, és a liszt teljes kiőrlésű hogy ne legyen csibesárga. Az új változat íze, állaga már majdnem karneváli és a recept üzembiztos, az elmúlt hetekben szinte egymásba ért nálam az utolsó kocka és az új adag sütése, és mindig ugyanazt az állagot és ízt kaptam.

Mostanában nem macskatiprással sütöm, mert az kicsit macerássá teszi az amúgy nagyon egyszerű sütemény készítését, viszont készült például bodzaszörpös sziruppal bőven meglocsolva (bodzaszörp és sok citromlé), nagyon finom volt!



Kukoricaprósza

1 bögre kukoricaliszt
1 bögre kukoricadara
1 bögre Graham liszt
1/2 kávéskanál szódabikarbóna
1/2 kávéskanál sütőpor

1 bögre kefir
1 bögre tej
2-3 evőkanál cukor
1 egész tojás
1/2 kávéskanál só
4 evőkanál olaj


Ehhez mindig kis poharas (175 g) kefirt használok és minden további hozzávalót a kefir poharával mérek ki.
Egy tálba öntöm a kukoricadarát és a Graham lisztet, majd hozzáadom a kefirt, a tejet, a cukrot, a sót és a tojást, és villával összekeverem. Utolsóként a kukoricalisztet mérem ki, majd elkeverem benne a szódabikarbónát és a sütőport, mert a kefirrel azonnal reakcióba lépnek a térfogatnővelők. Összekeverem, kivajazott tepsibe öntöm (18×24 cm) és tűpróbáig sütöm (kb. 25 perc). A sütésnél arra kell ügyelni, hogy ne száradjon ki, amikor a tűn már nem hagy nyomot, azonnal kiveszem a sütőből.

Nincsenek megjegyzések: