2012. július 4.

A kiskert sokadik előnye, hogy a betakarítás

gyorsan megvan, nem kell egész nap a hőségben görnyedni. A levendulaaratás se tartott húsz percnél tovább a szokásos metszőollókereséssel együtt. Ez egyébként külön hobbim.

A tavalyi képet elnézve egyértelmű, hogy idén szép volt ugyan a bokor, de jóval kevesebb virágot hozott. Nem volt olyan dús, mint tavaly, és sok apró volt közte. Ennek okaként az egyetlen, amire gondolni tudok, az a tavaszi hideg. A levendula melegkedvelő és a májusi hideg éjszakák úgy látszik éppen a virágképzésben akadályozták. Vagy ehhez még a szárazság is hozzájött? Télen alig volt csapadék, tavasszal se sok, talán ez is megviselte.
Úgy döntöttem, a további metszést tavaszra hagyom, idén már csak a földre hajló ágakat próbálom feltöltéses bujtással gyökereztetni.


Minden évben kötök pár csokrot, ami aztán évekig illatozik. A tavalyi kicsit már megfakult ugyan, de még mindig finom illatot áraszt.


Az idei újítás a szirup, Limara javított verziós receptjét készítettem el, szörpként sok citrommal óriási sikere van, kár volt a kipróbálását eddig halogatni. És nézzétek, még az árnyéka is milyen szép!


6 megjegyzés:

Rita nyirati írta...

csodálatos.meg ennél is több...

florentine írta...

köszönöm:-)

Zsuzsa írta...

Álomszép.

florentine írta...

Hát most már álomfinom illatot áraszt:-)

Timici írta...

szépek:) nekem két ki bokrom van, idén is rengeteg volt rajta a virág, de a kicsi miatt nem volt időm levágni:( így szerintem a másodvirágzás el fog maradni:/
Még nem volt erőm visszavágni, Te mennyire szoktad ilyen megmetszeni? Nekem azt mondták, hogy a fás részét már nem szabad vágni...

florentine írta...

Timici, a fás rész fölött vágom, ahol még látok hajtást. Tavasszal nagyon megindult, a fás részen is sok szép apró hajtás volt, aztán ezek eltűntek mostanra, úgyhogy úgy döntöttem, tavasszal jobban megmetszem. Igen, a fás részbe nem szabad(na) belevágni, arra nagyon érzékeny. Óvatosan próbálom, mert nagyon fel van kopaszodva.