Mostanában leginkább csak

a pinterestet böngészem, és ötleteket gyűjtök a varráshoz. Elég nehéz ez az időszak, mert olyan projektetket kell találnom, amit már meg tudok valósítani, és szívesen is csinálom.

Próbálkoztam bébidínóval, négyet is varrtam, és még mindig sánta szegény. Azt hiszem, ezt a projektet elhalasztom pár hónappal, mert a vonalát lekövetni nem egyszerű. Az ötletet itt találtam, a baby dino sewing pattern szövetre kattintva nyitható meg a szabásmintája.

Tervben van egy varrógép takaró, de ez is elég nagy falatnak tűnik, mert én nem a téglalap alakút szeretném, hanem azt a típust, ami a varrógép mind a négy oldalát befedi. Az apró csíkokat már kiszabtam, szóval folyamatban van ez is, de elég sok tervezést és méricskélést igényel majd. Leírást itt találtam hozzá, és valami ilyesmit szeretnék. 

Megvalósíthatónak tűnik a telefontok is, ezzel a közbélés bevarrását is gyakorolhatnám. Találtam is hozzá egy remek útmutatót itt, és egy magyar nyelvűt itt. 

Szeretnék egy ceruzatartót, és valószínűleg ez lesz a következő projektem. Itt találtam egy remek leírást hozzá, bár én valószínűleg ennél egyszerűbben fogom megvalósítani. Ez pedig egy haladó változat, na majd ha nagy leszek. 

Augusztus elején végre

leültem a varrógép elé (elég régóta tervezem), és némi magyarázat (tisztázás, orsó, alsó szál és ehhez hasonlók) után rögtön táskavarráshoz fogtam.

No és mi más is lehetne fontosabb (és első lépésben megvalósítható), mint egy uzsistáska? Mert aki minden nap viszi az ebédjét, tudja, nem egyszerű használható táskát találni. A horgolt táskám tökéletes mását aránylag egyszerűen meg is találtam (pinterst kezdőlap sewing keresőszó), majd némi töprengés után hozzáfogtam.

A fülnél persze elakadtam, először csináltam simán egy fület, aztán amikor láttam, hogy menni fog, varrtam egy táskát. Meg még egyet és egy harmadikat az itthon talált mindenféle anyagokból. Közben a lépéseken kicsit változtattam, de csak rájöttem, hogy érdemes megvarrni ezt a táskát. Mármint egy kezdőnek.

Ilyen lett.

A Színre szín fb oldalán találtok fázisfotókat is, ez után oda fogom azokat feltölteni, hátha más is most kezdi a varrást.

Sose voltam egy listázó típus,

de olyan jó együtt látni (és praktikus, teszem hozzá) a közeli és a távolabbi terveket, hogy ismét összeírtam őket.  

Elkezdtem ugyan az Ambientet, de aztán beláttam, ha a karácsonyt nem húsvétkor akarom ünnepelni, akkor a nyári pulcsi törölve.

Csíkos pulcsi 

Unokaöcsém most kezdi az iskolát, szeptember végére szeretnék neki egy pulcsit kötni. Volt pár minta a fejemben, de megláttam ezt a pulcsit, és minden mást elfelejtettem. Hiába lenne elég a bő 30 deka fonal, kell hozzá fehér. 

Nincs. Az 1001 fonal szeptember végére ígéri (én arra már a leláncolás közelében szeretnék járni, és nem a szemfelszedés), és a facebookos csoportokban sem tudtak segíteni. Vagy elhalasztom, vagy másik mintát keresek. 

Poncsó

Azt hiszem, ezt a projektet rágom a legrégebben. Minta kiválasztva de a fonal még nyitott kérdés. A maratoni síkkötésre kíváncsi vagyok, szerintem kell mellette másik projekt. 

Csavart mintás kardigán

A minta megvéve, a fonalat már tavasszal bespájzoltam, ez az egyetlen, amiért várom az őszt.

És persze kellene mindezek mellett pár sapka, nyakmelegítő, zokni, hogy apadjon a készlet.

Augusztus elején elkezdtem varrni is és mi más is lehetne fontosabb, mint egy uzsistása :-) A prototípust már láthattátok a facebookon, most egy hordható verzión dolgozom, remélem, hamarosan hozom!

Némi fáziskésésben vagyok

mostanában. A dáliabokrokat már elborította a virág, a vérvirág a napokban elvirágzott, a mesevirág pedig beborította az új cserepét, de a héten nem nagyon volt időm fényképezni, úgyhogy ezek kicsit korábbi képek.

A dáliára érdemes volt várni, idén színpompás töveket sikerült nevelni. A fehér és a rózsaszín után a lila és a bordó is nyílik.

Végre az estike is virágzik! Idén kevés hely jutott neki, sokat kellett rá várni, de gyönyörű, és remélem, késő őszig díszíti majd a kertet.

Tavaly ilyenkor egy nagy tál volt tele vérvirággal, de szétnyomta a ládáját, úgyhogy tavasszal át kellett ültetni. Most csak ezt az egy virágot hozta, de jövőre megint gyönyörű lesz.

Hosszú szárával és hatalmas virágával messziről virít a sárga cickafark. Nemcsak szép, hanem praktikus is, mert jól szárítható. Közönséges rokona pedig nagyon hasznos gyógynövény, sokféle bajra ajánlják a főzetét, levele felgyorsítja a komposztálás folyamatát.

Az üstökliliom sokáig díszít és minden évben ilyen szép. Amíg a cserép bírja, nem szabad átültetni, mert a következő évben ez sem fog virágot hozni.

Ez a cserép idén végre megtalálta a párját. Tavaly bazsalikom volt benne, de nem volt szép, és érdekes elrendezése miatt elég nehezen tudom elképzelni, hogy a fűszernövények java jól érezné benne magát. A mesevirág viszont igen, úgyhogy innentől az övé.

Centiztetek már

fonallal? Nagyon izgalmas. Tíz gombóc Cotton lightot vettem, azt hittem, bőven elég lesz, hiszen a ravellom kijött 30 dekából. A felén túl azonban már nem olyan biztos.

Hat gombóc után alig van meg a caramel teste, és az ujjai sehol, úgyhogy most kicsit pontosítani kell a terveket. Milyen is legyen, mert választék azért van ám bőven. Találtam is két fazont, ami nagyon tetszik.

1. Lehet 3/4-es ujjú (szeretem a 3/4-es ujjat), de akkor a testét kicsit hosszabbra kell hagyni. Az ujjába nem kell szín, tehát a két zöld gombóc mehet az aljára. Mennyi kell egy 3/4-es ujjba? Hamarosan kiderül. Ilyen Yukie kardigánja (itt tudjátok megnézni).

2. Vagy lehet rövid a dereka (mint Michelle kardigánja), de akkor hosszú ujj illik hozzá. És ami ebben a fazonban a nehézség: eltalálni a csík vastagságát, sőt, még össze is hozni az ujjak és a derékrész csíkját. Mert az ujján vastagabb, a derekán vékonyabb csíkos verziót nem szeretnék (mint például ez).

Szóval ha valaki caramellre vágyik, van benne lehetőség bőven!

Az elmúlt hetek bőséges

esőzése nagyon jót tett a fűszerpaprikának. A kiültetés után megfázott, akkor azt hittem, menthetetlen, úgyhogy most alig hiszek szememnek.

Kiültetés előtt felástam a helyét és kiszedtem a tormát, de úgy látszik, minden centijét mégse sikerült.

A San Marzano már szedhető, bár még nem nagy mennyiségben (csak éppen mire fotóztam volna, már elfogyott).

Ez viszont a Juhmelitől származó paradicsom. Gyönyörűek és már tojásnyi zöld paradicsom van némelyiken.

Rucola. Nyáron. El se hiszem! Ugye a sok eső! Hullott magból, csak úgy. Saláta és pesto készül belőle minden héten.

Ez pedig a sikeres bazsalikomkísérlet. Szóval tényleg gyökeresedik, úgy egy hét kellett neki, hogy ekkor gyökere legyen, aztán elültettem, szépen meg is eredt. A többinek meg visszavágom a tetejét, így talán később hoz virágot.

Ezt a kedves kis asztalkát nemrég

zsákmányoltam, és mivel a tetejére ráfért egy kis bútorápolás, végre kipróbáltam a jó ideje kinézett méhviaszos bútorápolót.

A kezdeti állapotról annyit, hogy elég fakó volt, bútorápolóért kiáltott, a mostani pedig kifogástalan.

Az időtetriszen talált bútorápolót (itt a bejegyzés) rekonstruáltam emlékezetből, úgyhogy az arányok mások, talán 1:5 és szobahőmérsékleten szilárd, de kenhető állagú. Használat előtt kicsit felmelegítettem, így még könnyebb vele dolgozni.*

Ez pedig az éjjeliszekrényem, amiről az olajozást sajnálták le, vagyis a tetejéről mindenképp, az ajtajának adtak rendesen, a többi részen csak hanyagul. Olívaolajjal (ha valakinek több ilyen bútora van: a lenolajat használják általában) átkentem, a tetejét alaposan, a többi részt az ajtó kivételével nagyjából, összesen kb. 1 evőkanál ment rá.

A kép ez után az első olajozás után készült. Egy hét várakozás után a tetejét újból átkentem olajjal (itt tartok most), várok pár napot és ezt is lekenem a méhviaszos ápolóval.

A méhviaszos ápolás után már nem lehet olajozni, nem szivárog be a fába, úgyhogy a sorrendre érdemes ügyelni.

Ez pedig itt az alapanyag, amivel szintén volt egy plusz köröm. Elég szennyezett állapotban kaptam a méhviaszt, nem akartam úgy tárolni, ezért két konzervdoboz és egy szűrésre alkalmas szálsűrűségű anyagdarab segítségével megtisztítottam.

A forró sütőben a rácson melegítettem (a közvetlen hő túl sok, a vízfürdő túl körülményes), majd a szűrőn keresztül átöntöttem egy tiszta konzervdobozba. Az alján semmi szennyeződés nem volt, úgyhogy mehetett a szilikonformába, amiből könnyen kivehető, miután megszilárdult.

A bútorápolóm pedig így néz ki. Az olaj minőségére érdemes ügyelni, és ha valaki igényli, pár csepp illóolajjal lehet illatosítani is a pasztát. A átkenés után pár napig érezhető a méhviasz illata.

*Amúgy a bejegyzés azon részét, miszerint fél évig áll el a hűtőben nem értem, sem az olívaolaj, sem a méhviasz nem ilyen romlékony, elég stabil keveréknek látom, úgyhogy én a kamrapolcon és szerintem fél évnél tovább fogom tárolni. 

A júliusi szép

Limara Napraforgója lett.

Fele kolbászos, fele pedig sajtos egy kevés rozmaringgal. Finom.

A korábbi blogos ötletek után újabban

a főzős műsorok adják a konyhai inspirációt.

Nigella és Hugh Fearnley-Whittingstall az abszolút kedvenc, minden sorozatukat szívesen nézem. Mellette szemezgetek abból, amit éppen adnak. A sütemények mesés világát, Jamie vidéki konyháját, a Két éhes olaszt és a Világbajnok ízeket mindig szívesen nézem. Néha megakad a szemem egy-egy ételen, amiről még nem hallottam, de jó lenne kipróbálni, eszembe juttat egy régit, látok egy használható fűszerpárosítást, vagy egyszerűen csak elröpít mondjuk Indiába és kedvet kapok a vajas csirkéhez. 

Így vettem elő újra a céklás csokitorta ötletét, amit nézegettem ugyan korábban, de a hatalmas mennyiségű csoki és vaj láttán arra gondoltam, akkor inkább egy brownies. Fiona Cairns valamivel könnyebb tortát sütött (a recept itt olvasható), kipróbáltam, finom. 

Gordon Ramsay a focacciához adott mostanában új inspirációt. Korábban már sütöttem, de vékony tésztából szerintem csak frissen jó, a kenyeret pedig több napra sütöm. A családi vacsorához jó vastagot sütött (itt az ő receptje), úgyhogy saját kútfőből én is sütöttem egyet. 25 dkg öregtészta, 15 dkg liszt, víz, borsónyi élesztő, 2-3 ek. olívaolaj, só. A második kelesztés végén jó mélyen szúrtam bele a tölteléket (vékony cikk vöröshagyma, fekete olajbogyó, rozmaring, végül a tetejére durva szemű só) és a nagy része szépen bele is sült. Sütés előtt és után is kapott kevés olívaolajat, főleg a töltelék köré locsoltam. 

Van néhány növény a kertben,

amiért alaposan meg kell dolgozni. Ilyen az édeskömény, ami pár éve nagyon jól sikerült, aztán azóta se. Egy darab se. A begónia szintén, évekig érte mindig valami, idén végre sikerült, szépen virágzik.

És itt újabb, egy majdnem sikerült projekt, ami évek óta fut. Az elején ki se kelt, aztán elfagyott, aztán leették a csigák. Idén végre sikerült! Úgy a második képen látható állapotában kellett volna betakarítani, de nem, lássuk inkább milyen az articsóka, ha virágba borul. A projekt persze folytatódik, de a többit már nem hagyom virágba borulni.

 Az első kép június közepén, a harmadik július 17-én készült.