Egy hosszú hétvégébe

annyi minden belefér, ha süt a nap, hogy összeszedni is alig lehet.

Főleg a kertben voltam, a szederre például már nagyon ráfért a csinosítás. A rengeteg rászáradt gyümölcskezdeményt az őszi párás, nedves időben ellepte a szürkepenész, csak ebből két zsáknyit vágtam le, plusz a letermett vesszők. A mák kikelt, de olyan apró, hogy az egyeléssel még várni kell. Nem baj, helyette kiástam egy árnyékos helyen lévő ribizlit, közben letört róla egy fiatal rész, akkor már kerestem neki helyet, ahova elültethetem. Innentől meg már nem volt megállás, a régi tövek nagy részét lecseréltem. Közben törtem a fejem, a telek majdnem 20 éve a miénk, amikor először láttam őket, akkor sem voltak fiatalok, legalább 30 évesek lehetnek, de inkább több.

Elraktam a nyári ruháimat (vagyis a vékonyakat), és elővettem a télieket. Egy halogatós, nemszeretem feladatot is kipipáltam tehát. Sőt, kettőt, mert a spájzban is csináltam egy kis rendet. Összeszedtem az üres üvegeket, és a helyükre a magasabb polcokról vettem le lekvárt, savanyúságot. A száraztészta, rizs, hüvelyesek, aszalványok egy hatalmas ládában vannak, átnéztem, miből mennyi van, a tetejére tettem a megkezdett zacskókat, összerendeztem a hasonlókat és ellenőriztem a lejárati dátumokat. Most több a hely és gyorsabban megtalálom, amit keresek.

Szombaton Zirc környékén túráztunk. Dimbes-dombos, lankás arra a vidék, pont nekem való, és gyönyörű napsütéses időnk volt. A szánk be nem állt közben, öt nő, gondolhatjátok :-)

A kinti programokra sütöttem turbó kiflit és browniest, a hétre pedig tökmagos kenyeret.

Minden belefért, mondom én.

Legyen egyszerű fazonú, szürke

és a bélés oldja kicsit az egyszerűségét - gondoltam, amikor ezen a táskán törtem a fejem. Körülnéztem, melyik anyag jöhet szóba és milyen fazon, végül ez lett belőle.

A szürke vászonból már varrtam táskát (egyik és másik), a maradékból pont kijött még ez a fazon. A fülhöz és béléshez a csík pont annyi anyagot evett meg, mint a táska maga. Mindig meglep, hogy ezek a járulékos részek milyen anyagigényesek.

A pöttyös anyagot eredetileg nem táskabélésnek szántam, ezért csak 30 centit vettem belőle, ez a belül osztott megoldás viszont kijött belőle (egy 35 centis darab maradt, ez most a maradékos dobozban várja a sorsát). 

A hosszú pánthoz nekem ez a csatlakozás a legszimpatikusabb.

Születésnapi ajándék lett, a megajándékozott örült neki :-)

Az őszi kert elég vegyes

képet mutat. Lopva lehetett csak kimenni a kertbe, először a meleg, majd a szárazság miatt, most pedig több mint egy hete esik. 4-én ültettem végre mákot. Jó lett volna korábban, de nem volt eső, így sem a talajt előkészíteni, sem vetni nem lehetett.

A paradicsomot szintén október elején húzkodtam föl. Hatalmas, egészséges zöldje volt rengeteg apró paradicsommal, de ilyen időben termésre már nem számítottam. 

A rózsák szeptember végén magukhoz tértek, bőven hoztak virágot ismét, de ez az eső most elcsúfította őket. A dáliák is próbálják behozni a lemaradást, pedig lassan fel kell szedni. A gumósok nagy része már fedett helyen van, vagy leszáradóban a zöld rész, vagy már be is van dobozolva, hogy aztán a pincében várják a tavaszt. A büdöske még virít, a hajnalka már kevésbé, bár még tartja magát. Az estike szintén.

Bazsalikomot szeptember elején gyökereztettem, szépen bokrosodott, aztán most ellepte  valami, nem tudom, idén is kibírja-e a telet.

Az articsóka gyönyörű! Földkupac, avar, kéreg - kb. ezekkel takartam, remélem, jövőre találkozunk. A tavasszal igencsak pusztulásnak indult zsályából sikerült szaporítanom, sőt, egy szürkét vettem is a nyár végén, remélem, jól bírják az első telet.  Csili rengeteg lett, a füzérek már a konyhában száradnak.

Kérdés, milyen lesz az október vége és a november. A mákvetés után rengeteg eső esett, kellene még egy kis meleg, hogy meg tudjon erősödjni, különben nem bírja ki a telet.

A horgolás, majd a kötés úgy felemésztette a szabadidőmet,

hogy korábbi kedvenc időtöltésemre, az olvasásra egy ideig alig szántam időt. A kedv azonban nem hagyott el, csak alábbhagyott, hogy aztán ismét visszatérjen. Úgy tűnik azonban, ez az időszak sem volt hiába, egész máshogy választok ma már könyvet, nemcsak a egész, a részletek is érdekelnek.

Sokáig csak ötlet volt, hogy a kedvenc szerzőim életrajzával is megismerkedjek, de az utóbbi időben szinte maguktól találnak rám ezek a könyvek. 

Az első ilyen Agatha Christe Életem című memoárja volt. Tizenéves korom óta olvasom a könyveit, időnként előveszem őket és újraolvasom. Idén nyáron a vonatutakra mindig tőle vittem valamit, meg aztán ha egyet olvastam, kedvet kaptam egy másikhoz is. 

Az Életem kiolvasása után még hetekig eszembe jutott egy-egy részlete, teljesen a hatása alá kerültem. Nem kerestem ugyan további életrajzi könyvet, de a kezembe került az Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap című könyv, amiben aztán Jared Cade újságíró nemcsak arról az eltűnésről ír, amit Agatha Christie meg sem említ memoárjában, hanem végigveszi az életét is.

Annyi ellentmondás van a két könyvben, hogy muszáj feloldanom valahogy. Tervezem, hogy elolvasom Laura Thompson életrajzi könyvét és ha még mindig tart a lelkesedés, meg a kíváncsiság, akkor John Curran két könyvét. Curran Agatha Christie kéziratos hagyatékának feldolgozója, és az ajánló szerint rajongói sok feltett és fel sem tett kérdésre választ kapnak ezekből a könyvekből.

Aki pedig már rengeteg krimit olvasott, és magáról a műfajról is szeretne olvasni kicsit, Miklós Ágnes Kata Bűnös szövegek című könyvét ajánlom. Olyan jó a stílusa, hogy az ember észre sem veszi, hogy irodalomtörténetet olvas. A hatására el is olvastam pár nagy klasszikust, és kedvet kaptam például A nagy négyeshez, amit Christie a válását követő nagyon nehéz időszakában írt, és még ő maga is csak úgy emlegetett, hogy "az a rohadt könyv". 

Az életrajzát és Miklós Ágnes Kata könyvét ismerve már egész más lesz olvasni, vagy nem, mert tuti, hogy volt már a kezemben és letettem. Én ugyanis a letevős fajta vagyok, a könyvek nem azért vannak, hogy szenvedjünk tőlük, hanem hogy élvezzük. 

A bento doboz régi vágyam volt,

szeptemberben kaptam egyet, és nem is én lennék, ha erről nem a táskavarrás jutna eszembe. Hát persze, hogy másnap varrtam neki egyet.

Lemértem a dobozt és ahhoz igazítottam a méreteket. A bélés színével kapcsolatban voltak kétségeim, de ez az egy vízhatlan anyagom volt, és gondoltam, egy bento doboznak szánt táska bélése igazán lehetne vízhatlan. Mire elkészült, úgy döntöttem, jó lesz.

A pöttyös anyagból fél méterem van, kiszabtam a táskának való darabot (36×56 cm), majd a maradékot feleztem, ebből lett a füle. Ehhez a mérethez legközelebb azért kicsit rövidebb és kicsit szélesebb fület szabok. Vékony vatelint is varrtam bele, hogy a rázós bicikliúton (tele van repedéssel meg hibával) ne sérüljön a doboz.

Siettemben kimaradt a patent, de szélén varrhatóval később pótoltam. 

Bő két hete tesztelem, bevált!

Kiegészítés

Ez pedig az aljára utólag varrt merevítő. Műanyag lap, vatelin, bélés. A vatelint a cipzár talppal tudtam könnyen levarrni. 

Amikor a csomagolópartiról olvastam

A minimalisták című könyvben, azt hittem, én ilyet soha. Pedig de, vagyis majdnem, ráadásul évek óta! Csak nem tudtam, hogy ez a csomagolóparti. A munkahelyemen minden év augusztusában le kell csupaszítanom a hatalmas íróasztalomat, de teljesen. 

Korábban egyszerűen összecsomagoltam mindent, elraktam szem elől, aztán amikor lehetett, az összes kacatot, már nem aktuális iratokat és mindent, ami ott parkolt már egy ideje, szépen visszaraktam. Idén viszont rájöttem, ez maga a csomagolóparti, úgyhogy ki is használtam az alkalmat, és az asztalom tartalmának 90% nem került vissza az elmúlt négy hétben. 

A maradékot átnéztem, ami még kell, a helyére került (ami nem az íróasztalom teteje), a többit pedig kidobtam. A fiókjaimat is átnéztem, az arány hasonló, az ott lapuló dolgok túlnyomó többsége vagy a helyére, vagy a kukába került. Mostantól pedig ügyelek, hogy ne halmozódjon fel újabb kupac. Időnként átnézem, mi parkol nálam, és ha szükséges, marad, ha nem, a helyére kerül.

És van még pár újabb minimalista apróságom. 

Anyagok vásárlása és felhasználása terén már ügyesebb vagyok, nem halmozok (hm. mondjuk olyan mértékben, mint a fonalaknál). A levendulapárnák például a táskák leeső csíkjaiból készültek, így a régi darabok az utolsó centiig elfogytak. És ha belegondolok, nagyon sok olyan anyagom van, amit már elhasználtam. Az anyagmaradékokat ebben a dobozban tárolom és itt nézek körül először, ha  apró darabra van szükségem.

A mélyhűtő aktuális készletének apasztásában is előre léptem a nyáron. A meggyet eddig mindig elfelejtettem, pedig abból mindig sok van, tehát sok helyet is foglal. Gyümölcsleves készült persze párszor eddig is nyaranta, de zöme télre maradt, ami viszont nem jó. Süteménybe sok volt a maradék, gyümölcslevest pedig télen nem főzök. Idén a meggyes rétes volt a varászszó, a nagy melegben gyorsan elkészült, a helyére pedig idén tök, szilva és barack került. A málna is fogy, csak a ribizli alig. Gyümölcslevesbe csempésztem néha pár marékkal, de a nagy részéből zabpelyhes morzsa lesz a télen. Kíváncsi vagyok, a mélyhűtőt mikor tudom kihúzni. Idén a meggyszezon előtt egy hónappal, remélem, jövőre ennél korábban.

Nem vagyok nagy dokumentáló, és az idén már kísérletet sem tettem arra, hogy számoljam, hány meggy, ribizli vagy tök került be a mélyhűtőbe, sokkal fontosabb, hogy mi és mennyi van mondjuk decemberben, amikor már jó esetben megfogyatkozott, és hogy lehet a maradékkal úgy gazdálkodni, hogy minél előbb elfogyjon. Szóval majd decemberben (be)számolok.

Az ajándékvásárlás szintén nehéz kérdés. A legdrágább az utolsó pillanatban vásárolt, ráadásul olyankor már bármit megveszek. Általában ha meglátok valami ajándéknak valót, megveszem, elteszem, aztán ha jön az alkalom, már csak be kell csomagolni. Amióta előkerült egy kinőtt állatfigurás papucs, már fix helye van az előre megvásárolt ajándékoknak, és ezzel pl. a hova is tettem a sztorikockát elnevezésű keresőakció is megszűnt. Izgalmas volt, elismerem, de hiányozni nem fog. Nálunk most szezon van, szeptember, október születésnap, november névnap. A szeptemberiek már megvannak és ha megyek valahova, nyitott szemmel járok, remélem, időben be tudok szerezni mindent.

Magam is meglepődtem, milyen siker

a facebookon a táska sorozat. Már 60 fölött járok, és még mindig van pár a tarsolyomban. A szívem csücske viszont a takaró. Hogy mikor merek nekiállni egy takarónak, igazán nem tudom, de az ötleteket már most gyűjtöm, úgyhogy jöjjön egy újabb sorozat.

És hogy milyen mintákra lehet számítani?

Mondjuk szivárványra, háromszögekre sokféle verzióban (pl. sárga-fehér meg nagyon színes), dróton ülő madarakra, könyvespolcra, házikóra.

Ez pedig még nem takaró, de valahol el kell kezdeni. 

Az idei évben a virágokra

fordítottam több figyelmet, és hiába a nagy meleg meg a kevés eső, szinte csak sikerekről tudok beszámolni.

Bársonyvirág

Egyértelműen az idei év legsikeresebb próbálkozása. Könnyen nevelhető belőle palánta és sok mindent kibír. A forró nyarat például, ha pedig kap egy esőt, rögtön ilyen szépen mutat. A csigarágta példány is és pár elszáradóban lévő is később tőből kihajtott. Rengeteg magot szedtem róla, jövőre is ültetek.

Ez a csoport pedig már szabadföldi vetés, a palántázott tövek kiültetése után szórtam el a magokat, most ezek a frissebb, szebb tövek, érdemes tehát több ütemben vetni. 

Sóvirág

Szép, és ha ránézek, mindig arra gondolok, ha nem ilyen forró és száraz a nyár, teltebb lenne. Tavasszal palántát neveltem, aztán kiültetve már lelassult a fejlődése és elég sok tő döntött úgy a nagy melegben hogy nem szökik szárba azonnal, úgyhogy jó része most virágzik. Jövőre színkeveréket veszek.

Hajnalka

Két zacskó hajnalkamagot vetettem, de az eredmény csak nyolc tő lett. Az áztatáson nagyon sok múlik, már akkor látható, melyik magot érdemes elültetni. A második kísérletnél már több volt a fény, a magok jó része egy nap alatt kicsírázott a vízben, úgyhogy nem érdemes korán ültetni. Nagyon nagy a gyökere, sok földet kíván, ennek megfelelő pohárba kell ültetni.

Kiültetve a forróságot rosszul tűrte, de legalább életben maradt. Augusztus közepéig nem is virágzott, és most is csak egy tő, amit a szomszéd locsolója elért (ő egész nyáron napközben is, bőven öntözött). A többi esténként kapott kannából, nyilván kevesebbet, ezek mostanra dús és szép lombot hoztak, de virágot nem. A hideg hajnalokat nem szereti, így sajnos sokáig már nem örülhetek neki. Jövőre jobban kell ügyelnem rá palántázáskor, és ha nem ilyen forró lesz a nyár*, bőven hoz majd virágot.

Esktike

Ezt a nyarat többszörösen megsínylette, idén alig van, jövőre nagyobb figyelmet kell fordítani rá. A nyár elején a kakukkmák teljesen elnyomta, pedig többször is kigyomláltam. Aztán jött a szárazság, ami szintén nem tett jót, úgyhogy mostanra tért magához az a pár tő, ami van. Az átültetést nem szereti (ahol dúsan hajtott, onnan ültettem át még kétleveles korban, de hetekig meg sem mozdultak ezek a tövek). A talajt viszont tavasszal meg kell lazítani, úgy tűnik, csak akkor csírázik ki az ősszel elhullott mag.

És a törökszegfű is gyönyörű volt a nyár elején.

* legyünk optimisták

Az életmentők közé tartozik

ez a csokikrém, mert a gyorsan valami csokisat és a gyorsan valamit, amivel meg tudom kínálni a vendégeket kategóriának is a győztese. A csoki krémes, a málna savanykásan pikáns, a keksz ropogós, és ez így együtt villámgyorsan fogy. Ha minden hozzávaló van otthon, pár perc alatt elkészül.

Málnás csokikrém

Hozzávalók személyenként:

3 dkg csoki 

3 dkg krémsajt (a csoki minőségétől és ízléstől függően esetleg kicsit több)

1-2 kk porcukor (étcsokihoz szoktam csak, a tejcsoki elég édes)

1 marék málna (érdemes jól lecsepegtetni)

keksz (Zabfalatok, Amarettini, vagy bármi, ami van otthon)

A málnát kiolvasztom, a nagyobb darab kekszet összetöröm. A csokit gőz fölött megolvasztom, majd ha már csomómentes, leveszem a gőzről, kanalanként hozzáadom a krémsajtot és simára keverem. Poharakba rétegezem és kész is. 

Úgy tűnik, mintha a kertet

mostanában hanyagolnám, pedig csak az idei nyár nem kedvezett a kerti munkáknak. Panaszra azért nincs okom, a mélyhűtő és a spájz már így is tele van.

Végre itt a szilvaszezon, már sül az első adag szilvalekvár, rengeteg szilva termett, úgyhogy a hétvégére is tervezek még egy adagot. Az őszibarack még kemény, rengeteg van abból is. Kompót csak pár üveg kell, én már azt várom, mikor lehet enni.  

Főzőtök még mindig terem, a másodvetett cukkiniról is szedtem már, bár egyelőre inkább csak virágzik. Gyengebab alig lett, a krumpli apró, a szeder rászáradt a tövekre. Az eső után a spenótot eredetileg csak szellősebbé akartam tenni, a vége viszont az lett, hogy felhúzkodtam, a nyár eleji, megnyúlt tövek alatt rengeteg fiatal tő volt, azok még talán megerősödnek. Sóska viszont most is van bőven.

Idén a sárga paradicsom a kert dísze. Bőven terem és nagyon finom. Igaz, a nyáron paradicsomos ételt nem nagyon ettem, de legalább friss paradicsomot nem kell venni. A San Marzano nem remekel, zöld van, de be nem nagyon érik, az Ökörszívről pedig egy épet sem tudtam leszedni (eső után azonnal reped), nagyon érzékeny az időjárásra.

A Kápia csak az augusztus végi eső után tért magához, addig egyetlen szemet sem tudtam róla leszedni, de most végre terem, igaz, csak pár szemre számítok. A csili viszont gyönyörű.  

Itt az ősz, esőt is mond, lehet epret, ribizlit átültetni, telepíteni, mákot vetni. Hamarosan jövök a virágokkal!