Ez már a baktus,

nem csak kötéspróba! Eredetileg egy gyönyörű kék és zöld nyakbavalót képzeltem el a Mediterránból, de nem ment. Elkezdtem két szemmel, ahogy Colette javasolta, és kötöttem, kötöttem, de egyáltalán nem úgy nézett ki, mint egy kötés.
Aztán elkezdtem öt szemmel, és megtanultam a szaporítást, de szép még mindig nem volt. Tűt váltottam, valamivel jobb lett, de még mindig nem volt jó. Aztán tűt és fonalat váltottam, három szemmel kezdtem, mindjárt ment. Szóval ez után ha a sokadik sor végén is úgy érzem, hogy kiesik a tű a kezemből, akkor tudni fogom, ideje tűt vagy fonalat váltanom, esetleg mindkettőt.

Húsz szemig szaporítottam minden második sima sorban, alakult is, de bepöndörödött. Gondoltam, ezt abbahagyom, blokkolom, meglátom, milyen lesz. Előtte azért még kötöttem pár fogyasztó sort, hogy azt is kipipáljam, blokkoltam, de gyanúgy pöndörödött. A vége teljesen, itt az ötvenedik szem környékén már alig, úgyhogy körbe kell horgolni, próbáltam, működik. Az ötvenedik szemnél tartok és most váltok kettő helyett három sima soronkénti szaporításra, mert ha így folytatnám, túl széles lenne.

Közben pedig azon gondolkozom, miből tudnék egy igazán tavaszi, színes baktust kötni.

Colette közben kiírta az Átkötés játékot, csőkígyót vagy baktust lehet kötni, átkötjük magunkat a télből a tavaszba, ez nekem tetszik, úgyhogy minden nap pár sort kötök, hogy elkészüljön. Meglévő fonal kell hozzá és március 1. a határidő, ez a két kitétel.