2012. február 5.

Ez a kosár azért lett ilyen gyönyörű,

mert az én copfomban volt egy hiba, persze az elején, láttam ugyan a hibát, de kijavítani nem tudtam, aztán a oktatónk felbontotta (egy pillanat alatt) és újra megcsinálta (két pillanat alatt). Aztán megcsináltam a copf alját, hibátlanul, de lazán, úgyhogy azt meg meghúzta.


Neki 25 perc egy ilyen kosár, mi 2 órán keresztül kötöttük, bár az ügyesebbek 1,5 óra alatt kész voltak.

Az egyik tanulótárs azon nevetgélt, az első ceruzatartót milyen büszkén vitte haza annak idején, most meg úgy látja, tele van hibával. Fejlődünk.

12 megjegyzés:

zazálea írta...

elállt a szavam

GumiPók írta...

Nagyon klassz lett!

Zsuzsa írta...

wow...

Eleonóra írta...

ügyes vagy!

florentine írta...

köszönöm!

bucilla írta...

Hogy te milyen szépeket tudsz! Gyönyörű:)

Paat írta...

De irigyellek, hogy ilyen jó helyre jársz és ilyen szépen sikerül már egy nem egyszerű kosár... 12 éve olvasok el minden szembejövő kosárfonós dolgot, aztán még sincs még saját kosaram:)

Jucus írta...

Imádom a vessző-holmikat, csuda ügyes vagy, nagyon szép a kosarad!

Judit Eszter írta...

Nem semmi, gratulálok!

florentine írta...

Köszönöm!

Paat, nézz körül, hátha van valaki a környéken, aki tud kosarat fonni, hátha szívesen megmutatna pár fogást.

hopuka írta...

Nagyon szép lett a kosarad!

florentine írta...

Köszönöm:-)