2014. november 2.

Nem bírtam ki, muszáj volt

összevarrni az elejét és a hátát, és bevarrni a fél ujját, annyira kíváncsi voltam, megy-e ez nekem. Igen, sőt, egyáltalán nem nehéz!

A méret miatt is izgultam, de így a felét felvéve azt mondom, teljesen jó. Az elején gondolkodtam a visszahajtott passzén, aztán úgy döntöttem, mégse (van egy hasonló kardigánom, annak vissza van hajtva az ujján és nagyon szeretem). Összevarrás után derült ki, a pont jónak tippelt ujja bizony hosszú lett, de ha visszahajtom, tökéletes.


Az eleje és a háta kitchener stitch technikával van összevarrva. Kicsit féltem tőle, mert az eddigiekkel nem voltam elégedett, úgyhogy mielőtt hozzáfogtam, biztonsági szálat fűztem be. És lőn világosság! A biztonsági szál szépen vezetett, nem keveredtem bele sem a szemekbe, sem a szemek állásába, mindenkinek csak ajánlani tudom! (Ezt a videót ajánlom hozzá.)


Az ujj bevarrásához pedig ezt a technikát használtam. Egész gyorsan elkészültem vele, nem nehéz és így elsőre nagyon elégedett vagyok az eredménnyel.


2 megjegyzés:

Jucus írta...

Nem hallottam még erről a technikáról (de ez nem mérvadó), de nagyon tetszik! Gyönyörű ez a fonott minta, biztos, készen is szép lesz! Egy jó kardit nekem is csinálnom kéne magamnak,de még nem akadtam rá az egyszerű-és-nagyszerű, mégis nekem való mintára.

florentine írta...

Jucus, az egyszerűt azt hagyjuk, ez a kihívás kategória, de megéri :-)