A Paulie második nekifutásra

már lassan, de biztosan halad. Van már használható tűm, megtaláltam a megfelelő méretet és leválasztottam az ujjakat.
 

Összeszedtem pár dolgot, amivel könnyebben lehet venni az akadályokat.

Hol tartok éppen - avagy szaporítás sok ismétléssel

Az elején hétszer kellett ismételnem egy hatsoros szakaszt, és hogy ne tévedjek el, a megkötött sorokat a leíráson jelöltem (általában). Végső esetben a sorok ugyan megszámolhatóak, de jobb ezt elkerülni. Az eleje szemszámot vezettem, ez egy újabb lehetőség annak megállapítására, hogy éppen hol tartok. Meg néha megszámoltam az összes szemet, jobb ha nem az utolsó pillanatban derül ki, hogy elmaradt egy szaporítás.  

Színe-visszája

Az első szemjelölő eltérő színű (meg az utolsó, mert elfogyott az összes kék), úgyhogy minden esetben azonnal meg tudtam állapítani, hogy most éppen a színét, vagy a visszáját fogom kötni a lustakötés ellenére is. (A kezdő szál pont nem azon az oldalon van a minta szerint, mint ahogy én tanultam.)

Méret

A méret nem enged ráhagyást (no ease tag szerepel a ravelryn), én persze ráhagytam (nehogy már kicsi legyen), hát persze hogy nagy lett. Az ujjakhoz tartozó szemek leválasztásánál már szinte összeért az eleje, pedig a végén még egy széles gomboláspánt jön rá.

A kisebb méretet az ujjak leválasztása előtt próbáltam. Az ujját ekkor éppen hogy csak össze lehetett fogni, viszont erre jött még leválasztáskor a szemfelszedés (esetemben 12 szem), így máris kényelmes lett karban. 

Próba

A 80-100 cm hosszú körkötőtű nem elég ehhez, vagyis a szemek egy részét át kell szedni egy másik (kisebb vagy ugyanakkora) tűre, valamint az ujjakhoz tartozó szemek is akkora fonaldarabon legyenek, hogy kényelmesen bele lehessen bújni. Mindig a soron következő szemeket, így nem kell visszaszedni. Bal kezemben a segédtű, jobban az, amivel kötöm, és jöhet is a következő sor. 

Szálvezetés

Minden tíz sor alapszín után jön két sor csík, közben a fonalat megtekerem.