Több alkalommal nekiálltam már, elolvastam számtalan receptet a neten is, szakácskönyvekben is. Az idei Művészetek völgye újabb lökést adott, a túracsapat tagjai nagyon lelkesen ették ugyanazt a prószát, amit a Karneválon is enni szoktam. A recept viszont kicsit más volt. A karneváli valamivel tömörebb, laposabb, rusztikusabb, a színe enyhén barnás volt, a völgyi egy kicsit magasabb és könnyebb, már-már sütemény jellegű, és néhány túrószemcse is felbukkant itt-ott. Nekem mindegy, melyik recept, de valamelyik kell, úgyhogy kísérletezésbe kezdtem.
Úgy tűnik, a prószának két típusa van: a csak darából készülő, azt leforrázó, és az összekeverős változat. Amit ettem, az egészen biztos, hogy nem csak (kukorica)lisztből készült és valószínűleg az összekeverős változat volt.
Először duende receptjét próbáltam ki. Ez a leggyakrabban előforduló recept és Ábrahám Gézáné: Vasi, zalai parasztételek című könyvében is ez szerepel némi változtatással: duende liszt helyett darát használ. Finom, de nem ezt keresem. A szerkezete kicsit robusztusabb, mint a vásári és a színe csibesárga. Ez szerintem két dolgot jelent: a dara nagy részét le kell cserélni lisztre, viszont nem is csak kukoricalisztre, mert ezt a sárga színt valami más, valószínűleg némi teljes kiőrlésű liszt elfedi.
Amikor a receptben a dara háromnegyed részét lecseréltem kukoricalisztre, akkor már éreztem, ebből lesz valami. A múlt héten pedig a barátnőmnél rám mosolygott a szerencse. Az asztalán ott hevert a nagymamája receptfüzete, amibe nekem természetesen bele kellett lapoznom. Nemcsak kézzel írt, hanem újságból kivágott receptek is voltak benne szép számmal, köztük az aludttejes prósza. Ebben az aludttej mennyisége a duplája, túrót is ír, és csak kukoricalisztet használ*. Megsütöttem, finom, de a keresett recept valahol félúton van a kettő között. Összegyúrtam a két receptet és az eredménnyel elégedett vagyok, ez már-már a rusztikus változat.
Erika szerint - aki a legnagyobb drukkerem volt a kísérletezéskor, és minden fázisreceptet ki is próbált - aludttejjel jobb, de nála ez adott, nálam szervezést igényel. Duende lekvározási technikája nagyon praktikus, de csak folyós lekvárral működik. Ki fogom próbálni.
Kukoricaprósza macskatiprással (15 szelet)
a prószához:
11 dkg kukoricaliszt
7 dkg kukoricadara
7 dkg Graham- vagy rozsliszt
1/2 kávéskanál só
1 csapott kávéskanál sütőpor
450 g kefir
1 egész tojás
125 g túró
1 evőkanál méz
3 dkg (liba)zsír vagy olaj
a macskatipráshoz:
bármilyen hagyományos készítésű lekvár
A liszteket és a darát kimérem és belekeverem a sót és a sütőport. Egy nagy tálban - akkora legyen, hogy később ebbe önthessem a lisztet - összekeverem az összes nedves anyagot: a kefírt, a túrót - elég egy villa hozzá - a tojást és a mézet, végül a megolvasztott zsír. Beleszitálom a lisztet és a kizsírozott vagy sütőpapírral kibélelt tepsibe (29×32 cm) öntöm. A lekvár csak akkor kerül rá, ha már félig megsült, különben lesüllyed az aljára. Tűpróbáig sütöm, ez közepesen meleg sütőben kb. 25-30 perc.
Nálunk nagyon nagy a sikere, sós változatot is fogok sütni és számtalan ötletem van még, de ha valaki ismer másik receptet, van ötlete a völgyi változatra, örülnék ha megosztaná velem.
*Az újságból kivágott recept: 1 l aludttej, 1 tojás, 1 csomag túró, 50 dkg kukoricaliszt, só, pár kiskanál zsír vagy olaj és 1 pohár tejföl és 1 tojás keveréke a tetejére
A javított verzió itt olvasható.
5 megjegyzés:
Még én sem ettem soha, de...
Úgy felkeltetted az érdeklődésem, hogy - útmutatásod alapján - ki fogom próbálni! :)
Marcsi, számolj majd be róla, hogy ízlett.
Hasonlót készítettem a héten, tökkel keverve. A tiedet is kipróbálom, ha újra lesz k.lisztem.
Gondolom a shortbread emberek megették...
Úgy ahogy írod :)
Megjegyzés küldése