2012. június 19.

A vélemények erőteljesen megoszlanak arról,

hogy milyen a jó lekvár. A hagyományos, mondtam eddig, de most megtaláltam a zselésítő és a gyümölcs megfelelő párosítását. A mélyhűtőben a sürgősen felhasználandó tartalékok után kutatva két doboz málnát találtam, miközben érik az idei. A tavalyi, hagyományos módon készült málnalekvár finom volt ugyan de valami másra vágytam, úgyhogy kipróbáltam a zselésítővel készült dzsemet.


Üde, piros és könnyed.


A címkéket pedig KicsiKató gyűjteményében találtam, régi vágyam volt, most ez is teljesült.

4 megjegyzés:

ursa minor írta...

Juj, nagyon guszta, megyek is és körülnézek a spájzban, van-e hasonló dolog, amit jól megreggelizhetnék...
Köszi az ihletet! :))

Zsuzsa írta...

Jól néz ki, de én nem vagyok ebben mérvadó, mert úgy vagyok a lekvárral, m Gombóc Artúr a csokoládéval...Mire nyomtattad a címkét? (Tegnap a piacon egy pici doboz málna 500 Ft volt, azt hittem rosszul látok, de nem :-( )

KicsiKató írta...

Részemről az öröm! :)

florentine írta...

Orsi, egy kis kalács kellene még alá, remek reggeli lenne belőle!

Zsuzsa, én már meg se nézem az árakat:-( Ami van a kertben, azt teszem el, annyit, amennyi van, és kész. Talán egy kis sárgabarackot veszünk, csak annyit, hogy legyen pár üveg. Az idén nem lesz, a tavalyi lekvár pedig elfogyott.
A papírboltban etikett néven kértem A/4-es méretben. Van olyan, ami apró darabokra van osztva, tavaly egy másikkal próbálkoztam, de nem oda esett a címke, ahova a papír beosztása.

KicisKató, akkor mindketten örülünk:-)