Három ütemben négymilliárdos felújítás zajlik, mi az első ütembe csöppentünk, vicces volt, hogy míg az egyik terem szét van döntve, a másikban már gyönyörűen felújított padló és frissen aranyozott díszítés fogadott minket. A belső udvar korábban fehér kővel volt felszórva, ma zöld gyep és szépen beültetett virágágyások díszítik.
Ezen a folyosón szinte még érződött a festék szaga.
Közelről sajnos nem fotóztam, de a villanykapcsoló (khmm) mellett az a kihagyott rész egy orosz katona rajza. Repülők.
Mi ezt az épületet a Bábszínházként azonosítottuk, a kastély honlapján viszont az szerepel, hogy a volt Marionett színház épülete ma magtár.A felújítás mindenesetre elkezdődött, itt valami lesz.
A kastélyt megcsodáltam, pompázatos és mesébe illő, ami viszont a szívembe lopta magát azonnal, az a kert. Semmi mesterkéltség, nincsenek mértani vonalak, a gyep nem harsogó, olyan otthonos az egész.
Ez a kőpad pedig a szívem csücske, elég sok volt belőle, mindenütt két fa közé állítva.
Régen ügyeltek a részletekre...
A kastélylátogatás után még tettünk egy sétát, kiépített kerékpárúton sétáltunk át Fertőrákosról Fertőmeggyesre (Mörbisch). A határ magyar oldalán áll a Mithras-szentély, sajnos csak nyáron látogatható. Az elmúlt években szépen felújították (a linken látható kép tehát régi) és egy emlékmű őrzi Tóth István nevét, aki 1971-ben felhívta a műemlékvédelemmel foglalkozó szakemberek figyelmét a pusztuló emlékműre.
Fertőmeggyes jelentős turistaparadicsom, Fertő-tavi színpadán rendezik nyaranta a Burgenlandi Ünnepi Heteket, mesterséges strandja és kikötője van. Október végén a yukka még virágot hozott, a leanderek, a levendula és a hortenzia még gyönyörű volt.
A központ felé vezető széles utcáról apró kis mellékutcák ágaztak le, amit a házak szorosan beépültek. Talán ez az udvarköz, amiről a Wikipédia ír. Minden mellékutcának más-más színei, hangulata volt, érdekesen keveredett a tengerparti üdülőváros és a hegyvidéki kisváros hangulata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése