Nem is olyan egyszerű. Próbáltam egy kiszélesedő kosárkát csinálni, az enyém (a nagy) nem sikerült, a kisebbet anyukám fonta, az szép lett. Az enyém íve nagyon elcsúszott, de egy tepsi pogácsát azért talán majd elbír.
A füles kosárkára viszont nagyon büszke vagyok, a fület teljesen egyedül csináltam, mert az oktatónk éppen egy vesszőből font kosár befejezésében segített. Akkor már belejöttem, és persze egyáltalán nem nehéz, mondom utólag, akkor azért kicsit megtorpantam.
4 megjegyzés:
Nagyon szép pedig a formája! Nagyon ügyes vagy, hogy ilyeneket is tudsz csinálni!
Szép-szép, de kevésbé teherbíró. Most persze nem a teherbírás a cél, úgyhogy szeretjük:-)
Nagyon ügyesek vagytok! És igen, először az egyenes falú kosarakat nehéz megcsinálni, aztán a többit! :) De ha belejön az ember, akkor igazából nincs lehetetlen... Ráadásul a peddignád teljesen más, mint a vessző, a hántolatlan vessző pedig mintha gumiból lenne. De érdemes mindet végigpróbálni, mind-mind nagyon izgalmas!
Legnagyobb büszkeségem egy nagyjából félgömb formájú kosár, amibe a macskánk pont bele tudott gömbölyödni. :)
Zsangyal, mivel mi csak másodszor voltunk, így maradtunk a peddignádnál, de a többiek már nagyon ki akarták próbálni a vesszőt.
Az óra végén bejelentette az oktatónk, hogy nehogy azt higgyük, tudunk fonni, mi itt csak fonogatunk, a következő alkalommal az aljával kezdünk, az már valami:-)
Van pár vékánk, különböző nagyságú, a nagyapám fonta sásból és szalmából, két éves voltam, amikor meghalt, úgyhogy látom, hová lehet fejlődni...
Megjegyzés küldése