Újabb Luna Lovegood sál

horgolásába fogtam, és megint el kellett gondolkodnom, hogyan is csináltam az előzőt. A minta közepéről nagyon jó grafikon van, de a fordulás és a sorváltás önálló feladat. Az előző horgolásakor nagyon sok visszajelzést kaptam, többen írtátok, hogy meg szeretnétek csinálni, úgyhogy most leírom azokat a részeket, amiről a grafikon hallgat.

Fonal:

eddig Cataniaból (illetve pont olyan mint a Catania) és Esti meséből horgoltam, az eredmény egész más lett. A Catania vastagsága határozott esést és jelenlétet biztosít. Egyszerűen érzem, hogy ott van a nyakamban, de ennek semmi hátránya nincs. Kendőnél ez már hátrány, de ennél a sálnál nekem pont erre van szükségem. A Barka fonalak közül talán a Gerlepárból és a Négy évszakból lehetne hasonlót kihozni.

Esti meséből egy pihe-puha és könnyed sál lett, súlytalan, de ez a súlytalanság nem ment a szépség rovására. A fonal hasonlóan vastagnak tűnik mint a Catania, látványra tehát hasonló, csak jóval könnyebb.

Tű:

a fonal vastagsága meghatározza a tűt, a Cataniahoz, Esti meséhez jó a 4-es, ha valaki másik fonalat választ, akkor a fonal vastagságának megfelelő tűt használjon, laza legyen a végeredmény.

Célszerű valami jelölőt használni. Aki nem köt és nincs kötésjelölője, választhat bármit, amivel nem teszi tönkre a fonal szerkezetét. Erre azért van szükség, mert a sorok nagyon hosszúak, könnyen le lehet bontani egy estét, én jártam már így.

A sál hosszúságát mindenki maga határozza meg. Ez két dologtól függ: a magasságtól és attól, ki mihez szeretné hordani. Én most egy őszi, rövidebb változatot horgoltam, ami nagyon jó bármilyen nyári felsőhöz, de blézerhez, vékonyabb őszi kabáthoz is. A grafikonon jól látszanak az egységek, úgy 35 egység kell egy ilyen sálhoz, ez kb. 175 cm. Az én eredeti sálam ennél hosszabb ( pont 2 m), de ennek az az oka, hogy fogalmam sem volt, mekkora lesz a végeredmény. Egy meglévő sálamat vettem alapul, amit kabát alatt hordok és egyszerűen túl hosszú lett, aminek eredményeképpen a sálamat háromszor kell a nyakam köré tekerni. Úgy két hónapba telt, mire rájöttem, hogyan lehet hordani, de amióta rájöttem, nagyon szeretem. A kezdő láncszem hosszúságához még úgy 12-14 centit kell hozzáadni, hogy megkapjuk a végleges méretet. Ha valaki végiggondolta, milyen sálat szeretne, akkor indulhat a horgolás :-)

Láncszemsor:

Egy nagyon jó hír következik: kezdő láncszemszám nincs. Miért? Mert a minta 10 láncszemenként ismétlődik, a megmaradt néhány láncszem visszabontható. És ami nincs a grafikonon, a forduló, vagyis a sál két vége, ehhez is kell még pár láncszem. Szóval kezdésként horgoljon mindenki egy olyan hosszú láncszemsort, amilyen hosszú sálat szeretne (vagy 12-14 centivel kevesebbet), az pont jó lesz. Arra kell csak ügyelni, hogy ne legyen túl laza, mert akkor a pálcák beleszúrása után szétesőnek fog tűnni.

Első sor:

magasítással indítunk, ami 7 láncszem (itt lesz később a forduló szem, ez 3 láncszem, és hogy legyen íve, ahhoz kell még 4). A grafikonról lemaradt a pálcák közötti láncszem, de ez olyan dolog, amire mindenki rájön magától is, aki már itt tart.

A vége felé azért már érdemes egy kicsit számolni, ha valaki az elején nem tette meg. A ötös egységeken felül (mert itt már a pálcákat számoljuk, ez a láncszemeknek pedig éppen a fele) a két végén én 3-4 pálcát szoktam hagyni. A mostani sálnál 3-3 pálcával számoltam, aztán az egyik végén mégis négy lett. De rossz megoldás ennél a sálnál egyszerűen nincs, a végén csak kicsit rugalmasabban kell kezelni a pálcák számát és kész. Semmi nem történik, ha mondjuk az utolsó egység csak négy pálca távolságra van egymástól, de akkor a kagylók közötti láncszemek számát is ehhez kell igazítani.

Ha megvagyunk a sor felével (felső rész), akkor jön a forduló, ami a grafikonról hiányzik. Az utolsó egyráhajtásos pálca után 3 láncszem, egy pálca ugyanabba a szembe, majd újabb 3 láncszem következik, amivel már le is fordultunk az eredeti láncszemsor aljára. 

Ismét egy egyráhajtásos pálca következik, még mindig ugyanoda (tehát az utolsó láncszembe összesen három egyráhajtásos pálca kerül 3-3 láncszemmel elválasztva). 

Leírni, elolvasni sokkal bonyolultabb, mint megcsinálni. Gyerünk tovább, minden egyráhajtásos pálca alá kerül még egy egészen az elsőig.

A sor zárása:

Az utolsó egyráhajtásos pálca után három láncszem, majd a harmadik láncszembe öltve összekapcsoljuk a sort (visszaértünk a 7 láncszemhez).

A felesleges láncszemeket akár itt is vissza lehet bontani, vagy a végén. Egyesével lehet haladni, de itt már a kezdő láncszem fix, csak meg kell húzni a szálat és máris eldolgozhatjuk.

Második sor:

Három láncszem magasításnak, majd négy egyráhajtásos pálca kerül a fordulóba. Most alakítjuk ki az ívet, ami a végén van, a láncszemek száma attól függ, hányadik (3., 4. vagy 5.) pálcába kerül az első kagyló. A lényeg, hogy szép íve legyen.
 

A fordulót elhagyva minden ötödik egyráhajtásos pálcába egy öt pálcából álló kagyló kerül. Én a kagylók között nem négy, hanem öt láncszemet hagyok, ezzel a kagylók között laza marad a láncszemsor, itt már a jellegzetes pöndörödés elindul. Laza láncszemből elég négy is, ki hogy horgol. A lényeg, a kagylók lazán álljanak. És itt van szükségünk a jelölőre, mert fáradtabb estéken becsúszhat egy-egy négyes kagyló, de mivel a következő sorban a kagyló a középső egyráhajtásos pálcára kerül, nem lesz szép, bár igaz, nyakba tekerve nem fog látszani. A kagylókat lazán fűzve horgolunk a fordulóig.

A fordulás hasonló, három vagy négy pálcát hagyva is jó lesz és annyi láncszem legyen közte, hogy ívet formázzon. A végére egy kagyló, majd minden kagyló fölé egy újabb kagyló kerül:

Harmadik sor:

a második sorhoz képest csak annyi eltérés van, hogy a fordulóba több láncszemet horgolunk. Szép íve legyen, ennyi az egész.

Csütörtökön folytatjuk a negyedi és ötödik sorral, addig is jó horgolást mindenkinek!


Kiegészítés: a nyíl a sorzárás helyét mutatja. Kúszószemmel a középső pálcáig horgolunk, majd magasítunk és négy egyráhajtásos pálcával kialakítjuk az első legyezőt.