2011. november 29.

A hatlapos nálunk

családi kedvenc. A nagyanyám sokszor sütött, gyerekkoromban gyakran ettünk. Az ő receptjében azonban a tésztánál az amennyi lisztet felvesz meghatározással nem nagyon tudtam mit kezdeni, megkérdezni pedig már nem tudtam, így sok évig nem ettünk. Amikor dolgozni kezdtem, az egyik kolléganőm a nyugdíjas búcsúztatójára zseniális hatlapost hozott, el is kértem a receptjét azonnal.


A recept szerintem egyszerű és nagyszerű, elsőre is ugyanúgy sikerült, mint most, sokadszorra. Aki a lapokat számolgatja, csalódni fog, csak öt. Én persze kezdetben hat lapot sütöttem (felszoroztam a mennyiségeket), aztán beláttam, azt már nehéz átharapni, úgyhogy most már nálunk is csak öt lapból áll a hatlapos. A lapok sütése némi türelmet igényel, de a rövid sütési idő miatt gyorsan elkészül. Langyos krémmel betöltve gyorsan puhul, szépen azonban csak másnap szeletelhető.

Hozzávalók a tésztához:

50 dkg liszt
10 dkg zsír
10 dkg cukor
1 csomag szalalkáli
2,5 dl langyos tej

és a krémhez:
1l + 0,5 l tej
15 dkg cukor
6 evőkanál liszt
5 dkg holland kakaó
5 dkg vaj
vaníliás cukor

A tésztához a száraz hozzávalókat egy tálba kimérem, a zsírt vékony csíkokra vágom, a lisztbe morzsolom, majd a langyos tejjel tésztává gyúrom. Ha a tészta nagyon ragad, egy evőkanál liszttel korrigálható, ez azonban nagyon ritkán fordul elő. Öt egyenlő részre osztom, cipókat formázok belőle (a felülete kicsit rücskös) és egy órát hagyom pihenni.

Amíg pihen, megfőzöm a krémet. A liter tejet a cukorral felforralom és kicsit hűlni hagyom. A lisztet és a kakaót átszitálom, hozzáöntöm a hideg tejet (0,5l) és elkeverem. Ha kicsit csomós, az sem probléma, akkor szűrőn át kell a meleg tejhez önteni. Kis lángon krémmé főzöm, a végén hozzáadom a vajat és a vaníliás cukrot, majd hideg vízbe állítva lehűtöm. Amíg meleg, gyorsan bőrösödik, ezért a lapok nyújtása közben néha át kell keverni.

Párhuzamosan mindig két lapot nyújtok, mert ha kicsit pihen, szebben nyújtható. Tehát először egyet félig kinyújtok, aztán egy másikat is elkezdek nyújtani, majd visszatérek az elsőhöz és a tepsi méretéhez igazodva kinyújtom. A tepsit vajjal átkenem, majd ráteszem a tésztát. A tepsi hátán a tészta még igazítható, ha túlnyúlik, kicsit összébb húzható, vagy ha kicsi, a pizzanyújtóval nagyon jól igazítható.

Közepesen meleg sütőben addig sütöm, amíg a széle enyhe barna színt kap. Amíg az egyik lap sül, nyújtom a következőt. A legszebb lapot kiválasztom, mindig az kerül a tetejére. A krémet elég nehéz elosztani, egy jó merőkanál kell hozzá, amit mércének használhatunk. Egy decis merőkanalat használok, abból három kanál mehet egy lapra. A lapon a krémet úgy simítom el, hogy a szélén fél centit kihagyok, ráteszem a következő lapot, kicsit (nagyon kicsit) megnyomogatom, majd elkenem a következő adag krémet. Puhulás közben néha ránézek és a sarkait lenyomogatom (vagy a felsorakozó családtagoknak levágom).

8 megjegyzés:

Faragó Nóri írta...

régen ettem és ízlett, de soha nem mertem megsütni, most viszont muszáj kipróbálnom! köszi a receptet! :)

florentine írta...

Nóri, egyszerű, csak egy kis türelem kell hozzá és nagyon finom!

Tündérlátta írta...

Én is nagyon szeretem!! De az a sok lap sütés.. Még soha nem mertem nekiállni.

florentine írta...

Csak öt:-)

Marcsimami írta...

De jó, hogy közreadtad! :-)
Nagyon szeretem, de eddig még nem próbálkoztam vele. Most meg fogom sütni!
Köszönöm! :-)

florentine írta...

:-D
Szívesen!

zazálea írta...

hogy szeretem és ezer éve nem ettem,még jó,h van,aki gondol ránk,ugye,lányok? :D

florentine írta...

én balga meg azon gondolkoztam,feltegyem-e, mert ezt mindenki ismeri