2013. szeptember 25.

A tegyük egyszerűbbé az életünket program

keretében a milyen szép ez a fonal, és milyen jó ára van most típusú vásárlásról szép lassan leszoktam  az elmúlt hónapokban.

Először volt a gondolat, hogy ez így nem jó, mert van ugyan a sok fonalam, de ha valamit meg akarok kötni vagy horgolni, akkor egyik sem jó. Ha megfelelő az összetétel és a vastagság (és ez  már nem kevés), akkor jön az, hogy nem elég a fonal, vagy a legjobb, hogy na, pont nem ebből a színből szeretném.

Valamikor január környékén hagytam abba az efféle vásárlást*, aztán az elmúlt hónapokban azért már sikerült a meglevő fonalhoz megfelelő mintát találni. Kicsit gyakorolni kell, aztán csak belejön az ember. 

Volt például két gombóc Fabelem, ami kezdetben kendő akart lenni, de hamarosan kiderült, hogy rossz ötlet, így hányódott egy ideig (jó egy évig), majd jött  a Vanilla latte, és végre zokni lett belőle.

Meg van például hét gombolyag Alpacam, ami sokáig Plain and simple akart lenni, később aztán csak tengődött a dobozban céltalanul, ám most újra látom a jövőjét. 

És jön az ősz meg a tél, kell pár kesztyű, nyakmelegítő, sapka, szóval a sok gyapjúfonalam hamarosan előkerül a dobozból.


* nem, a higgadt gondolat jóval korábbi volt

2 megjegyzés:

Zsuzsa írta...

Én már leálltam az adhoc fonalvásárlásról...rengeteg pénz tud állni a fonalakban, ami később már vagy nem tetszik, vagy túl soknak, vagy túl kevésnek bizonyul, vagy nem is lehet már kapni...Viszont így egy rémálom, ha valamit szeretnék kötni, mert keresem a mintát is és a fonalat is...Nehéz az élet, na :-)

florentine írta...

így teljes a lista :-)