2012. június 27.

Mostanában vannak napok, amikor

nem hogy tűt nem veszek a kezembe, de még gondolni se gondolok kötésre, horgolásra, annyi más dolgom van. Néha persze akad egy kis szabadidő, olyankor folytatom a már megkezdett projekteket, és töröm a fejem a következőkön. Van pár ötletem.

A táska régi vágyam volt és most úgy tűnik kiélem magam. A túlméretezett kötött és a praktikus színű horgolt után megint kötök egyet, ami leginkább előtanulmány a még csak fejben lévő(k)höz. Körben kötés, variációk egy témára.

Amint megláttam Irenka boleróját eszembe jutott a régóta tervbe vett csipkés boleró, neki kellene állni, ha a nyáron hordani is szeretném. Persze rögtön eszembe jutott a sok-sok Gerlepárom, amiből már nagyon szeretnék kötni is valamit a horgolások után, csak éppen felesleges lenne, az ilyenkor túl meleg.
Az első kötésmintát Gerlepárból csináltam, elvégre ez a hobbim. Mit nekem időjárás és célszerűség, a lényeg a spontaneitás! De legalább rájöttem, nincs hozzá megfelelő tűm. Vastagság még csak-csak, kötésmintához elég, de olyan rövid, hogy a bolerónyi méret biztos nem fér rá, úgyhogy beszereztem a hiányzó tűket.

Szeretnék pár girlandot horgolni, ez tűnik most a legjobb ötletnek. Nem bonyolult a minta, apró, így gyorsan elkészül egy-egy elem, vagyis a sok tervezgetés, próbálkozás után talán fel is tudok mutatni valamit! A sok kötés mellett jólesik néha horgolni is valamit, kikapcsolódásképp :-)

A Holdenem pihen, amíg nem lesz olyan pillanat, amikor képes leszek figyelni és számolni. A kendőtest megnövelése nagyon egyszerű volt, de a csipke átszámolása kifogott rajtam. Nina elmagyarázta, remélem, menni fog. Ő a csipkerészt növelte, csodálatos első kendőt kötött!

A pólókat már gyűjtöm, valami lesz belőle, az biztos! Anyahajó némi ösztönzést adott, de a pólók még mindig csak várakoznak. 

A Kreatív Homokozóban Timi és Rita takarókat varr a Gólyahír egyesületnek, egy-egy virággal bárki beszállhat az akcióba. A határidő augusztus 31. és bele kell férnie egy kis méretű borítékba (ezzel az első ötletemet, miszerint én egy hatalmas virágot horgolok, el is vethetem).

Varga Gabi közös horgolást hirdetett a kötős-horgolós FB csoportban, a cél egy Colchique stóla. Gondoltam, beszállok én is a vörös-narancssárga-szürke Delighommal, de még a horgoláspróbáig se jutottam. Egy szerencsés véletlen folytán viszont már tudom, hogy az én se nem kicsi, se nem nagy stólám egészen pontosan mekkora, majd elmesélem ha lesz belőle valami...

És a listám korántsem teljes, ma például Eszter juttatta eszembe a Happy flowert, amit szintén csak tologatok magam előtt. De ilyen kell nekem is, az biztos!

2012. június 21.

A sváb kovászos uborkában

kenyér helyett szeletelt krumpli van, az íze nem különbözik a hagyományostól, de az uborka roppanós marad és a leve nem penészedik, nem hártyásodik a bolti kenyértől. Tavaly az első adag tíz perc alatt fogyott el.


Az uborkát megmostam, a végeit levágtam és hosszában kicsit bevagdostam. Alulra került a megpucolt, felkarikázott krumpli fele (új nem jó, öreg kell*), rá az uborka, majd a krumpli másik fele. Két közepes krumpli elég a háromliteres üvegbe. A tetejére egy kisebb csokor kaprot tettem, felöntöttem vízzel és sóztam. A recept egy evőkanál sót ír literenként, én ennél kicsit kevesebbel csinálom. Általában teszek bele fokhagymát, babérlevelet, borsot, mikor hogy.

Az időjárástól függően két-három nap alatt érik meg, akkor átszűröm és dobozban tárolom a hűtőben annyi lével felöntve, amennyi ellepi. Behűtve finomabb és így már nem érik tovább. A minőségét leginkább az uborka határozza meg, friss és roppanós legyen, fonnyadt, keserű vagy üreges uborkából nem lesz jóízű így sem.


*új: primőr a fólia alól drága pénzen

2012. június 19.

A vélemények erőteljesen megoszlanak arról,

hogy milyen a jó lekvár. A hagyományos, mondtam eddig, de most megtaláltam a zselésítő és a gyümölcs megfelelő párosítását. A mélyhűtőben a sürgősen felhasználandó tartalékok után kutatva két doboz málnát találtam, miközben érik az idei. A tavalyi, hagyományos módon készült málnalekvár finom volt ugyan de valami másra vágytam, úgyhogy kipróbáltam a zselésítővel készült dzsemet.


Üde, piros és könnyed.


A címkéket pedig KicsiKató gyűjteményében találtam, régi vágyam volt, most ez is teljesült.

2012. június 13.

A kissé elméretezett kötött

uzsonnás táska után gondoltam, hogy valami használható is kellene, de nem kapkodtam el. Aztán a facebokos csoportba Muzsi belinkelt egy nagyon színes, horgolt táskát és azonnal nekiálltam az újabb táskának.

A módszer ugyanaz volt, minta a kötött táskánál: meghorgoltam az alját (egy kispálca, egy láncszem) és körbehorgolással folytattam az oldalát. Méretnek a kedvenc dobozomat vettem elő, pontosan a tetejének megfelelő méretűre csináltam az alapját, hogy legyen min aggódni, hátha kicsi lesz végül. Nem lett, mert a körbehorgolás után kiszélesedett (kb. 6 cm-rel). Ez valószínűleg abból adódik, hogy a kispálca szélessége és magassága nem azonos.


A fül kialakításánál számoltam csak szemeket, de ez sem volt nehéz, mivel az utolsó képen látható módon kiterítettem a táskát, és a szélektől visszafelé számoltam ki, hova kerüljön. A láncszemsor fölé csupa kispálcát horgoltam, majd erre már az egy kispálca, egy láncszem variációt.


Így utólag: a színe nagyon praktikus!



Fonal: Schachenmayr Catania,
100% pamut, 125 m/50 g
: 3.5 mm
Súly: 98 g
Méret: 10×10 cm az alapja,
19 cm magas az oldala és 23 cm széles

2012. június 12.

Környezeti tényezők vannak és nyomot

hagynak a kertben. Az éjszakai lehűlés, a perzselő nap, az aszály vagy a sok eső, ezek bizony kivédhetetlenek és akár percek alatt mindent tönkretehetnek. A kisebb károkat a természet általában gyorsan kiheveri, a nagyobbak esetén pedig csak a fejét foghatja az ember.

Május 17-én éjjel Pápa környékén megdőlt a korábbi hidegrekord, ez tőlünk úgy 30 km-re van, felénk is hideg volt. Nem panaszkodom, nálunk mindössze két paradicsomom fagyott el (vagy inkább: két paradicsomnak csípte meg a levelét), bár rejtély, hogy miért kettő. A négy nagy San Marzano közül kettő, a másik kettő közevetlenül mellette minden károsodás nélkül átvészelte a hideget, a szabadföldbe vetett szintén, és minden más is.

Így nézett ki fagykárosan, 


és ilyen lett. Kisebb ugyan, de szép.


A fejemet akkor fogtam, amikor megláttam a szomszéd kertjét. A kert végét minden évben két részre osztja, az egyik felébe krumplit, a másikba kukoricát és babot ültet. A babja, krumplija a május 17-i fagy után körülbelül úgy nézett ki, mint a fenti paradicsom, a kukoricája pedig sárgult. Szörnyű volt a látvány, azt hittem, elpusztul, de szerencsére gyorsan kiheverte és már szépen fejlődik a bab és újra zöld a kukorica.


Ennek a szegény meggyfának viszont nincs szerencséje (mondjuk nekünk se, de mi túléljük). Remélem, csak fagykár. A hegyen van, más ott sem fagyott el, ezt viszont mással nem tudom magyarázni. Betegséget nem látok rajt és biztos, hogy nem száradt el. Kíváncsian várom, kihajt-e.


A több hétig tartó felhőátvonulás után most végre esik. Eddig 30 mm esett és minden növény szinte kivirult. Más a színe a paradicsomnak és a bab hirtelen növekedésnek indult. Az először vetett borsó helyére édeskömény került, körülbelül negyedszer szórtam el bazsalikommagot, kaptam két paprika palántát (évek óta nem volt a kertben paprika) és végre egy csomó gazt kihúzkodtam.

2012. június 7.

Néhány kerti kedvenc

szinte semmi gondoskodást nem igényel. Magot érlel és a következő évben kikel, aztán csak le kell szedni a javát.

A kapor minden évben gyönyörű. A szezon rövid, június közepére már megvastagszik a szára, eltűnik a levele, megsárgul és magot érlel. Ez a felmagzott, megkeményedett kapor uborkába és tökfőzelékbe jó, kapormártásba, kapros túrógombócba viszont már nem.

Ez még a köztes állapot, zöld levelekkel és bimbós virágzattal. 


Ez viszont már virágba borult.


A kakukkfű szintén nem igényel gondoskodást, minden évben szépen fejlődik. Kifejezetten igénytelen növény, akár a kövek között is megél. Fontos gyógy- és fűszernövény, több típusa van, ez a magok érlelése után megfásodik és elpusztul.


Párnás változata vadon nő és már most virágzik.



A Új-zélandi spenót szintén elhullajtja a magját és tavasszal szépen kel. Későbbi, mint a sima változata és a fagyokig szedhető. A szárazságot nem bírja, olyankor csak lapít, de ha kap egy kis esőt, ismét harsány zöld színben pompázik.



Nem ilyen egyszerű eset a bazsalikom, amit ugyan többször vetettem, de a hideg hajnalok miatt nem nagyon fejlődik. Vagy két hete szegény fényképezőgépem nem tudott rá fókuszálni, olyan pici volt, most már simán csak nyamvadt. A jóval korábbi, cserepes ültetés pedig már elvirágzott, levele alig, bár az nem a növény hibája, egyszerűen csak elfogyott. Vetettem tárkonyt, de ki se kelt, igaz, így gondoskodni sem kell róla.

A zsályám alakul. Ezt tavaly tavasszal vettem és azonnal ki lett ültetve. A korábbit cserépben hagytam és a telet a pincében töltötte, de ott olyan korán hajtani kezdett, hogy mire ki lehetett volna vinni, elpusztult. Tavasszal két hosszú ága volt és a rengeteg friss hajtás a földig húzta, úgyhogy visszavágtam, így egész formás lett. Nekem kicsit furcsa, sima szürkét akartam venni, de tavaly csak ezt az arany változatot kaptam, amit mostanában dísznövényként is látni a tereken.


Ezeket a növényeket tavaly augusztusban ültették ki nálunk a városban. Később még párszor megöntözték őket, de aztán magukra hagyták, mégis milyen szépek.


A borsmustár (rucola) olyan gyorsan virágba borult, hogy észre se vettem. Megvárom, amíg megérleli a magokat, begyűjtöm (mert különben képes, és minden szeme kikel) és felhúzkodom. A friss már kel, mert ez a virágzás után szintén el fog pusztulni.


2012. június 5.

A kert nyáron sok elfoglaltsággal jár,

de én nagyon szeretem. Némelyik növény szinte semmi gondoskodást nem igényel, némelyik pedig nem és nem akar megtelepedni nálunk. Az articsóka projekt például évek óta sikertelenül fut, apró növényt már sikerült nevelni, aztán jöttek, láttak és taroltak a csigák. Most mutatok párat azok közül a növények közül, amelyek nem sok figyelmet igényelnek, mégis nagyon szép termést hoznak.

A legkönnyebb talán a paradicsom termesztése. Hosszú a tenyészideje és nem igényel sok gondoskodást. Még gyerekkoromban kaptunk nagyon finom paradicsommagot, ami aztán sok évig szépen kelt magától, de mivel rengeteg, így végül sikerült kipusztítani*.

Nem szeretek palántát venni, mert pont olyan fajtákat árulnak, mint amit a boltban kapni egész évben, úgyhogy én inkább magam vetem a magot. Nem szoktam túl korán kezdeni, mert akkor túl sok időt tölt bent és megnyúlik, mire ki lehet ültetni. Talán februárban vetettem a palántához a magot, San Marzanot, most pedig már virágzik.

Az elmúlt években próbálkoztam több fajtával, de a keresett, kicsi és nagyon finom paradicsomnak a közelében sem járt egyik sem. Ez egyébként megtévesztően hasonlít a San Marzanora, de szerintem jóval kisebb. Nemsokára kiderül, mert idén mindkettőből van. A San Marzanot vettem, a régóta áhítottból pedig kaptam pár szemet, kiszedtem a magját és már szépen fejlődik.
Korábban már mutattam, május elején így nézett ki, tehát április közepe táján vethettem, de sose tudom, mit mikor vetek, mert mindig az esőre várok, és a jobb időre**. A bazsalikomom pl. nagyon nehezen kel, neki mindegy, mit mutat a naptár, nem szereti a hűvös éjszakákat, néhány kikelt, fejlődik is, de csak nagy nehezen.

A fotón a két (valójában négy) nagyobb tő a palántázott San Marzano, mellette a sok kicsi az apróbb, szabadfölbe vetett.



Tavaly gyönyörű és nagyon finom babot kapunk, ami megmaradt, az már szépen nő vagy fut, melyik milyen törekvő. Ültetés előtt érdemes kicsit áztatni, akkor a már ráncos bab szépen felszívja a vizet, az így elraktározott nedvesség pedig megkönnyíti a csírázását. Borsót, csemegekukoricát szintén érdemes beáztatni ültetés előtt.

 

Május 22-én lett ültetve (a fotó dátuma most jól jött), az alábbi fotó pedig szombaton készült. A kerítésre futó bab az új kezdeményezés a kertben, kíváncsi vagyok, mi lesz belőle.


Ez pedig egy korábbi ültetés, a hegyen van, nem a kertben, ott már némelyik virágzik,


némelyik pedig az életéért küzd. Ez nem csiga, ez nyúl. 


A kakukkfű mindenütt kel, én már a frisset használom.


Eddig gyönyörködtem a snidling virágjában, de a hétvégén leszedtem, mert lassan beérik a mag, és a meglévő két folyóméter éppen elég belőle.



A többivel pedig hamarosan jövök!

* Irtani kellett, annyi kelt.
**Jobb idő bármihez képest van. Ha szárazság van, akkor a jobb idő az esőt jelenti, ha hidegek az éjszakák, akkor a melegebb időt, ha viszont hosszú ideje meleg van, akkor a pár fokos lehűlés a virágoknak is szemmel látható megkönnyebbülést jelent.

2012. június 2.

A karneváli kukoricaprósza recpetjét

még mindig kutatom, és néhány hete az Égigérő paszulyra tévedve remek receptet találtam a korábbi finomításához.

A recepten kicsit változtattam, mert én szeretem, ha a prószában van kukoricadara, a cukorból csak annyi, hogy ne legyen sós, és a liszt teljes kiőrlésű hogy ne legyen csibesárga. Az új változat íze, állaga már majdnem karneváli és a recept üzembiztos, az elmúlt hetekben szinte egymásba ért nálam az utolsó kocka és az új adag sütése, és mindig ugyanazt az állagot és ízt kaptam.

Mostanában nem macskatiprással sütöm, mert az kicsit macerássá teszi az amúgy nagyon egyszerű sütemény készítését, viszont készült például bodzaszörpös sziruppal bőven meglocsolva (bodzaszörp és sok citromlé), nagyon finom volt!



Kukoricaprósza

1 bögre kukoricaliszt
1 bögre kukoricadara
1 bögre Graham liszt
1/2 kávéskanál szódabikarbóna
1/2 kávéskanál sütőpor

1 bögre kefir
1 bögre tej
2-3 evőkanál cukor
1 egész tojás
1/2 kávéskanál só
4 evőkanál olaj


Ehhez mindig kis poharas (175 g) kefirt használok és minden további hozzávalót a kefir poharával mérek ki.
Egy tálba öntöm a kukoricadarát és a Graham lisztet, majd hozzáadom a kefirt, a tejet, a cukrot, a sót és a tojást, és villával összekeverem. Utolsóként a kukoricalisztet mérem ki, majd elkeverem benne a szódabikarbónát és a sütőport, mert a kefirrel azonnal reakcióba lépnek a térfogatnővelők. Összekeverem, kivajazott tepsibe öntöm (18×24 cm) és tűpróbáig sütöm (kb. 25 perc). A sütésnél arra kell ügyelni, hogy ne száradjon ki, amikor a tűn már nem hagy nyomot, azonnal kiveszem a sütőből.