mostanra már csak a kevésbé kényes gumósok és
cserepes virágok maradtak.
A ma kiszedett dália és kannavirág
gumói leterített dobozokon száradnak pár napot. Nedvesen, sok
földdel nem lehet eltenni, mert a kórokozók meglepik és tavaszra
elrohad vagy megpenészedik a gumó.
A kála és a kardvirág gumói
pedig már leszáradva, dobozokba rakva várják a tavaszt.
A kiültetett enciánt felére vágtam
vissza (most úgy 1 m), hogy le lehessen vinni a pincébe. Vödörbe
ültetve várja a cserepes virágokkal együtt a tavaszt.
A levelesek gyönyörűek a kertben. A
salátánk tavasszal nem volt ilyen szép mint most (sőt, nem is
volt, mert a tél végén feldta), szedhető a sóska és a spenót,
a borsmustár egy őserdő és szép zsenge a kapor is.
Balra fent egy nagy tő sóska, alatta
két zeller, köztük egy kósza kakukkmák, alul két sor spenót,
kapor szórványban, fent a saláta katonás rendben és a maradék
két tő a torma (nagy, lyukacsos levél). Nagyításért kattints a képre.
Nagyanyám kedvence volt a szarkaláb,
az is hozott még egy szál virágot, és nagyon jól bírja a
kakukkmák is ezt a hűvös időt.
2 megjegyzés:
De jó, hogy a Te kerted is ilyen még. Mi még találunk paradicsomot is és a kaliforniai spenótot kaszálni lehetne. A kelbimbó ideje meg csak most jön... Nem bírom, ha valakinek már szeptember végére fel van ásva az egész kertje:)
felásva?! ugyan már :-) meg egyébként is, olyan sok minden van még!
Megjegyzés küldése