2012. augusztus 29.

Ez a táska kétharmadnál

még kinézett valahogy, befejezve az egyetlen érdeme, hogy tanultam valamit.
Az oldalán a lusta szemek sehogy se mutatnak, de a táska felénél legalább már nem kellett memorizálnom, hogy most sima, vagy fordított soron vagyok, meg tudtam különböztetni a szemeket.
Az alja újrakezdve szintén sima lett, ami kevesebb fonalat eszik, és így meg lehetett valósítani a csíkok harmadolását (úgy fél méter maradt), de a tartásának nem tett jót. Bár tartása egyébként sincs, kisebb tűvel (ez 4.00-es) kellett volna kötnöm.
A legnehezebben a felső harmadot kötöttem, a lustára váltva annyira laza lett, hogy a kötőtűk minden igyekezetem és figyelmem ellenére állandóan kicsúsztak, a szemek pedig le. A fogójához több szemet szedtem fel, mint amennyit lekötöttem, tehát az ív rendben van, viszont a szemfelszedés még annak ellenére is túl laza lett, hogy nagyon igyekeztem szoros(abb)ra húzni. De legalább ment, az előzőnél segítséget kellett kérnem.
Ha körkötőtűvel kötöm, akkor szemjelölőt kell használnom az oldalához, de nem csúsznak le állandóan a szemek.
A korábbi táska teteje az egy sima, egy fordított szemekkel sokkal szebb lett (sőt, kifejezetten szép), ez pedig olyan, mint amikor egy kirakós játékban valaki nem találja egy elem helyét, de azért odateszi.

Vitorlásom ugyan van még, de táskát mostanában nem kötök...

2 megjegyzés:

Kriszti írta...

Látom, kudarc, és lelomboz. De inkább meríts belőle erőt! Ennyi tapasztalattal csak jobb lehet!!! Kriszta

florentine írta...

Kriszta, a vicc, hogy az előző szép és jó, ez meg vacak, de a tapasztalatokat már hasznosítom is, csak nem táskáááááááán:-)