A teljes tudásom

egyetlen darabba sűrítve. Nagyjából így jellemezhetném ezt a mellénykét.

Felszed, szaporít, leválaszt, köt és csavar, köt de nem csavar, összeköt, leválaszt és köt, felszed, köt és megint összeköt - vázlatosan is sok.

Az első zseb is megvan, és nem is akármilyen! Kenguru a szélein csavarással. Még jó, hogy ez pl. fel sem tűnt mintavásárlás előtt, akkor tuti, hogy nem ezt választom.

Minta: Alchemist by Elena Nodel

Fonal: Drops Lima - 65 % gyapjú, 35% alpaca - 95m/50g
Méret: 18 hónapos

Tű: 4.5 mm

Súly: 104 g

A konyhában mostanában mindent

az aktuális készletre szabtam, és a receptekkel keveset foglalkoztam. Volt sok tökfőzelék, zöldbab, szilva, cukkini, hulló alma és körte, de most mintha kezdene apadni a készlet.

A rengeteg szilvából a lekvár után még aszaltam is a sütőben, a harmadik adag szilvaszószt pedig már nagyon untam, úgyhogy forrón üvegekbe töltöttem és így hetekig gond nélkül tároltam a hűtőben. Az utolsó adagból cobblert sütöttem, kár, hogy nincs több!

A hulló birsalmából kompót és tea készült. Ez utóbbihoz mosás után az egészséges részeket aprítottam, puhára főztem, majd állni hagytam legalább fél napig, mert frissen kissé karcos, később kifejezetten kellemes bármilyen édesítés nélkül is. Literenként kb. 2 birssel kell számolni. 

Most pedig itt a sütőtök és a keksz ideje, Limara lilahagymás lepénye és chili&vanília sós-édes, mogyoróvajas-csokoládés keksze a két soron következő recept.

A korai fagyok

kicsit megviselték a kertet. A zöldbab elfagyott, a paradicsomot végképp felhúzkodtam, de a fekessaláta és a rucola simán átvészelte, újra szedhető a kapor és a jövő héten már a spenót is.

Kikelt a mák, de még alig látni. Remélem, hamarosan olyan szép lesz, mint tavaly.

A rebarbarának a kertben nem volt elég helye, úgyhogy április elején a hegyen kapott egy kihasználatlan területet.
A képen a jobb alsó annyira kicsi és sérült volt, hogy nem sok esélyt adtam neki, de ha már ki volt ásva a helye és be volt öntözve, hát lenyomtam. Ez a kép még június elején készült, íme, már akkor a szebbek közé tartozott. Délután készült a fotó, árnyék csak akkor vetül rájuk, illetve a felső kettőre kicsit több, na azok kisebbek is.

Ez pedig egy augusztusi fotó. Lehet, hogy jövőre rá is unok a sok rebarbarára, annyi lesz?!

A rebarbaráról részletesen itt írtam.  A tőosztáshoz pedig itt a segítség.

A cserjés margaréta bőven hozza a virágokat most is. A dugványok már a balkonládában, hogy jövő tavasztól ismét szépen virítsanak a tövek.

A zoknifonalból zoknit,

és a kössünk zoknit projekt egyaránt kipipálva. Tényleg jó buli, szóval lesz folytatás!

Az orr és a sarokrész kialakításánál a leírás többféle módszert is ajánl, én a sarokrésznél próbáltam ki kétféle variációt. A sima a korábban mutatott, ez pedig a madárszem. Utóbbi igazán érdekes és szép, de ha zokni sarka, akkor inkább maradok az első verziónál.

Minta: Vanilla Latte Socks by Virginia Rose-Jeanes

Fonal: Drops Fabel - 75 % gyapjú, 25% poliamid - 205m/50g

Tű: 2.5 mm

Súly: 70 g

Ez a baglyos lesz a következő, annyira aranyos, meg kell kötnöm!

A konyhában jórészt az egyszerűségre

törekszem és keresem azokat az apró praktikákat, amelyek megkönnyítik a mindennapokat. Némelyik családi fortély, hallok ismerősöktől, találok a neten, vagy egyszerűen csak próbálkozom ezzel-azzal én magam is.

Lilahagyma
A lilahagymával már többször jártam úgy, hogy csak a fele kellett, aztán lefordítva egy kistálkára tettem, de hiába, abból már nem lett semmi. Szombaton a kukoricasalátába csak egy kevés kellett, aprót viszont nem találtam. A nagyobb hagyma maradékát apróra vágtam, beletettem egy kisebb üvegbe, rászórtam a szintén maradék rozmaringot (sok lett volna mind a krumplira), és felöntöttem olajjal. Amikor készítettem, tepsis krumpli járt az eszembe, de most már mindenféle sült zöldség. Talán cékla, talán sütőtök, meg mellé alma vagy krumpli, meglátom. Az olajból közben lehet kivenni rántotta alá, krémleves tetejére, úgy is finom.

Gyömbér
Télen mindig van otthon gyömbér (a teája testet, lelket melegít), de elég gyorsan romlik. Ilyenkor meghámozom, felszeletelem, majd bevagdosom úgy, hogy fél centinél ne legyen vastagabb rész. Gyorsan kiszárad, fűtési szezonban egy este, de most, szeptember közepén se kellett neki két napnál több. Télen almakompótba és forralt borba, nyáron gyümölcslevesbe, rote grützébe teszem.

Citromhéj
Ritkán kapok szép biocitromot, és mindig csak hálósat, három, négy darabot egyszerre. Ilyenkor lereszelem mindet, jégkockatartóba teszem, felöntöm egy kevés citromlével és lefagyasztom. Fél citrom minden kockába, így később az adagolás sem gond. Az időtetriszen mimimo csak a citromhéjat teszi el a fagyasztóba, ha valakinek nagyon kicsi a hűtője, ez utóbbi megoldást ajánlom.
A nyár elején pedig a megkopasztott citromot nem kifacsartam, hanem felkarikáztam, limonádéba nagyon jó volt jégkocka helyett. Télen a romlásnak induló sima citrom levét fagyasztom le, egy-egy kockányi elég is a teába.

Készül Odette is,

a kerti munkákkal párhuzamosan remek választásnak bizonyult.

Még februárban kezdtem és elég sokat bontottam az elején, mire eltalátam a megfelelő méretű nyakat és a raglánnal is megküzdöttem. A babaholmik után az ujjak leválasztása sem gond már, most bátran hozzáfogtam.

 Minden kilencedik sorban csavarok. Egyet hátra, egyet előre. A múlt héten pont ennyire futotta.

Az időjárás kedvezett néhány

őszi munkának, úgyhogy végre ültettem epret (a régi ágyásból kiszedett indákat telepítettem új ágyásba) és vetettem mákot (tavaly részletesen írtam ebben a bejegyzésben a mákvetésről).

A tavaszi spenót és a saláta pedig már szépen kikelt. A spenót a képen felül, a rendezett, ám kissé hiányos sorokban, jobbra lent pedig a kihullott magról kelt borsmustár (ez egyébként az árvakelés, amikor a még be nem takarított termény elhullajtott magja később kikel).

Még a nyár közepén, közvetlenül a borsó után lett elvetve a cékla, de sokáig nem kelt ki. Most is csak itt-ott az ágyásban, akár meg is számolhatnám, hány darab. Ez itt a legszebb pélány egyébként, szóval nagy termés nem várható...

Szépen beindult viszont a zöldbab, ha kicsit elkerülnek még minket a hideg hajnalok, a hűtőbe is kerül pár zacskó.

A szilva után a gyümölcsfák több munkát már nem adnak, de a befőzés végére azért csak rákapcsoltam, a sok szilvalekvár mellett tettem el egy adag körtelekvárt is. Tárkonnyal, tárkony nélkül és vaníliával is nagyon finom.

A tegyük egyszerűbbé az életünket program

keretében a milyen szép ez a fonal, és milyen jó ára van most típusú vásárlásról szép lassan leszoktam  az elmúlt hónapokban.

Először volt a gondolat, hogy ez így nem jó, mert van ugyan a sok fonalam, de ha valamit meg akarok kötni vagy horgolni, akkor egyik sem jó. Ha megfelelő az összetétel és a vastagság (és ez  már nem kevés), akkor jön az, hogy nem elég a fonal, vagy a legjobb, hogy na, pont nem ebből a színből szeretném.

Valamikor január környékén hagytam abba az efféle vásárlást*, aztán az elmúlt hónapokban azért már sikerült a meglevő fonalhoz megfelelő mintát találni. Kicsit gyakorolni kell, aztán csak belejön az ember. 

Volt például két gombóc Fabelem, ami kezdetben kendő akart lenni, de hamarosan kiderült, hogy rossz ötlet, így hányódott egy ideig (jó egy évig), majd jött  a Vanilla latte, és végre zokni lett belőle.

Meg van például hét gombolyag Alpacam, ami sokáig Plain and simple akart lenni, később aztán csak tengődött a dobozban céltalanul, ám most újra látom a jövőjét. 

És jön az ősz meg a tél, kell pár kesztyű, nyakmelegítő, sapka, szóval a sok gyapjúfonalam hamarosan előkerül a dobozból.

* nem, a higgadt gondolat jóval korábbi volt

Kezdem felfedezni

a babaholmik világát. A gyors siker garantált, csak a méret miatt kell egy kicsit izgulni.

A Puerperium kardigán története pedig hamarosan folytatódik, mert ahány fonal annyi változat. És miért is ne, az elsőt igencsak mellélőttem.

Minta: Puerperium Cardigan by Kelly Broker

Fonal: Barka Takaró - Gombóc Artúr és Levelibéka - 

50% merino, 50% akrill - 113m/50g

Tű: 4.5

Súly: 58 g

Ravelry: adatlap itt

Az augusztus végi negyven,

és a hét eleji tizenöt milliméter eső megtette a hatását, a kert kezd magához térni.

Már augusztusban sem értettem, hogy maradt életben a zöldbab egy része, de valahogy átvészelte a hosszú, forró heteket, majd az első eső után rögtön virágot hozott, most meg lassan szedhető lesz. Nem sok, de friss és finom.
 

A korai spenótból pár felmagzott, és a kihullott magok kikeltek, úgyhogy alakul a kora tavaszi spenóttermés (meg egy kicsi vetve is lett), rucolát viszont nem vetek, ami a magszedéskor kihullott, az bőven elég lesz.

Kikelt a mák, ezt nem is gondoltam volna. Szóval hullott abból is mag, de hiába, máshova kerül, annak kell a vetésforgó.

A cseresznyefa felső ágai augusztus közepén már nagyon lankadtak, pedig az is kapott vizet néha, aggódtam miatta rendesen, de helyrejött. Rita fajta amúgy, ha még nem említettem, csak ajánlani tudom. (A szintén fiatal meggyfa simán átvészelte a nyarat.)
 

Végre szép a hajnalka. Több év kemény munkája, íme.

A szeder hiába szép, annak már későn jött az eső, szilva és őszibarack viszont rengeteg van.

Itt az ősz, reggel hűvös és párás az idő, jönnek a gombabetegségek, ezért a  paradicsomok egy részét felhúzkodtam. A San Marzano maradt, úgy nézem, az jobban ellenáll a betegségnek. A Zömökkel sehogy sem tudtam megbarátkozni, palántaként szerettem utoljára, jövőre nem vetek. 

És mintha én is kezdenék magamhoz térni.